5.1. Helyzetértékelés

Az adóságterhek növekedése miatt a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel olyan függõ viszony alakult ki, hogy a gazdaság szinte minden lényeges kérdésében beavatkozhatnak az ország belsõ ügyeibe. Látszólag el nem utasítható - valójában nemzetközi és komprádor érdekeket képviselõ, a hazai lakosság által nem befolyásolható - szakértõi ajánlásaik a modern gazdasági-politikai gyarmatosítás új formáját jelentik.

Eddig sehol a világon nem lehetett az IMF-diktátumok alapján független, virágzó gazdaságot csinálni. Ez egyébként nem is érdeke a Nemzetközi Valutalap mögött álló pénzügyi-politikai köröknek. Csak a kiszolgáltatottság, a belsõ nyomor és a külsõ bankprofitok nõttek. Közép-Kelet-Európa és Latin-Amerika adósságtörténetének hasonló mozzanatai azt sugallják, hogy az eladósításon keresztüli függõ helyzetbe hozás az egész félperiféria általános vonása.

Az úgynevezett "adósság-menedzselés" révén új pénzügyi elit lép az uralkodó réteg soraiba. Sem nekik, sem a külföldi banktõkének nem érdeke a lakosság tisztességes tájékoztatása az adósságprobléma várható következményeirõl. Helyette az adósságmegtagadás várható negatív hatásaival riogatnak, hogy menedzselésüket ne lehessen vitatni. Máskor az újabb megszerzett hitelekkel dicsekednek.

Az adósságkezelés kérdésében a hazai gazdaságpolitika immár húsz éve büntetõjogilag is bûnös vonalvezetése tovább érvényesül. Az 1990 tavaszán hivatalba lépõ kormány súlyos, nem helyrehozható mulasztást követett el, amikor a rendszerváltás pillanatában meg sem próbálta új alapokon felvetni a külsõ adósság kérdését. A rövid távon kedvezõtlen hatásoktól félve inkább vállalta a hosszú távon még kedvezõtlenebb tartós következményeket, vagyis a több évtizedes nettó tõkekamat-kiszivattyúzást az országból. Ez reális tartalmát tekintve nem más, mint a magyar lakosság által soha nem élvezhetõ javak és szolgáltatások tömegének kiszivattyúzása, vagy más megfogalmazásban: a nemzeti erõfeszítéseinknél mindig tartósan alacsonyabb életszínvonal.

Hogyan alakult ki eladósodottságunknak ez a mértéke?

Az állam hitelfelvevõként történõ megjelenése a világpiacon kapóra jött az éppen hitelkihelyezési gondokkal küzdõ nemzetközi bankoknak. A visszafizetés állami garanciája kockázatmentessé tette a mûveletet, ráadásul az így fokozatosan pozícióba kerülõ bankoknak a kamatok felemelésére is megvoltak az eszközeik. A hazai közvélemény elõtt persze e pénzeket a mûszaki fejlesztés elõmozdításának jelszavával vette fel a vezetés. A valóság azonban más volt. A dekonjunktúrával és szerkezetváltással kûzdõ fejlett országok elavult technikájának és technológiájának megvásárlásával, valamint az ezekkel gyártható termékek iránti nem valóságos piaci igények igéretével e folyamat szükségszerûen vezetett el az ország eladósításához. Mindezt erõteljes korrupciós hatások is kísérték, egy szûk elit érdekeinek megfelelõen. És ekkor még nem is esett szó a behozott gépek és technológiák további importigényességérõl, valamint a hazai mûszaki fejlesztés ilyen módon való elsorvasztásáról. A nemzetközi monopol érdekeltségek hazai szükségletmeghatározó szerepe az elõbbi folyamatokkal párhuzamosan egyre nagyobb károkat okozott. /Mezõgazdaságunkban például jelentõs - a számítások szerint az adósságállománnyal összevethetõ - kárt okozott a világviszonylatban is kiugróan nagymennyiségû kálium mûtrágya kiszórása. A nemzetközi és hazai vegyipari érdekeltségek által a magyar mezõgazdaságra kényszerített helytelen vegyszerezés kárai mind a mai napig óriásiak. Mint az összefüggésvizsgálatok is igazolták, a kálium a kijuttatott formában nemcsak nem növeli a termést, de az egész táplálkozási láncot mérgezi (pl. idegrendszert károsító hatás). Az ilyen módon termõképességükben lerontott földek értéke a helyes mûtrágyázási arányok és a termõképesség helyreállásáig jelentõsen csökken. Ez földspekulációs mozgásokat eredményezett, amin persze sokan meggazdagodtak./

5.2. Alternatíva

A humanista társadalomfelfogás keretében megoldandó, hogy a világ nemzetközi adósságállományát egyeztetett forgatókönyv alapján kb. 20 év alatt leírják, illetve humanitárius segéllyé alakítsák. Ebben az esetben a további nemzetközi kölcsönök köre szûkül és jellege megváltozik. Konkrét feladatokra és termékekre vonatkozó célkölcsönök lesznek jellemzõek. /Ez egyben azt is jelenti, hogy bizonyos áruk, pl. fegyverek nemzetközi kölcsönbõl történõ beszerzése is tilalom alá esik./ Az átutalások szerkezete eltolódik a segélyek javára egy nemzetközi kiegyenlitõdési-felzárkóztatási program keretében. Az IMF gazdaságpolitikai befolyásoló szerepe megszûnik, az intézmény átalakul vagy más váltja fel.

Az adósságzsarolás végeredményben kikerülne a nemzetközi gazdasági kapcsolatok eszköztárából.

5.3. Az átmenet programja

Egy alternatív hatalom esetén két változatban kell adósság-forgatókönyvet kidolgozni. Egyet arra az esetre, ha lehetséges az eladósodott országok együttes fellépése a nemzetközi pénzpiacon. Egyet pedig arra az esetre, ha ez belátható idõn belül nem lehetséges. /Ez utóbbi a valószínûbb, bár az elõbbi a kívánatosabb./

Magyarország eladósodottságának a mértéke mellett a teljes összeg törlesztése fizikai és pénzügyi képtelenség. Ezt adós és hitelezõ egyaránt jól tudja, csak nem beszél róla. Kiindulópontunk az, hogy az adósságok egy részének visszafizetését a nemzetgazdaság mindenkori teherbíró képességével kell összhangba hozni. Vannak olyan pénzügytechnikai megoldások, amelyek az esedékes fizetési kötelezettséget ésszerû és méltányos mértékre csökkentenék, hogy lehetõvé váljon a gazdaság önállóbb fejlõdési pályára állása.

Az alternatív kormány szorgalmazni fogja a közép-európai térséget terhelõ adóság egészének összehangolt rendezését egy nemzetkõzi pénzügyi konferencia keretében. Ez a mai intézményi adottságok mellett is megoldható, csak hiányzik a kölcsönös jószándék. Van például hitelezõi kartell, de nincs adóskartell, és a hitelezõk nem is akarják, hogy velük szemben ilyen létesüljön. Jelenleg minden adós ország külön kiskaput keres, egyedi bánásmódért kuncsorog.

A kollektív megoldások keresése mellett megtehetõk bizonyos egyoldalú lépések is. A nemfizetésnek különféle formái, fokozatai vannak.

Lehetséges:

/a/ - teljes és azonnali fizetésmegtagadás,

/b/ - szelektív megtagadás, vagyis a hitelek valamilyen szempont sze-rinti rangsorolása, és csak egy részük fizetése,

/c/ - valamennyi hitelnek csak bizonyos százalékos kulcs szerinti törlesztése,

/d/ - az összes esedékes kamat- és törlesztõrészlet fizetés hozzárendelése valamilyen fontos nemzetgazdasági mutatóhoz vagy mutatócsoporthoz /pédául a nemzeti termelés reál-növekedése, vagy a külkereskedelmi aktívum alakulása, vagy új munkahelyet teremtõ mûködõtõke beáramlás mértéke stb./,

/e/ - a tartozás átváltása környezetvédelmi beruházásra, különösen ott, ahol kimutatható az okozott kár és a hitel közti kapcsolat,

/f/ - az adóság nemzetközi pénzpiaci eladása, illetve tulajdonosi ré-szesedésre cserélése.

Megitélésünk szerint a /b/-/e/ megoldások alkalmazhatók, illetve korlátozottan az /f/ megoldás. Külön és nyomatékosan felhívjuk a figyelmet a környezetvédelmi kiadásoknak a tartozásállomány leírásával való összekapcsolására.

5.4. Mit tegyünk itt és most

Követeljük a banki adatok részletesebb, áttekinthetõbb nyilvánosságát, és a várható következmények korrekt bemutatását. Olyan képviselõket küldjünk a parlamentbe, akik hajlandók a nemzetközi tartozásaink kérdését az eddigitõl eltérõ módon felvetni.