10.1. Helyzetértékelés

A kulturális életben a szûkös erõforrások és a tolerancia alacsony foka miatt erõsödõ ideológiai színezetû kiszorítósdi tapasztalható. A kulturális intézmények birtoklása, infrastrukturájuk megszerzése hatalmi kérdéssé vált. Ennek kevés mûhely tud és próbál ellenállni. A klasszikus európai és világkultúra értékes alkotásai áldozatul esnek ennek a küzdelemnek, mert pénzügyi okokra hivatkozva nem teszik hozzáférhetõvé õket a tömegek számára.

A tudományos életünk alapvetõen feudális szerkezetû, sok esetben társadalmilag parciális érdekeket szolgál. Ez kihat tevékenységi körére, módszertanára egyaránt. Eredményeinek társadalmi hasznosulása minimális, nem szolgálja a társadalom modernizálásának igényeit. Képtelen befogadni a valóban új eredményeket, az eredeti módon gondolkodó tagjait kiközösíti, kutatási lehetõségeinek korlátozásával vagy reménytelen kûzdelmekre kényszeríti, vagy külföldre számûzi.

A tudományos és oktatási élet - személyi állományában is - felkavart zavaros vízhez hasonló. Öntisztulási folyamata még kedvezõ szervezeti és pénzügyi feltételek esetén is rendkívül idõigényes lenne. Nem használ ennek a tisztulásnak a tudomány és oktatás területén kívülrõl történõ tisztogatás, noszogatás. Ez a munkahelyeken a leggyarlóbb emberi vonások elõtérbe kerülését váltja ki, és a szellemi diktatúra új formáját eredményezné az országban. Fölösleges és megalázó a talpnyalás és taposás intézményes kikényszerítése, még pénzügyi köntösbe burkolva is.

Az oktatás és képzés összefüggõ rendszerei szétesnek. A területre néhány ígéretes és korszerû kisérlet mellett zömmel sarlatán pénzvadászok hada nyomul, fût-fát ígérve, drága pénzen semmit nem teljesítve. A középfokon erõteljes színvonalbeli és pénzügyi differenciálódás indult meg, miközben országos koncepcionális káosz van. A középfok az elit elõzetes szelekciós intézményévé fog válni. De ez a törekvés lassan átszivárog az alapfoku oktatásba is, ahol a legnagyobbak a veszélyek.

10.2. Alternatíva

A humanista társadalom biztosítja a kulturális értékek elõállításának és fogyasztásának monopóliummentes szabadságát és sokféleségét. A drága infrastruktúrákat megosztott idõfelhasználásban minden érintett számára hozzáférhetõvé teszi, a kevésbé költségigényes tevékenységeket önfinanszirozó módon az érintett alkotómûhelyek és a közönség maga szervezi meg. Nincs állami kultúra. Emberi érdeklõdések vannak.

Korszerû társadalom nem lehetséges a tudományos kutatások, publikációk és a tudományos eredmények oktatásának szabadsága nélkül. Ez feltételezi az itt dolgozók egzisztenciális függetlenségét a mindenkori gazdasági és politikai hatalomtól. Mivel a tudomány sajátos termelési forma, ezért az itt dolgozók kiválasztódását maguk a tudományos közösségek végzik. Teljesítményük mérését közvetett, hosszú távú mechanizmusoknak kell biztosítani, hogy az elméleti és alapkutatások is folytathatók legyenek. A társadalmi nyomás a szféra egészével szemben, és ne egyes személyeivel szemben érvényesüljön. A finanszírozás vélhetõen normatív, a belsõ elosztás önkormányzói jellegû lesz.

Az oktatási rendszerben a mûködési feltételek területi kiegyenlítésére kell törekedni, a kibocsátáskori ismeret és képességszintet kell országosan elõírni, ezen belül pedig nagyfokú módszertani-szervezési-önkormányzási szabadságot kell biztosítani az iskoláknak. A tanárokkal szemben a szolgáltatást igénybe vevõ közösség gyakorolja a munkáltatói jogokat.

Az alapfokú oktatás és képzés helyreállítja a szellemi és fizikai felkészítés összhangját, megerõsíti az emberi és természeti értékek tiszteletét és megértését.

10.3. Az átmenet programja

A nemzetközi és hazai kulturális értékeket az állampolgárok számára elérhetõ áron kell hozzáférhetõvé tenni. A kulturális alkotásokat terhelõ adókat mérsékelni kell. A különféle önképzõköri és szabadidõs klubok induló mûködési feltételeit a helyi önkormányzatok biztosítsák. Ezen túlmenõen a továbbiakban önfinanszírozóak. Az önkormányzatok az átmeneti idõszakban nem alkalmazhatnak a kulturális célú támogatásoknál politikai nyomásgyakorló szempontokat.

A kulturális és tudományos mûhelyek messzemenõ önállóságot kapnak, sem pénzügyileg sem szervezetileg nem zsarolhatók. A hazai kutatóbázisokat nem szabad egyetlen országos felügyelõ szerv tudománypolitikai és pénzügyi gyámsága alá vonni. Az állótõkeigényes infrastruktúrát az egymással versengõ tudományos közösségek által egyaránt hozzáférhetõvé kell tenni. A foglalkoztatásnál és elõmenetelnél mellõzni kell az ideológiai szempontokat.

A humanista irányultságú kormány megkezdi az alapfokú iskolák infrastruktúrájának egységesítését, megerõsítését, hogy anyagi oldalról mérsékelje az esélyenlõtlenséget. A pedagógus társadalom anyagi és világnézeti zaklatását leállítja, a jövedelmek hosszú idõre elõre kalkulálhatóságát - itt is a létminimum függvényében - biztosítja. Az alapfokú képzést ki kell terjeszteni, és ingyenességét fenn kell tartani. A középfok rövid, könnyen váltható orientációs szakasz lenne. A felsõfokú tanulmányok költségigényét összhangba hozza a családok teherbíró képességével, hosszútávú kölcsönnel vagy más módon.

10.4. Mit tegyünk itt és most

Fel kell lépni a mértékét vesztett kulturális-történelmi rombolása ellen. Az elmúlt korszakok kellékeit békén kell hagyni, mert a magyar történelem részei, de a XXI. század teendõit nem lehet e kellékek irracionális kultúrvitájában értelmesen megfogalmazni. Ki-ki ápolja azt, amire büszke. Gyülõleten nem alapulhat kultúra, csak pusztítás.

Meg kell õrizni az európai kultúra és tudomány elmúlt kétszáz évének alapvetõen szabadságpárti jellegét. A tudományos és oktatási intézményeknek - állami és helyi önkormányzati kezelésben - alapvetõen menteseknek kell maradniuk a türelmetlen, kizárólagosságra törekvõ felfogástól.

A pedagógus szakszervezeteknek a helyzet stabilizálására, anyagi viszonyaik rendezésére, a szakszerûtlen beavatkozások kivédésére, az oktatás racionális-világi jellegének megõrzésére irányuló tevékenységét támogatjuk.

A magyarországi szakképzési rendszert a teljes szétesés veszélye fenyegeti. Ezért sürgõsen ki kell dolgozni egy olyan korszerû struktúrát és finanszírozást, ami lehetõvé teszi a mozgékony, többszakmás, széles látókört biztosító felkészítést.

Itt és most annyi tehetõ, hogy a humánus társadalom és kultúra iránt elkötelezettek megosztják más területeken dolgozó embertársaikkal szakmai ismereteiket, és fogékonnyá teszik õket az alternatív társadalom iránt.