14.1. Helyzetértékelés

A tömegkommunikáció figyelmét és a politizáló emberek energiái java részét néhány évenként az esedékes parlamenti választások és pártcsatározások kötik le. A polgári demokrácia ebbe a keretbe terelte, erre redukálta az emberek nagypolitikát befolyásolni kívánó akaratát. Mondandónk ezért nemcsak ennek a pillanatnak szól, hanem vélhetõen több évtizedre.

Megítélésünk szerint a XX. század a tartósan szervezett pártok évszázada volt. Ez a korszak a végéhez közeledik. Ma nem egyik vagy másik pártnak a válságáról beszélhetünk, hanem magának a XIX-XX. századi pártformának a válságáról. Miért?

Elsõsorban azért, mert a tartós politikai elitként megszervezõdõ pártok képtelenek a tagolt, változó szükségletû lakosság tényleges érdekeit és törekvéseit manipulációmentesen kifejezni, és dinamikus politikai akarattá emelni. Ezért a polgárok bizalma joggal fordul el e képzõdményektõl és más megoldásokat keresnek.

Ezzel szorosan összefügg a világszerte elterjedt 4-5 éves választási ciklus problémája. Itt a döntéshozói horizont és érdekeltség egyrészt túl rövid azokhoz a hosszú távon ható problémákhoz képest, amelyeket meg kell oldani. Másrészt a ciklus túl hosszú, és a lakosság megváltozó véleménye nem tudja befolyásolni a parlament összetételét. Az eredmény: a nagy horderejû döntések halogatása, vagy a lakosság igényeitõl elszakadó politizálás. Vegyük észre: négy évig a honatyák lelkiismeretére vagyunk bízva, és ez azért mégiscsak rozoga alapzat.

A jelenlegi magyarországi pártok számbeli sokaságuk ellenére néhány nagy irányzatba sorolhatók, illetve ezen irányzatok frakcióárnyalatait képviselik.

/1/ Nemzetelvû, keresztény, konzervatív, populista pártok. Ezek ideológiai szempontból általában erõsen jobboldali színezetûek, etnikai kérdésekre érzékenyek, irracionalizmusba hajló fogalomrendszerrel dolgoznak, dogmatizmus és indulatosság jellemzi õket. Nem idegen tõlük a vezér-elv, tekintélyuralmi rendszert akarnak, a múlt jelentõségét /átértelmezve/ túlbecsülik, szívesen élnek a tömegmanipuláció, a demagógia eszközeivel. Szélsõséges változataikban nyílt fajgyûlöletbe csapnak át, a fasizmus felé sodródnak. Felvetnek olyan problémákat, amelyek a baloldal számára is fontosak /pl. adósságfüggõség, a pénzügyi elit túlereje, földkérdés, szegénység/, de válaszaik teljesen más összefüggésrendszerbe illeszkednek.

A nemzeti populizmus formájában sokszor a hagyományos, versenyképtelen értékrend, életmód lázad a tõke gátlástalan internacionális evolucionizmusa ellen. Ezért ez az irányzat bizonyos nemzeti csoportokat mintegy állami védettség alá helyezne, egy tekintélyelvû, "erõs rendszer" keretében. Az irányzat számos politikusánál nyersen megmutatkozik, hogy számukra az állam/hatalom/ és a jog nem más, mint a saját érdekcsoport javára végrehajtott rablás eszköze. Bennük az elégtelen konc miatt sértett inviduálpopulista lázad. /Individuálpopulista = a népre hivatkozó, azt eszközként használni akaró önzõ személyiség./

/2/ Liberális pártok. A liberalizmus a XIX-XX. századi európai haladás része. De ezt a haladást az erõs, tulajdonnal rendelkezõ társadalmi csoportok felõl gondolta végig, tekintet nélkül "haladásuk" következményeire. A liberalizmus értékes, de egyoldalú felfogás. A formális, jogi egyenlõséget képviseli a materiális lehetõségek biztosítása nélkül. A liberalizmus a piacgazdaságban a racionális tõke nyelve. Ezért a XXI. századi problémák kezelésére nem lesz alkalmas - hiszen éppen ez az irányzat idézte elõ azoknak a gondoknak jelentõs részét, amelyeket meg kell oldani /egyenlõtlenségek, környezetrombolás stb/. A magyarországi liberalizmus pragmatista, és a kialakult helyzet sajátosságaiból következõen kénytelen a szociális problémák felé nyitni - anélkül, hogy megoldaná azokat.

/3/ Szocialista, szociáldemokrata pártok. Magyarországi helyzetük a történelmi elõzmények miatt még ingatag. Részben azonosságzavar, részben óvatos pragmatizmus jellemzi õket. Karakterisztikus önállóságuk a liberális és nemzeti pártok vetélkedésének mezõjében nem tud kialakulni. Jelenleg nem hordoznak társadalmi modell értékû alternatívát. Vitát a többiekkel az arányokról és mértékekrõl folytatnak. Önámításuk az, hogy a tõke "megszelidíthetõ" és tartósan partneri együttmûködésre késztethetõ. Ezt a reménykedést az eddigi európai tapasztalatok vitathatóvá teszik /lásd a jóléti állam visszaszorulását Nyugaton is/. A szocialista-szociáldemokrata pártok történelmi eredete, múltja, identitászavara sokáig akadályozni fogja, hogy erõteljes társadalmi kezdeményezésre vállalkozzanak.

Más irányzatok - egyelõre - nincsenek maghatározó erõvel jelen a pártpolitikai mezõnyben. /pl. kommunisták, zöldek, barnák stb./. De ilyenek megerõsödése az ezredfordulóra várható.

14.2. Alternatíva

Az alternatív társadalomban a mai értelemben vett pártok fokozatossan eltûnnének. Nincs ugyanis nagy, megszerezhetõ, központosított erõforráshalmaz és hatalom, amit saját célokra lehetne mozgósítani. Az új rendszert lakóhelyi, munkahelyi és más módon szervezõdõ önkormányzatok halmaza alkotná, és a központi döntést igénylõ kérdésekre az érintett közösségek delegálnának visszahívható bizalmi embereket. A pártstruktúrát tehát egy mozgékonyabb, nyitottabb, konkrét kérdésekben hol így, hol úgy csoportosuló állampolgári együttmûködési forma váltja fel. Ennek megfelelõen megszûnnek a mai merev parlamenti ciklusok, és helyükbe meghatározott feladatra és meghatározott idõre összehívott munkaparlamentek sora lép. A feladat végeztével a mandátum megszûnne. A parlament ebben a struktúrában nem a legfõbb hatalom hordozója, hanem a vitás kérdések szakszerû elrendezõje.

14.3. Az átmenet programja

Az átmenet során is biztosítani kell a többféleképpen tagolt társadalmi akarat folyamatos megjelenítését. Ezért a "régi" parlament mellé, majd egyre inkább helyébe, felépül egy civil parlament, amelyet a lakóhelyi és munkahelyi közösségek, valamint bejegyzett társadalmi érdekszervezetek delegáltjai alkotnak. Amíg a "kétkamarás" megoldás fennáll, fokozatosan végbemegy a jogkörök átadása a "pártparlamenttõl" a civil parlamenthez. A civil parlament alparlamentek hálózataként is mûködhet.

14.4. Mit tegyünk itt és most

A választások elõtt és alatt olyan módosításokat kell követelni, amelyek a parlamentet és a pártokat a társadalom számára olcsóbbá és ellenõrizhetõbbé teszik.

/1/. A választási törvénynek - egyszerû eljárások keretében - biztosítania kell a képviselõk visszahívhatóságát a cikluson belül is.

/2/. Meg kell szüntetni a pártlistán való bejutást. Csak egyéni képviselõk lehetnek.

/3/. A parlament jelenlegi létszámát csökkenteni kell.

/4/. Párthovatartozását megváltoztató képviselõ automatikusan elveszti mandátumát. /Új választáson természetesen újra indulhat./

/5/. Meg kell szüntetni a pártok közpénzen történõ támogatását. A lakosság nem akarja egy párt bürokratái után most sok párt bürokratáit eltartani. A párttulajdonba került - kapott - ingatlanokat vissza kell szolgáltatni társadalmi közcélokra.

/6/. A pártoknak nem pénzt, hanem arányos mûsoridõt kell biztosítani, hogy megmutatkozhassanak. A választási kampányra fordítható összeget felülrõl korlátozni kell, hogy a nagyobb tõkeerejû pártok ez ügyben ne élvezzenek programjukkal össze nem függõ elõnyt.

/7/. Kevesebb ajánlócédulával is lehessen indulni a választásokon. A jelölteknek a helyi tv-adások biztosítsanak arányos mûsoridõt.

Javasoljuk a polgároknak minél több független jelölt megválasztását.