1.1. A program célja

A nyolcvanas évek közép- és kelet-európai válsága, valamint a térségre irányuló nyugati nyomás ezen országokban az évtized végére felbomlasztotta a hagyományos államszocialista rendszereket. Az összeomlás forgatagában várakozások, remények, illúziók születtek. Az elsõ többpárti parlamenti választásokra készülve beköszöntöttek az ígérgetések mézeshetei...

Azután az új politikai elit tagjai bevonultak a parlamentbe, kormányba, állami hivatalokba, gazdasági vállalkozásokba. Eddigi tevékenységük eredményei siralmasak, várható következményei veszélyesek a társadalom többségére nézve. Elmondhatjuk róluk - bár különbözõ mértékben -, hogy tudták, merték, õk tették azt, ami bekövetkezett. De a végeredmény nem csak a személyeken múlott, hanem a struktúrán is. Azon az intézményi berendezkedésen, ami az államszocializmus romjain kezd kiépülni, és amit összefoglalóan - jobb híján - államkapitalizmusnak nevezhetünk.

A dolgozókat a rendszerváltás forgatagában kíméletlenül rászedték. A jelenlegi pártok nem tudják és/vagy nem akarják ellátni a termelõk, az elszegényedõ rétegek érdekképviseletét. E felismerésbõl egyetlen kiút van. A dolgozóknak és más alávetett rétegeknek maguknak kell - egymással szolidáris módon - megszervezõdniük. Ehhez kínál javaslatokat ez a program.

A mai értelmiség feladata a XXI. század progresszív értékeinek és társadalomszervezõdési formáinak - a termelõk jogaihoz jutásának történelmi folyamatában, a társadalmi folyamatok elemzésén alapuló - elméleti kimunkálása, valamint az ebbe az irányba mutató próbálkozások létrejöttének elõsegítése. Ezt a célt kívánja szolgálni az itt kifejtett humanista alternatíva.

Ez az alternatíva a dolgozó és kisemmizett rétegek számára kínál kiutat az államkapitalizmus és államszocializmus egyaránt megtapasztalt rossz lehetõségeivel szemben.

A jelenleg hatalmon lévõ erõk különbözõ csoportjai is érzékelik a társadalmi elégedetlenséget. Kiútkeresésük iránya azonban - részérdekeiknek megfelelõen - nagyon szûk és veszélyes perspektívában mozog. Gyûlöletkeltéssel - az oszd meg, és uralkodj jól bevált receptjével, a kiszolgáltatottak egymásra uszításával - próbálkoznak. Amitõl igazán félnek, az az elmúlt években felhalmozott elõnyök, elõjogok elvesztése. Ezért vitáik csak másodlagos, harmadlagos kérdésekre, néha álkérdésekre irányulnak. De teljes az egyetértésük abban, hogy a dolgozó osztályokat távol akarják tartani a gazdasági és politikai hatalomtól. Teljes az egyetértésük a kiegyensúlyozott személyes méltóság és szabadság feltételeit mindenki számára biztosító hatékony közösségi megoldások elutasításában.

A mi programunk arról szól, amirõl õk hallgatnak.

Nincsenek illúzióink. Az itt megfogalmazott program nem a jelenlegi hatalom, vagy hivatalos parlamenti ellenfelei számára tartalmaz ajánlásokat. Nem hisszük, hogy a jelenlegi konzervatív, liberális vagy államszocialista tényezõk méltányolnák az itt leírtakat. Mi közvetlenül a civil társadalomhoz, a dolgozókhoz, a lakossághoz fordulunk.

Ez a program akkor valósítható meg, ha kellõ társadalmi erõk sorakoznak ilyen és hasonló elképzelések mögé. Egy ilyen mozgalom elõbb-utóbb meg fog születni. Lehet, hogy már létezõ pártok átalakulása révén. Lehet, hogy új párt vállalja a teendõket. Lehet - és ez lenne a legszerencsésebb -, hogy nem párt formában összegzõdnek ezek a törekvések.

1.2. A program felépítése

A programnak a bevezetõt követõ 2. fejezete az államkapitalizmus és államszocializmus rövid, általános kritikáját tartalmazza, és jelzi az általunk javasolt alternatíva fõbb vonásait.

A dokumentum 3-18. fejezete témakörönként fejti ki mondandónkat. Az egyes fejezetek felépítése - a 11. fejezet kivételével - négyes tagolású. Az 1. pont kritikai helyzetértékelést tartalmaz, amely a kilencvenes évekre kialakult hazai és nemzetközi állapotokat minõsíti. A szöveg terjedelmi okokból mellõzi a tények tételes felsorolását, a meg nem kerülhetõ történelmi elemzést, de feltételezzük a szükséges állampolgári tapasztalatok meglétét. A 2. pont általánosan mutatja be a távlati alternatívát, aminek feltétele az emberi szükségletekhez alkalmazkodva a szokások és intézmények tartós megváltozása.A 3. pont egy olyan átmeneti idõszakot feltételez, amikor tartós alternatív humanista többség érvényesül a társadalomban, és a szükséges változások megkezdõdnek. A 4. pont azzal a feltételezéssel él, hogy az itt kifejtett alternatíva hívei tartós kisebbségben maradnak. Erre az esetre fogalmaz meg egyéni és csoportos teendõket, javaslatokat.

A 19. fejezet összefoglalja a legfontosabb követeléseket, amelyekre az alternatív mozgalom tevékenysége felfûzhetõ.