9.1. Helyzetértékelés

A jelenlegi ipari civilizáció az ember és a természet kirablásán alapul, a jövõbeni következmények figyelembevétele nélkül. Mind az államszocializmus, mind az államkapitalizmus falánk, burjánzó, összehangolatlan növekedést eredményezett. Az erõforrásokkal való pazarlás rövid távon gazdasági válságokat gerjeszt, hosszú távon az emberi nem elpusztulásának "programját" hordja magában. Az "olajháborúk" már elõrevetítik egy kegyetlen, véres és totális küzdelem lehetõségét a csökkenõ készletekért.

A mai költség- és árképzési megoldások, valamint jövedelmi és jóléti számítások sem nálunk, sem másutt nem tartalmazzák az okozott környezeti károkat, illetve nincsenek arányban azokkal.

Az elõirt környezetvédelmi normák nemzetközileg összehangolatlanok, enyhék, kijátszhatók, részben pénzbüntetésre válthatók. A környezetvédelmi tevékenységek zöme utólagos, csak válsághelyzetben mozduló. Ez a terület a gazdaságpolitika másik mostohagyereke /a szociálpolitika mellett/, mellékesnek tekintett rovat.

Sem a tõkét, sem a bürokráciát nem érdekli igazán, hogy mi történik ebben az ügyben. A tõke csak akkor méltányolja a környezetvédelmi szempontokat, ha azokat fizetõképes kereslet támasztja alá. Érdektelen a számára, hogy környezetpusztító vagy környezetjavító létesítményeket hoz-e létre, csak megfizessék. A politikai bürokrácia akkor érdeklõdik a környezetvédõ csoportok iránt, ha ezektõl tetemes szavazatokat remélhet. Az emberiség jövõjét profitokra és poziciókra cserélik.

9.2. Alternatíva

Az elõbbiekben felvetett, a természetbe való egyre intenzívebb, és ugyanakkor egyre szûkebb látókörû emberi beavatkozások fokozatosan elsõdlegessé váló emberi szükségleteket veszélyeztetnek, és ez elvezet egy olyan ujratermelési mód kialakításához, melyben az ember és természet viszonya hosszútávon is önszabályozásra kerülhet. Ezen alapvetõ emberi igény napjainkban szüli meg azokat az új tudományos módszereket és ezekre épülõ technikákat, technológiákat, amelyek a hagyományos rövid távú, kevés szempontú, kis rend érdekében nagy rendetlenséget okozó "tudományos" eljárások helyett a bonyolult rendszerek tolerancia kapcsolatainak feltárásával, alkalmazkodó képességének fokozására alkalmasak az egyes emberek szintjén is. Ez az egészséges állapot írányába való elmozdulást tesz lehetõvé az egyéni emberi életben és a földi méretû társadalmi folyamatokban egyaránt. Lehetõvé válik a termelésnek és a fogyasztásnak a mai technikailag egymástól való elszakítása helyett zárt ciklusu ujratermelési folyamatok kialakulása, ami az egész társadalomra kihat. Programunk e módszerek és mozgalmak elõtt kívánja az utat egyengetni.

A természet egyszerre korlát és lehetõség. Bármelyik szempont elhanyagolása torz, veszélyes elméletekhez és gyakorlatokhoz vezethet. A konzervatív beállítottságu zöld mozgalmak az elõbbit hangsúlyozzák túl, a liberális-bürokrata technikai optimizmus az utóbbit.

Az általunk megfogalmazott humanista alternatíva a progresszív zöld mozgalmakat természetes szövetségesének tekinti. Szándékunk szerint beépítjük törekvéseinkbe ezen zöldek számos elképzelését.

Egy humánus, életminõségre igényes társadalomnak tekintettel kell lennie a természeti környezet végességére és az eljövendõ generációk életfeltételeinek biztosítására. A környezetvédelem ezért nem sokadrendû szempont, hanem elemi életparancs.

A természeti javakért és erõforrásokért folyó világméretû és helyi küzdelmeket korlátozni kell. E javakat ki kell vonni a politikai-gazdasági harcok hatókörébõl. A természetet az emberiség közös örökségének kell nyilvánítani, hiszen teljesen esetleges, hogy melyik népcsoport vagy állam telepedett rá egy-egy részére és sajátította ki magának.

Az alapvetõ erõforrások körérõl és felhasználásukról körültekintõ szakértõi megbeszélések nyomán nemzetközi forumoknak kell dönteni. Feltételezzük itt, hogy e nemzetközi intézmények mind létrejöttük módjában, mind mûködésükben demokratikusak, és nincsenek alávetve /nagy/hatalmi részérdekeknek.

Az alternatív társadalom a természetbarát termelési technikákat és fogyasztási szokásokat részesíti elõnyben.

9.3. Az átmenet programja

Egy átmeneti idõszakban a környezetvédelem hatásos biztosítása a helyi akciók és az országos vagy nemzetközi jogalkotás együttesét igényli. Ilyen helyzet megteremtése maga is politikai küzdelemmel lehetséges, az erõs ellenérdekelt tényezõk rablógazdálkodása miatt.

A környezetvédelmi ellenõrzés "keménységét" az adott ügy hordereje szabja meg. Egy alternatív jogalkotás ezért bizonyos területeken "zöld vétópontokat" iktatna a döntéshozatali rendszerbe. Ez azt jelenti, hogy néhány kérdésben helyi, országos vagy nemzetközi "zöld belegyezés" nélkül nem lehetne érvényes törvényt, határozatot, beruházási döntést stb. hozni. A "zöld vétó" módját és kiterjedtségét jogászok, környezetvédõk, üzletemberek, laikusok konzultációsorozatán kell tisztázni, folyamatos nyilvánosság biztosításával.

Az elfogadható környezeti feltételek megteremtése erõteljes helyrehozó és megelõzõ programokat igényel. Ennek költségei igen nagyok. Fedezetét ezért olyan nemzeti és nemzetközi jövedelemátcsoportosítással kell biztosítani, amely a legfejlettebb országok profit- és kamatjövedelmeinek egy részét a szegényebb és/vagy környezetileg károsodottabb területek javára utalja át. Nincs más kiút. Ha erre nem kerül sor, akkor a környezetvédelmet és a társadalmi felzárkózást éppen a gazdaságilag gyengébb országok és körzetek nem tudják megvalósítani. A Föld kincseinek javát /kb. 80-90%-át/ az elmúlt kétszáz évben legjobban igénybe vevõ, felhasználó fejlett országok történelmi felelõssége ez ügyben vitathatatlan. Ha nem kerül sor ilyen célzott jövedelem-átcsoportosításra és megfelelõ jogalkotásra, akkor a fejletlenebb területek a világ szemétlerakataivá, veszélyesüzem-telepeivé válnak. Ezzel a társadalmi egyenlõtlenségek világméretû eloszlása fokozódni fog. Akkor az ezredforduló körül minden eddiginél borzalmasabb Észak-Dél konfliktusok várhatók.

A környezetvédelmi célú nemzetközi jövedelem-átcsoportosításnak számos pénzügytechnikai formája lehetséges, például:

/a/ - nemzetközi és nemzeti öko-adó, valamilyen mutatóhalmaz-hoz kapcsolva,

/b/ - adóságelengedéssel összekapcsolt környezetvédelmi beru-házás,

/c/ - nagy összegû, néhány évtizedes ENSZ, IMF vagy világbanki /IBRD/ program,

/d/ - árkalkuláción keresztül történõ pozitív vagy negatív ösztönzés, stb.

Egy magyarországi alternatív kormány nemzetközi lépéseket kezdeményezhet, de nem rajta múlik, hogy lesz-e abból valami. Ehhez hasonló felfogású alternatív kormányok kellenek más országokban is. Számos dolgot azonban meg lehet tenni nemzeti hatáskörben is. Például:

/a/ - olcsó bírság helyett egyértelmû tiltás bizonyos tevékeny-ségekre és szennyezõanyag-kibocsátásra,

/b/ - a városi közlekedési rendszer és a jármûpark korszerûsítése, a tömegközlekedés elõnyben részesítése,

/c/ - védett területek növelése, környezetbarát technikák támoga-tása az iparban és a mezõgazdaságban,

/d/ - harmonikus, emberhez méltó lakóhelyek terveztetése, épít-tetése, városi túlkoncentráltság csökkentése,

/e/ - a környezetben való tájékozódást, mérést az egyének szá-mára lehetõvé tevõ eszközök, eljárások elterjedésének támogatása stb.

9.4. Mit tegyünk itt és most

Lakható Földet akarunk! Ez ügyben is átfogóan kell gondolkodnunk és helyileg cselekednünk. Mint termelõk és fogyasztók, már most megtehetjük a következõket:

9.4.1. Különféle helyi környezetvédõ csoportokat kell szervezni, illetve ezeket támogatni megalapozott törekvéseikben, ideológiai hovatartozástól függetlenül.

9.4.2. Laza, de akcióképes hálózatokat kell kialakítani belõlük a kölcsönös informálás és együttes fellépés érdekében. Kellõ szervezettség esetén ez megelõzõ "zöld kontroll"-ként mûködhetne a környezetkárosító gazdasági döntéssel és tevékenységgel szemben.

9.4.3. Valószínûleg nem a hulladék- és szemétfeldolgozók ellen kell tiltakozó akciókat szervezni /ha ezek károsanyagkibocsátása bizonyíthatóan jelentéktelen/, hanem a nagytömegû ipari hulladék keletkezése ellen. Vagyis a másik végén kell megfogni a dolgot.

9.4.4. Mûszaki kérdésekben járatos szakemberek az üzemtelepítési, technológiai megoldásokban érvényesítsék a környezetbarát szempontokat. Hasonló elv követhetõ az agráltermelésben, a kõzlekedésben és más területeken is. Megfelelõ módszerekkel, eszközökkel nyilttá, átláthatóvá kell tenni a különbözõ monopolérdekeket támogató "tudományos" korrupt megoldásokat, a pozitív, alternatív javaslatok felvetésével.

9.4.5. Szervezõdjenek zöld életmód-telepek kisérleti jelleggel, és alkalmazzanak "szelíd" kézmûvestechnikákat, csikarjanak ki maguk számára magasfokú autonómiát az államtól.

9.4.6. Fogyasztási szokásainkban is alkalmazhatjuk a környezettel való béke elvét. Tartós élettartamú termékeket használjunk, a környezetkárosító áruk vásárlását bojkottáljuk, a vásárlók érdekeivel ellentétes reklámokkal ne törõdjünk.