11.1 Egy alternatív kormánynak is számolnia kell azzal az örökséggel, ami az ezredforduló Magyarországát gazdaságpolitikailag jellemzi:

/a/ - viszonylagos technikai-gazdasági hátrány;

/b/ - erõforrásigényes gazdasági szerkezet;

/c/ - a lakossági szükségletektõl elszakadt termelõstruktúra és háttérágazatok;

/d/ - erõteljes külkereskedelmi és pénzügyi ráutaltság a külföldre;

/e/ - az agrárágazat, élelmiszergazdaság bizonytalan helyzete az európai protekcionalizmus miatt, stb.

Ezek az adottságok mindenféle kormányzat mozgásterét szûkítik, és csak lassan változtathatók.

11.2 A magyar gazdaságban évtizedek óta tapasztalható a külkereskedelmi aktívum és passzívum erõteljes - ciklikus - hullámzása. Ez egy túlságosan sebezhetõ, egyensúlytalan gazdaság megnyilvánulása. Az adott termelési szerkezetben sem a túlzott aktívum, sem a túlzott passzívum nem kedvezõ. Az elõbbi jelentõs része a külsõ pénzügyi tartozásaink fizetésére fordítódik különbözõ áttételeken keresztül, így nem más, mint a magyar lakosság számára elveszett áru és szolgáltatás. Az utóbbi pedig közvetlenül növeli az eladósodás mértékét. Ezzel a hibás kör bezárult. Az ideiglenes kiút: a teljes külkereskedelmi részarány csökkentése, és a belsõ piac élénkítése.

11.3. Magyarországon jelenleg a technikai fejlõdés különbözõ szintjein álló termelési struktúra található. Bizonyos területeken még a század közepére jellemzõ gépesítés is befejezetlen. Másutt a XXI. századot elõlegezõ információs technika bukkan fel - zárványszerûen. A tudománysos-technikai forradalom vagy más címszavak alatt összefoglalt fejlõdés nálunk különbözõ teendõket halmoz egymásra. Például egyszerre kellene megoldani a leglealacsonyítóbb munkák gépesítését, az erõforráspazarló termelés megfékezését, a környezetpusztítás leállítását, a szolgáltató hálózatok modernizálását, stb.

Ezeknek az összetett, komoly társadalmi hatású technikai feladatoknak csak egy humánus gondolkodású és nagy szakértelmû mûszaki értelmiség tud eleget tenni. Ezért biztosítani kell az innovációk pénzügyi-technikai feltételeit, és a mûszaki értelmiség társadalmi-közösségi látásmódját szélesíteni kell. Fokozottabb mértékben biztosítani kell a feltaláló személyiségi és szellemi termékéhez fûzõdö jogait. Ugyanakkor le kell bontani minden olyan gazdasági és politikai erõfölényre épülõ akadályt, amely gátolja a találmány társadalmi hasznosulását. Ezzel párhuzamosan javítani kell a minõségvédelmet.

11.4. A gépi nagyipar és részben az automatizáció a tõkeviszony megfelelõ termelési bázisa. Ennek hozzárendelt szereplõje a részmunkás, résztudással. A részfeladatokra kiképzett munkást vagy a tõke hierarchikus szervezeti-hatalmi ereje fogja össze, vagy az állami utasítási rendszer. Ezek nincsenek tekintettel az ember /mint dolgozó/ sajátos szükségleteire, hanem a holt tõkének vetik alá õt. Tulajdonképpen ez a kizsákmányolás munkaszervezeti vonatkozása. A hagyományos munkaszervezeti megoldások esetén az emberi méltóság is sérül, és a teljesítmények is elmaradnak az optimálistól. Az alternatív kormány hozzákezdene a munkaszervezetek humanizálásához. A hierarchikus megoldást hálózatszerû munkakapcsolatok váltanák fel. Megnõne az önszervezés, önellenõrzés jelentõsége. A holt tõkét az eleven tõkének /a dolgozóknak/ rendelik alá. Ez természetesen más képzési, oktatási, anyagszemléleti, információtechnikai, döntéshozatali megoldásokat kíván. Szükség van a szellemi és fizikai munkák új szintézisére, a sokoldalúan képzett társadalmi egyénekre. Ezt mind a tõkés, mind az államszocialista forma akadályozza. Részmunkás tudattal nem lehet humanista társadalmat mükõdtetni.

11.5. Az új társadalomnak nem csupán a munkaszervezetben, a termelési eljárásokban kell eltérnie a bírált rendszerektõl, hanem más használati értékeket kell elõállítania. Olyanokat, amelyek egy humánus, elidegenedésmentes életmód, kultúra kellékei. A luxustermékek köre csökkenne, a színvonalas közfogyasztási cikkek köre bõvülne. Nõ a termékek tartóssága, élettartama. A reklámtevékenységet felváltja a vásárlók szakszerû, megbízható tájékoztatása. Az egyéni ízlések sokfélesége divatterror nélkül bontakozhat ki.

11.6. Az új rendszernek átgondolt agrárpolitikával kell rendelkeznie, mert ez a terület a magyar gazdaságban nagyon sebezhetõvé vált. Be kell szüntetni ennek a területnek a gyakori sokkolását. Hosszú távú termelésbiztonságot kell teremteni a tenyészidõkhöz igazodó hitelekkel és garantált, idejében meghirdetett felvásárlási árakkal. Hosszú távon a fõfoglalkozású mezõgazdasági dolgozók aránya csökkenni fog, ugyanakkor az ezt igénylõk számára lehetõvé kell tenni a részmunkaidõs agrártevékenységet.