Hozzászólás (stúdiófelvétel alapján)

Riporter: - Mi az, amit elutasítanak és mi az a pozitív program, ami köré embereket próbálnak szervezni, megnyerni?

BAL: - A sztálinizmussal és a polgári jellegű liberalizmussal szemben valamilyen harmadik típusú megoldásnak a lehetőségét keressük. A hagyományos túlcentralizált állam és a polgári jellegű liberalizmus dilemmáját hamis dilemmának tekintjük. Látjuk egy gazdasági liberalizmussal kombinált sztálinizmus veszélyét. Ez ellen fel kívánunk lépni. Mindez inkább negatív programként hangzik. Pozitív törekvésünk egy nem pusztán politikai és nem pusztán gazdasági jellegű demokratizálódási folyamat elősegítése. Végső célkitűzésünk egy önkormányzati közösségek együttműködéséből felépülő társadalom.

Mi azon az állásponton vagyunk, hogy egy csupán politikai alternatíva nem megoldás az ország számára. A hagyományos politikai terület érdemi megújulását is csak a politikai szférán túlmutató alternatíva segítségével lehet elérni. Tehát az ország számára való kiút egy más típusú demokráciának, egy totális, minden területet átfogó demokráciának a létrehozása.

Meggyőződésünk szerint nem több pártra és több bürokráciára, hanem kevesebb pártra és kevesebb bürokráciára van szükség. Csak leépülő, elhaló pártot tudunk elfogadni, abban az értelemben elhalót, hogy fokozatosan és folyamatosan átadja a társadalmi feladatokat a legszélesebb értelemben vett tömegeknek. A BAL egy ilyen típusú törekvést szorgalmazna és távlati elképzelésében nem pártok, hanem a dolgozói tömegek gyakorolják a hatalmat.

Mind a gazdaság, mind a politika, mind a kultúra területén a monopóliumok és előjogok ellen kívánunk fellépni. Egy általános társadalmi önkormányzat megvalósításának a lehetősége az az alapelvünk, amelynek a vonzáskörébe kapcsolódhatnak az érdeklődők. Kicsit leegyszerűsítve mindazok, akik az országban úgy gondolják, hogy a társadalmi mechanizmusnak, a társadalmi újratermelési folyamatnak úgy kellene működnie, hogy kevesebb pénzt vesznek el a termelőktől és maguk a termelők nagyobb mértékben dönthetnek arról, hogy az általuk előállított javak, illetve többletjavak milyen hivatalok, milyen szolgáltatások, milyen tevékenységek finanszírozására, fedezésére legyenek felhasználva.

Amiben különbözik a BAL az itt megjelent többi szervezettől, hogy nem politikai, hanem társadalmi szervezetnek tekintjük magunkat, illetve ha hangsúlyosabban szeretném megfogalmazni: társadalmi mozgalomnak. Tehát kerüli mindazon ismérveknek a fölvételét, melyek a hagyományos politikai szervezeteket jellemzik. Nem arra törekszik, hogy nagy létszámú tagságot toborozzon. Nem törekszik arra, hogy a szervezeten belüli hierarchiát alakítson ki vezetőkkel és vezetettekkel. Semmilyen értelemben nem kíván bürokratizálódni. Szellemi vonzáskörébe az érdeklődőket viszonylag markánsnak nevezhető alapelvei segítségével szeretné bevonni.

Nem a politikára, hanem a civil társadalomra orientálódó szervezet, és ebben az értelemben céljának tekinti az emberek magatartásformájának, életformájának az alakítását. Azt szeretné előmozdítani, hogy az ország lakosságának minél szélesebb rétegei a legkülönbözőbb helyeken, fórumokon próbáljanak meg mindazokban a kérdésekben, amelyekben dönteni tudnak, maguk dönteni. Vállalják a felelősségét a személyes, illetve a csoportos döntéseiknek. Ezt a felelősséget anyagilag is vállalják.

Arra törekszünk, hogy olyan társadalmi berendezkedés jöjjön létre, amelyben a jelenlegitől eltérő, alulról szerveződő, az egyéni autonómiára, illetve a csoportos autonómiára épülő önkormányzati megoldások anyagi fedezete, materiális alapja is ezeknek a csoportoknak, közösségeknek, önkormányzati szerveződéseknek a hatáskörébe kerül. Vagyis ahol anyagilag nincsenek kiszolgáltatva egy bürokratikus újraelosztási mechanizmusnak (állami redisztribúciónak), egy centralizált politikai jótékonykodásnak. Csak ebben az esetben lehet kilépni a mostani, apparátusok által lényegében bürokratikusan irányított és korlátozott életvitelből, politizálási formából és gazdálkodási stílusból.

Riporter: - Megfigyelőként megjegyzem, hogy a Baloldali Alternatíva a legkritikusabb. Itt elhangzott néhány provokatív gondolat.

BAL: - Programunkban alapérték az ember. Középpontjában az ember mint egységes személyiség áll. A személyiség egységes jellegének igénye viszont már nemcsak az individuális szintet érinti, hanem magától értetődően a társadalmi viszonyok radikális átalakításának a követelményét is jelenti. Az egységes személyiség igényei nem pusztán a gazdaságra vagy nem pusztán a politikára irányulnak, hanem olyan átfogó demokratizálódást feltételeznek, amely a mindennapi életre is átstrukturálódó hatást tud gyakorolni. Mi ennek az egységes személyiségnek a társadalmi lehetőségéből indulunk ki: ennek a jogait szeretnénk helyreállítani a társadalom szerveződésében.

Meglátásunk szerint Magyarországon a modernizálás, valamint a civil társadalom kibontakozása van napirenden. Mind a modernizáció, mind a civil társadalom kérdésében alternatíva mutatkozik. A bürokratikus (ide értve a piac bürokratizmusát is) és a humánus megoldások válaszútja. Emberközpontú felfogásunkból kifolyólag a mostanitól eltérő társadalomszerveződésben és azzal összhangban levő alternatív civil társadalomban gondolkodunk. Olyan civil társadalomban, amely autonóm individuumok együttműködése: alulról, közvetlenül az egyének döntései és cselekedetei révén jön létre, alakul, formálódik. Vagyis nem állunk meg a mostanában divatos politikai vagy gazdasági követeléseknél. Az emberek hiányérzete ezeken túlmutat. Ennek megfelelően nem egyszerűen politikai demokráciára törekszünk, még csak nem is gazdasági demokráciára, hanem általános társadalmi demokratizálódásra. Társadalmi demokrácián mindenekelőtt a civil társadalom demokratizmusát értjük, ami az állampolgároknak lehetővé teszi, hogy egységes személyiségként vegyenek részt és fejezzék ki érdekeiket a közös döntésekben.

Meggyőződésünk, hogy Magyarországon indokolt egy komplex kiút keresése. Nevezetesen: végrehajtható olyan változás is, amelynek a következtében az egyén a saját egységes elképzeléseinek rendelheti alá a gazdálkodásbeli, politizálásbeli, kulturális stb. területeken felmerülő részkérdéseket. Ez a jelenlegi bürokratikussal szemben a társadalmi önszerveződésnek az alternatívája: a közvetlen, részvételi demokrácia útja. Az ehhez való közeledés lehetőségeit keressük, szerveződéseit szorgalmazzuk.

A jelen kihívásaira adott komplex válasz negatív formában jelen van a társadalmi valóságunkban: mint feszültségeket gerjesztő hiány. Az általunk kezdeményezett alternatíva erre a hiányra való reagálás: e hiány pozitív felszámolásának az útja. A tapasztalt feszültségeknek a feloldási lehetőségét látjuk benne.

Ez az elképzelésünk, törekvésünk több mint elmélet. Nem ideológiai konstrukció, hanem történelmi tradíciókra, előképekre hivatkozik, támaszkodik. Olyan valóság, ami létezett bizonyos történelmi korszakokban, és lokális szinten, szűkebb keretek között a mai világban is létezik.

Úgy gondoljuk, hogy a mai Magyarország a következő válaszút előtt áll: tömeges lakossági aktivitás létrejötte a mindennapi életfolyamatok átalakítására - vagy a rendszer szimpla hatalmi-politikai formaváltoztatása. Ha a BAL nem tudja elérni, hogy törekvéseinek társadalmi fontosságára a lakosság jelentős része rádöbbenjen, akkor az egész kezdeményezésünk megmarad egy csoport szabadidős tevékenységének a szintjén és a változás kioltódik egy kikényszerített politikai hatalomváltásban.

Koncepciónkra jellemző a helyi társadalom középpontba állítása. Tehát az országos léptékű kérdéseken túl azon területeké, ahol az emberek élete közvetlenebbül zajlik, ahol szükségképpen jelen vannak: a lakóhelyen és a munkahelyen. Azon igyekszünk, hogy előtérbe kerüljön a legkülönbözőbb problémáknak lakóhelyi, illetve munkahelyi szinten való öntevékeny felvetése és megoldása. Szükségesnek tartjuk, hogy az egyszerű állampolgárok ezeken a területeken olyan döntési jogokat kapjanak, ami számukra lehetővé (egyúttal feladatukká!) teszi, hogy az aktuálisan felvetődő helyi problémákat – amennyiben képesek - maguk oldják meg. Ez azt jelenti, hogy a felelősség jogát is megkapják.

Fontos célunk: senkire ne lehessen rákényszeríteni, hogy több bürokratát, hivatalt, politikust, pártot tartson el, mint amennyinek személy szerint a szükségét érzi. Hogy az állampolgárok csak olyan intézmény, hivatal működését legyenek kénytelenek finanszírozni, amelynek - általuk tényleg szükségesnek ítélt - feladatait nem képesek nélküle, maguk ellátni. Ilyen körülmények között ők döntik el, hogy mit oldanak meg, szerveznek meg önerőből (közvetlen összefogással) és miben igényelnek külön szakmai, illetve hivatali segítséget. Az általuk alkalmazott szakember nem bürokrata (nem olyan „elit”, aki jogosult fölöttük rendelkezni, őket irányítani), hanem önként fizetett alkalmazottjuk. Addig alkalmazzák, ameddig szükségesnek látják az alkalmazását.

Ez az elképzelés nemcsak az ún. elitista beállítódástól óv meg, hanem komoly pedagógiai, személyiségfejlesztő hatással is számol. Az önszerveződés, a közvetlen demokrácia gyakorlata alapvetően befolyásolja az emberek gondolkodását, törekvéseit, viselkedését. Hiszen mindazokban az esetekben, amikor a munkahelyen vagy a lakóhelyen megkapják a döntés és felelősség lehetőségét és követelményét, az együttműködő cselekvés tanulási folyamatában olyan új ismeretekre, képességekre tesznek szert, ami egy tágan értelmezett kulturális emelkedést is eredményez a számukra. Ez a tevékenység új, egészen más tudást, szemléletmódot, készségeket igényel, ezért alakít ki. Míg ma a legtöbb gazdasági, politikai stb. kérdésben csak valamilyen hivatalnoki apparátusnak, valamilyen specialista rétegnek van módja (illetve képessége) dönteni és intézkedni, addig ezeknek a helyi kérdéseknek igen jelentős része visszatársadalmasulhat: átalakulhat helyi hatáskörű tudássá és döntéssé. Tehát az intézkedés, a feladatok megoldása maguknak az érdekelteknek a birtokába kerülhet, tudásanyagává válhat.

A jelenlegi társadalmi rendszer - úgy Nyugaton, mint nálunk - szétszabdalt, feldarabolt viselkedést ír elő az állampolgár számára. Más értékrendű magatartást követel tőle a gazdaság és másfélét a politikum területén (továbbá azok különböző részterületein). Megint mások - és egymástól is eltérnek - a vele szemben támasztott formalizált jogi stb. kritériumok. Egészen másképp kell viselkednie a hierarchikus és bürokratikusan irányított helyi közösségek tagjaként. Ebből azután egyfajta skizofrénia, belső meghasonlottság származik.

Az egyénnek ez a tudathasadásos állapota a társadalmi rendszernek a lenyomata. A szférákra tagolt társadalomalakulat működése termeli ki az egyén szétdaraboltságát és termeli újra felparcellázását. Egy tudathasadásos, skizofrén állapotot hoz létre és tartósít.

A társadalmi rendszer nem egységes, felparcellázott működése a modernizáció egy speciális, máig legkiteljesedettebb - a jól ismert módon, bürokratikusan irányított - formájaként a nyugati világban alakult ki. Ez a fajta modernizáció egy elidegenülten funkcionális szférákra osztott társadalomszerveződést honosított meg, amit egymástól viszonylagosan elkülönült, többé-kevésbé saját belső normák által szabályozott gazdasági mechanizmusok, politikai mechanizmusok, jogi automatizmusok, kulturális satöbbi mechanizmusok eklektikus együttélése jellemez.

Ezt a gyakorlatot legkövetkezetesebben Niklas Luhmann írta le elméleti modellként, aki azt tartja ideálisnak, ha minden egyes társadalmi területnek mint alrendszernek relatív zártsága van. Úgymond, akkor fejlett egy társadalom, ha ezek az elkülönült szférák a maguk zártságában és belső mértékük, saját logikájuk, értékrendszerük szerint működnek.

Ennek a civilizációs formának haszonélvezője az egyén, amennyiben állampolgári jogon hozzájut bizonyos gazdasági és kulturális javakhoz. Ugyanakkor áldozata, mivel feloldódik személyiségének az egyedisége: alá kell vetnie magát végső soron rajta kívülálló, nem általa létrehozott, eltérő logikájú mechanizmusoknak, öntörvényű automatizmusoknak. Nem alanya azoknak a folyamatoknak, amelyek a nemzetgazdaságban, a politikában és a többi területen zajlanak, és az egyéni sorsát legfeljebb úgy tudja befolyásolni, ha megpróbál lavírozni a tőle függetlenül kialakult és működő mechanizmusok között.

A vázoltakból kifolyólag úgy ítéljük meg, hogy akár a gazdaság, akár a politika, a közigazgatás, az oktatás stb. területén történnek reformok, azok részreformok maradnak és végső soron összességükben sem érintik a jelenlegi társadalmi struktúra és hatalmi struktúra lényegét. Vagyis nem lépnek ki abból a gyakorlatilag létező társadalomszervezési keretből, amely az egyének életének feldarabolt és tudathasadásos állapotát előidézik.

A részreformok követelését két okból nem tartjuk megfelelőnek. Egyrészt egy részleges reform hatása, eredménye többnyire akadályozza, kioltja más reformok érvényesülését. Például nem lehet külön oktatási reformot csinálni, ha a gazdasági nem illeszkedik hozzá és nem biztosít elegendő erőforrást a végrehajtására. Ebben az estben a reformpróbálkozás csupán látszólagos. Másrészt azért sem tartjuk megfelelőnek a részleges reformokat, mert megmaradnak a társadalomszerveződés meglevő keretei között, és nem változtatják meg annak alapstruktúráját. Ezért a részreformokhoz képest csak egy átfogó, általános társadalmi reformot tartunk tényleges kiútnak - ami lehetővé teszi a kilépést a felparcellázottságból. Ez egységes szempontok alapján valamennyi létszférát megreformálja.

Az az általunk szorgalmazott társadalomszerveződés, amelyet vázolni próbáltam, feltételezi az állami tulajdon társadalmasítását. Az állami tulajdon bürokratikus irányításával és felhasználásával szemben közvetlenül a termelő kollektívák hatáskörébe való - természetesen gazdaságossági követelményeknek eleget tevő - áthelyezését.