Megtapasztalhattuk a XX. századi államkapitalista és államszocialista rendszerek visszataszító vonásait és megõrzésre méltó vívmányait. Vívmányaik más társadalmi formákban is folytathatók, kellemetlenségeiktõl azonban csak e rendszerek jobbal, tágabb szempontokat figyelembe venni tudó szabályozásokkal történõ felváltásával szabadulhatunk meg. Rendszerezve a negatív tapasztalatokat, a két rendszert elsõsorban a következõk miatt utasítjuk el:

/1/ - CSAK SZÛK ÉRDEKSZEMPONTOKAT VESZNEK FIGYELEMBE,

/2/ - SZÉLSÕSÉGES EGYENLÕTLENSÉGEK UJRATERMELÕDÉSE A RÉGIÓK KÖZÖTT ÉS A RÉGIÓKON BELÜL A TULAJDONVISZONYOKBAN, JÖVEDELEMELOSZTÁSBAN, ÉLETLEHETÕSÉGEKBEN,

/3/ - PAZARLÁS AZ EMBERI ÉS TERMÉSZETI ERÕFORRÁSOK

FELHASZNÁLÁSÁBAN ÉS AZ ELÕÁLLÍTOTT JAVAKKAL,

/4/ - HIERARCHIKUS ALÁ-FÖLÉRENDELTSÉGET ÁLLANDÓSÍT

AZ EMBEREK KÖZÖTT,

/5/ - ELÕJOGOKAT HALMOZ KEVESEK KEZÉN, AMI TÖBB GENERÁCIÓ ÉLETFELTÉTELEIRE KIHAT,

/6/ - KORLÁTOZZA AZ EGYÉNEK, A CSOPORTOK ÉS A TÁRSADALOM SZABADSÁGÁT,

/7/ - ERÕSZAKOT ALKALMAZ MÁS KULTÚRÁKKAL SZEMBEN,

/8/ - MANIPULÁLJA AZ EMBEREK AKARATÁT ÉS DÖNTÉSEIT,

/9/ - NEM KÖZVETLENÜL AZ EMBEREK SZÜKSÉGLETEIRE TERMEL, HANEM PÉNZÉRT VAGY POLITIKAI HÛSÉGÉRT CSERÉBE,

/10/- SZÉTROMBOLJA A LAKHATÓ FÖLDI KÖRNYEZETET,

/11/- TARTÓSAN ELÕIDÉZ, ELTÛR EMBERELLENES ÁLLAPOTOKAT.

Az itt felsorolt kritikai szempontok bõvíthetõk. Ezek nem egyik vagy másik párt vagy kormány ténykedésével függnek össze, hanem az egész struktúrával. A különbözõ pártok, kormányok között csak fokozati különbségek vannak.

E bajok részleteikben nem orvosolhatók, mert összefüggõ rendszert alkotnak. Világrendszert. A tõke és az állami bürokrácia uralma: halmozódó egyenlõtlenségeken alapuló világrendszer. Ezért tartós lecserélésük is más termelési módra csak világméretben lehetséges. De helyileg és minden lehetséges szinten kell ezen munkálkodni.

Hogy a dolgozókat a nemzeti vagy külföldi tõketulajdonosnak és állami bürokráciának vetik alá, ez másodlagos abból a szempontból, hogy igyis-úgyis értéktöbbletet vonnak el tõlük. Hogy a szociális biztonság rendszereit a hazai vagy a külföldi pénzügyi körök nyomására verik szét, ez mellékes annak, akit sújt. A munkanélkülit sem az õt elbocsátó tulajdonos és menedzser állampolgársága izgatja. A kizsákmányolás tehát internacionális probléma. De a teendõket helyileg kell megfogalmazni. Létjogosult egy nemzetközi alternatíva nemzeti változata.

Alternatív javaslatunkban az alábbi feltevésekkel élünk:

/1/- Jelenleg olyan anyagtudományi, információs, szabályozástechnikai rendszerek vannak kialakulóban, melyek alapvetõen átalakítják a termelést és az emberi szükségleteket.

/2/- A jelenlegi technikai fejlettségi szint mellett is megoldható a világ egész népességének kielégítõ szinvonalú ellátása.

/3/- Ezt a jelenleg fennálló intézmények és uralkodó csoportok tartósan akadályozzák /pazarlás és nyomor/, így tevékenységük emberiség-ellenes.

/4/- Mivel a tõke és az állami bürokrácia eltartása rendkívül költséges, ezért elsõsorban az õ érdekeiket szolgáló világméretû tulajdon- és elosztási viszonyokat kell átalakítani.

/5/- A jövõbeli fejlõdés nem annyira az anyagi fogyasztásban, mint a személyes szabadság lehetõségeinek tágulásában fog meg-nyilvánulni. Ez hozható összhangba a természeti erõforrások korlátozottságával.

A dolgozó osztályoknak fel kell ismerniük, hogy õk a teljes társadalmi-gazdasági újratermelésre képesek. Együttesen minden termelõ-szervezõ-irányító képességgel rendelkeznek. A tõketulajdonosi vagy adminisztratív államhatalmi rétegek nélkülük megbénulnának, életképtelenek lennének. Ez a kiváltságos csoportok tulajdonhoz és politikai hatalomhoz való szívós ragaszkodásának igazi titka. A hatalmon levõk is tudják, hogy a dolgozó osztályok nélkül semmik.

A tulajdonjog az a látszat, aminek révén úgy tûnik, hogy a tulajdonos ad munkát, megélhetést, fizetést. /Jól jelzi ezt a "munkaadó" kifejezés./ A valóság viszont az, hogy csak elvonják a mások által termelt érték jelentõs részét.

A tõke és bürokrácia uralmától eltérõen egy humanista társadalom önszabályozó társadalom lenne. A magukat szabadon megszervezõ lakóhelyi, munkahelyi és egyéb közösségek önkormányzó rendszere. Olyan intézményeket mûködtetne, olyan alapelveken épülne fel, amelyek helyi és világméretben megakadályozzák a korábbi tízenegy pontban említett negatív jelenségek kialakulását.

Ennek mikéntjére tesz javaslatot ez a program.