13.1. Helyzetértékelés

Nincs semleges jogrendszer. Minden alkotmány, törvény, rendelet olyan játékszabályokat rögzít, amelyek bizonyos társadalmi csoportoknak kedveznek, mások számára hátrányosak. A rendszerváltozás jogalkotását 1987-1996 közt kettõs folyamat jellemezte. A honatyák betömtek néhány "jogûrt", amit az államszocializmus szándékosan szabályozatlanul hagyott, illetve vitatható módon kezelt, lévén elsõsorban állampárt által integrált társadalom. Ez tevékenységüknek elõremutató vonása. Másrészt az új parlament jogszabályokkal "segítette" az új uralkodó elit gazdasági és politikai pozícióinak kiépítését a lakosság többsége rovására. Elituralmat törvényesített.

Erõs központot csinált és gyenge önkormányzatokat. Amit a jogban esetleg megadott, azt a pénzügyeken keresztül elvette. A feladatok jelentõs részét a helyi önkormányzatokra osztotta - erõforrások nélkül. Bírkózzanak õk a lakossággal. Közben a parlamentet és a kormányt évekre mentesítette a lakossági véleményváltozások figyelembevételétõl. Nincs jogi következményekkel járó társadalmi vita. Nincsenek fontos kérdésekben helyi vagy országos népszavazások. A képviselõket nem lehet visszahívni, miközben õk úgy ülhetnek át egyik helyrõl a másikra következmények nélkül, mint a fákon a verebek. Nincsenek összeférhetetlenségi szabályok, így a honatyák annyi gazdasági vállalkozás, alapítvány vezérkarába ülhetnek be, amennyibe nem szégyellnek. /Össze is kaptak ezen./ Stb.

Ez: polgári demokrácia. De nem a polgárok, hanem az erõs lobbyk farkasdemokráciája. Törvénybe iktatott kizsákmányolás.

13.2. Alternatíva

Alternatívaként a polgárok demokráciáját javasoljuk. A civil társadalom demokráciáját. A magukat lakóközösségekben és munkaközösségekben megszervezõ önkormányzatok demokráciáját. A kiegyenlített gazdasági erejû - ezért szabad - emberek közvetlen demokráciáját.

Abból indulunk ki, hogy a jelenlegi állami hatáskörû feladatok és erõforrások egy része közérdeket szolgál, egy másik része pedig a társadalomtól elkülönült államhatalom saját érdekeit. Az elsõre szükség van egy modern rendszerben, a második fölösleges teher az állampolgárok nyakán. Ezért a kettõt szét kell választani. Ezt a szétválasztást csak az állampolgárok demokratikus döntéssorozatai tehetik meg. Ehhez viszont olyan döntési-jogi szabályok kellenek, amik engedik érvényre jutni racionális eljárási keretben a közvetlen állampolgári akaratot. Akkor kiderülne - bizonyos begyakorlási idõ után -, hogy mik a helyi és funkciónális önkormányzatoknak megtartható feladatok és erõforrások, mik azok a kérdések, amik csak országos vagy nemzetközi méretben kezelhetõk, és végül mik azok a dolgok, amiken az államnak egyáltalán nem kell rajtatartania a szemét /és fõleg a kezét/.

Ami maradna, az egy olcsó "szolgáló állam", ami minden vonatkozásban az állampolgároknak és közösségeiknek lenne alárendelve, és intézményesen kizárná az állampolgárok döntéseitõl elkülönült államhatalom kialakulását. Ilyen szabályok lehetségesek, csak hosszú az út odáig, mert le kell gyûrni a XX. századi államhatalmi koncentrációban érdekelt csoportok ellenállását. Az akadály nem "elvi", hanem nagyon is gyakorlatias, anyagi.

13.3. Az átmenet programja

Az átmeneti idõszakban a köztársaság jogi berendezkedése fokozatosan olyan irányba mozdulna el, amely folyamat végeredménye a közvetlen demokratikus megállapodások rendszerének legnagyobb kiterjesztése. Ezt talán az önkormányzó köztársaság kifejezéssel illethetjük. De nem elnevezés a fontos, hanem a tartalma. Ezt - leegyszerûsítve - a ma elterjedt köztársasági államformával néhány vonatkozásban összehasonlítva érthetjük meg.

 

MAI

KÖZTÁRSASÁGOK

ÖNKORMÁNYZÓ KÖZTÁRSASÁGOK

 

/1/ FÕHATALOM

PARLAMENT

TELJES LAKOSSÁG

 

/2/ DÖNTÉSI

RENDSZER

KÖZVETETT

KÖZVETLEN

 

/3/ VEZETÕK

NEM VISSZAHÍV-

HATÓ TARTÓS

PÁRTELIT

VISSZAHÍVHATÓ IDEIGLENESEN DELEGÁLT KÖZ-

BIZALMI

 

/4/ JOGOK

RENDSZERE

FELÜLRÕL OSZ-

TOTT, DELEGÁLT

HORIZONTÁLIS

MEGÁLLAPODÁSOK

ÉS FELFELÉ ÁTEN-

GEDETT JOG

 

/5/ AUTONÓMIÁK,

ÖNKORMÁNY-

ZATOK

AJÁNDÉKOZOTT

ALANYI JOGON

LÉTEZÕ

 

/6/ ERÕFORRÁSOK,

PÉNZÜGYI

ALAPOK

ADÓKIVETÉS,

ÁTCSOPORTOSÍTÁS

MEGÁLLAPODÁS-

BAN RÖGZÍTETT

HOZZÁJÁRULÁS

Ez az államjogi felépítés korlátozza a központi önkény lehetõségét és megsokszorozza az egyes állampolgárok és közösségeik döntési felelõsségét. Nem célszerü ugyanis olyan intézményt létrehozni, ami aztán az állampolgárok akaratával szemben önállósodik, és nem érdemes valamilyen intézményt megakadályozni, amit az állampolgárok kívánnak egy adott probléma megoldására.

13.4. Mit tegyünk itt és most

Számos olyan követelés van, amelyiknek a jelenlegi jogrendszer keretében is érvényt lehet szerezni. A választások során a képviselõjelölteket olyan kötelezettségvállalásra kell bírni, ami megfelel az itt leírtaknak.

A törvényalkotásnak elsõsorban a társadalmi tagságot biztosító garanciarendszerekre kell irányulnia. Ugyanilyen fontos a csoportos tulajdonformák egyenrangúságának elismertetése a jogszabályokban és a pénzügyi elõírásokban. Nyomást kell gyakorolni annak érdekében is, hogy a következõ generációk környezeti feltételei ne sérülhessenek visszafordíthatatlanul.

Fel kell számolni az állampolgárvédõ jogszabályok hézagosságát, csökkenteni kell a hivatalnoki erõfölényt. Ez néha csak állampolgári engedetlenséggel illetve tömeges demonstrációval lesz lehetséges. Bizonyos intézményeket - a szakszerûség sérelme nélkül - az állampolgári nyilvánosság és ellenõrzés feltételei közé kell helyezni.

A jogszabályoknak lehetõvé kell tenni nem-tipikus kísérleti gazdálkodási és életmódformákat, amelyek a jövõ csirái lehetnek. Ezeket kellõ jogi védelemben kell részesíteni. /Az önellátó-önfenntartó közösségek az állami költségvetést is tehermentesítik, különösen ha gyenge adóalanyokról van szó./

Magyarország jelenlegi közigazgatási szerkezete korszerûtlen. Åt kell térni egy városmegyei rendszerre.

Összhangba kell hozni a helyi önkormányzatok feladatkörét és pénzügyi-jogi lehetõségeit.