17.1. Helyzetértékelés

A kilencvenes évek eleji külpolitikai vonalvezetés rontotta Magyarország viszonyát a térség többi államához. A kisebbségi kérdések középpontba állítása hosszabb távon is hibás lépésnek fog bizonyulni. Országunkat nem összekötötte környezetével, hanem ellene hangolta. Mindezt idõnként arrogáns, kioktató stílusban tette. Nyoma sem volt jóindulatnak. Túl sok félreérthetõ nyilatkozat, magyarázkodás, sunyiság hangzott el. /Ezekre nem mentség más országok esetleg hasonló fellépése./

A magyar vezetés nem mérte fel a környezõ háborúk /Balkán, a volt déli szovjetköztársaságok/ tényleges európai veszélyességét és a tûzzel játszik. Ugyanígy nem mérte fel az Európai Közösséghez és a NATO-hoz való közeledés /csatlakozás/ árát. Ha mégis, akkor politikája e vonatkozásban tudatosan nemzetalárendelõ. Az atlanti elittel való kiegyezés /behódolás/ nem teszi lehetõvé független külkapcsolatok kialakítását.

Összeségében a kilencvenes évek elsõ felének magyar külpolitikája a pökhendiség és a szolgalelkûség szerencsétlen keveréke volt. Az évtized közepének vonalvezetése kiegyen-súlyozottabb, higgadtabb, de továbbra is alárendelõdõ, egyoldalú.

A magyarországi politikai-üzleti elitet elsõsorban az tagolja belülrõl, hogy német vagy amerikai orientációt képviselnek inkább - más törekvések szórványosak. Emögött a remélt pártpolitikai és gazdaságpolitikai támogatások rejlenek. A külkapcsolatokat nem a kölcsönös megértésre törekvés és a békevágy mozgatja, hanem az elit pozícióharca. Ez számunkra elfogadhatatlan kiindulópont.

17.2. Alternatíva

Humanista társadalommodellünk feltételezi, hogy a nemzetközi kapcsolatokból kiszorul az erõszak, illetve az azzal való fenyegetés. A súlypont áthelyezõdik a világegyüttmûködést kívánó környezeti-természeti problémák kezelésére, illetve a személyek, családok korlátozásmentes érintkezésére, mozgására. A helyi kulturális különbségek szabadon érvényesülhetnek. Általánossá válna a nyílt /nyilvánosság elõtt folyó/ diplomácia. A vallási-etnikai különbségen alapuló szembenállások lelohadnak.

A költséges és semmi eredményt nem hozó reprezentációs utazások megszûnnének, a nemzetközi tanácskozások tárgyszerû, operatív munkamegbeszélésekké alakulnának. Az önálló külpolitikai ágazat, diplomácia és kémkedés a mai formájában nem marad fenn, hanem értékes elemei és technikai lehetõségei belesimulnak a nemzetközi katasztrófaelhárítási, erõforráselosztási és egyéb tevékenység-összehangolási rendszerekbe.

17.3. Az átmenet programja

Az Európai Közösséghez és a NATO-hoz való egyoldalú közeledés-kötõdés nem elfogadható. Egyrészt drága pénzügyi, katonapolitikai, társadalompolitikai ára miatt. Másrészt az ezen intézményekben képviselt atlanti hegemónia miatt. Az alternatív hatalom kormánya minden népet és országot egyenrangúnak tekintene, és nem lépne olyan egyezményekbe, amelyek kimondva-kimondatlanul más népek ellen irányulnak. Vagyis csak a pozitív együttmûködést tartalmazó társulásokat támogatnánk, a negatív, diszkriminációs paktumokat nem. Hívei vagyunk egy európai együttmûködésnek, ha ez az Európán belüli és kívüli egyenlõtlenségek felszámolására törekszik. De nem támogatunk egy olyan európai rendszert, amely a történelmileg felhalmozott elõnyöket védi tûzzel-vassal-vámmal a félperiféria és periféria országaival szemben, vagy a szintén erõs japán és amerikai versenytárssal szemben. Ugyanígy elfogadhatatlan egy katonai tömörülés a szlávok, az arabok, az ázsiaiak, az iszlám vagy bármi más ellen. /És természetesen fordítva: egy Amerika-ellenes vagy Európa-ellenes koalíció is elfogadhatatlan. Ezek számunkra éppúgy "hamis frontot" jelentenének, rosszul értelmezett, manipulált szembenállást./ Megítélésünk szerint ugyanis a valódi érdekellentétek ugyanazon ország eltérõ társadalmi csoportjai közt vannak. Ezek terhelõdnek rá - sok-sok áttételen keresztül - a nemzetközi kapcsolatokra.

A titkos paktumokat, titkos megállapodásokat ki kell iktatni a nemzetközi kapcsolatokból. Nincs olyan ügy, amirõl az érintett országok lakossága ne tudhatna. Ezért a nemzetközi megállapodások teljes szövegét több országos hetilapban vagy ezek különszámaiban közzé kell tenni. Ha ez terjedelmi okokból nem oldható meg, akkor erre a célra olcsó és mindenki által hozzáférhetõ kiadványsorozatot kell indítani. Alapszabály lenne: csak az így közzétett megállapodás érvényes.

Törvény határozná meg azon nemzetközi szerzõdések körét, amely csak népszavazási jóváhagyás esetén lenne érvényes.

Egy alternatív kormány gyors, hatásos békepárti lépéseket tenne, és elõsegítené a környezõ országok lakosságával való barátságos, türelmes, segítõkész viszony kialakulását.

17.4. Mit tegyünk itt és most

A külpolitika az elit titkosított monopóliuma. A lakosságnak minden személyes és szervezeti eszközt fel kell használnia, hogy a külvilág tudomására hozza: ehhez a vonalvezetéshez semmi köze.

Magánutakon, nemzetközi találkozókon, békedemonstrá-ciókon, saját civil kiadványokon, rádión keresztül jelezni kell:

/a/- semmiféle külsõ háborút nem akarunk senkivel;

/b/- nincsenek területi követeléseink semmilyen irányban;

/c/- minden népet egyenjogúnak tekintünk;

/d/- elfogadjuk a szabad kiválások és szabad egyesülések jogát;

/e/- veszélynek a nacionalista gyûlöletkeltést és a burkolt háborús felkészítõ propagandát tartjuk;

/f/- bízunk benne, hogy minden ország népe képes lesz megfékezni saját gyûlöletkeltõit;

/g/- külsõ nyomás kizárólag fasisztoid kormányzatokkal szemben alkalmazható;

/h/- elismerjük és megvédjük a hazai kisebbségek jogait;

/i/- a különféle kultúrák közti intenzív érintkezést, ismerkedést szorgalmazzuk, úgy, hogy az ne zilálja szét az eredeti kultúrák sajátosságait, önfejlõdésük megmaradjon.

Követelni kell a külpolitikai-diplomáciai költségek nyilvánosságra hozatalát áttekinthetõ szerkezetben. Követelni kell a magasrangú megbeszélések nyilvánosságát.