M e g h í v ó


"Magyarország számára jelenleg talán a legfontosabb kérdés, hogy összekapcsolódhat-e gyakorlatilag a humanizmus a hatékony gazdálkodással, a szociális biztonság a gazdasági racionalitással. Megfér-e egymással az európai kultúra e két öröksége? A demokratikus hagyomány - felismerve az emberben, az emberek tömegeinek érdekeltségében, kezdeményezõ képességében, önszervezõdésében rejlõ gazdasági energiákat - mindig igennel válaszolt erre a kérdésre.

Magyarországon megkezdõdött a politikai élet pluralizálódása, ami feltétlenül elõrelépés a korábbi idõszakhoz képest. A politikai hatalom újraelosztásáért folyó küzdelmek azonban jelentõs mértékben elterelték a figyelmet egy másik - valószínûleg még döntõbb - kérdésrõl: arról, hogy minden politikai demokratizálási kísérlet ingatag talajra épül, ha nem tud a lakosság széles tömegeinek tevõleges érdeklõdésére, gazdasági és társadalmi aktivitására, öntevékenységére támaszkodni. Ezért is fontos feladat lenne a munkahelyi és a lakóhelyi önkormányzat különbözõ lehetõségeinek elméleti felmutatása, a mûködõképes formák gyakorlati megtalálása és a már létezõ kísérletek támogatása.

A jelenlegi hatalmi harcok idején fennáll az a veszély, hogy a politikailag aktív társadalmi törekvések közül éppen azok szorulnak háttérbe, amelyek a legmélyebb átalakításokat szorgalmazzák: a humánum és a gazdasági hatékonyság összekapcsolásának, illetve a társadalmi önkormányzatnak a lehetõségeit keresõ, és e lehetõségeket megvalósítani szándékozó csoportok elképzelései a perifériára kerülnek. Ilyen körülmények között kezdeményezünk - divatos kifejezéssel - egy kerekasztal-megbeszélést, amelyre olyan magánszemélyek kapnak meghívást, akik világnézettõl és pártállástól függetlenül - ismereteink szerint - rokonszenveznek az önkormányzati megoldások valamilyen változatával. A kezdeményezés célja olyan fórumot teremteni, amelynek idõvel feladata lehetne a legkülönbözõbb önigazgató, önszervezõ, önkormányzati kezdeményezéseknek és csoportoknak ötleteket, elméleti és politikai tanácsokat adni, illetve - ha erre mód nyílik - gyakorlati támogatásban részesíteni õket.

Felkérjük, hogy vegyen részt azon a vitán, amely június 30-án 13 órakor kezdõdik a HNF V. kerületi helyiségében (Belgrád rkp. 24. fsz. Nagyterem). Részvételre a következõket kértük fel: Aggod József, Árva László, Bauer Tamás, Bilecz Endre, Bogár László, Bottyán Kis Mihály, Dávid János, Eörsi István, ifj. Fekete Gyula, Forgács Imre, Földesi József, Gidai Erzsébet, Harsányi Iván, Heiszler Vilmos, Juhász Pál, Kaszás Attila, Kökényessy József, Lengyel László, Páles György, Porosz Tibor, Rehák József, Simon Péter, Solt Ottília, Szalai Erzsébet, Szalai Pál, Szegõ Andrea, Szépkúti István, Takács András, Tálas László, Tömpe István, Varga Csaba, Vass Csaba.

Két témakör megbeszélését javasoljuk. 1. Munkahelyi önkormányzat és tulajdonreform. 2. Az önkormányzat és a pártok viszonya."

 

Vitaindító tézisek a "Munkahelyi önkormányzat és tulajdonreform" témához


"Az utóbbi évek magyar gazdaságában a sok negatív jelenség mellett egy sikeres kísérlettel is találkozunk. A teljesítmény ugrásszerûen emelkedett olyan helyeken (autonóm munkacsoportok, belsõ vállalkozások stb.), ahol a dolgozók számára lehetõvé tették, hogy munkájuk megszervezésérõl - vállalva az ebbõl adódó kockázatokat - maguk döntsenek. A teljesítmények látványos javulásában két tényezõ játszik meghatározó szerepet: a közvetlen anyagi érdekeltség és - ami ennél is lényegesen fontosabb - az önálló akaratformálás, kezdeményezés, önszervezés lehetõsége. Az említett példa tanulsága: ha dolgozói közösségek a munkahelyükön bármilyen csekély rendelkezési - és ebbõl fakadóan önszervezési - jogot kapnak, jelentõsen oldódik az a munkafeladatokkal szembeni érdektelenségük, amely a kiszolgáltatott és passzivitásra ítélt bérmunkás-léttõl lényegében elválaszthatatlan.

A bérmunkás-lét és bérmunkás tudat témaköréhez kapcsolódó fontos kérdés az állami tulajdon mûködtetésének gazdaságtalan volta. Az állami tulajdon a bérmunkásoktól elkülönült, elválasztott monopoltulajdonként, végsõ fokon egyfajta magántulajdonként létezik. Annyiban különbözik a hagyományos magántulajdontól, hogy személytelen: a használatáról rendelkezõk nem valódi tulajdonosok, ezért nem közvetlenül érdekeltek a gyarapításában. Már régen megérett az idõ a tulajdonreformra (az állami tulajdon radikális megreformálására). E reformnak biztosítania kellene a következõket.

1. A tulajdon monopolizált jellegének a megszüntetését.

2. A hosszú távú vagyonérdekeltséget (a felhalmozásban, a tulajdon gyarapításában való érdekeltséget).

3. A dolgozóknak a jövedelemérdekeltségbõl adódó teljesítményérdekeltségét.

4. A dolgozók nem pusztán bérmunkásokként való alkalmazását, vagyis a tulajdonosi érdekeltségükben (ezért a tulajdonosi tudatukban) rejlõ termelési lehetõségek hasznosítását.

Az eddig felvetett javaslatok közül egyik sem biztosítja mind a négy követelmény érvényesülését. A felmerült javaslatoknak két alaptípusa határolható el egymástól: az állami tulajdon hatékonyságának javítását, illetve valamilyen csoporttulajdonná emelõ átalakítását szorgalmazó javaslatoké. Vegyük sorra - a puszta felsorolás szintjén - a fõbb elképzeléstípusokat.

I. Csoporttulajdon

1. Az állami tulajdon (földterület és üzem) helyi tanácsi tulajdonba adása. Az adott területen található vállalatok hasznosításáról - figyelembe véve a környezetvédelmi szempontokat - a helyi lakosság dönt.

2. Az állami vállalatok átadása az ott dolgozók tulajdonába.

3. A vállalati dolgozók pusztán bérmunkásokból részvénytulajdonosokká tétele.

II. Állami - nemzeti - társadalmi tulajdon

1. Az állami vállalatok bérbe adása a dolgozóknak, akik a nyereség egy részét - a hosszú távú vagyonérdekeltséget biztosítandó - személyre szóló vagyonjegy formájában kapják.

2. A vagyonkezelõi és a munkavállalói funkció szétválasztása. Külön szervezet jön létre, amely a vagyon gyarapítására szakosodik, a munkavállalók pedig továbbra is bérmunkásokként dolgoznak.

Elsõsorban az alábbi kérdéseken lenne érdemes elgondolkodni. Van-e gyakorlati lehetõség az említett négy szempont (dolgozói önszervezés, nem monopolizált tulajdon, jövedelemérdekeltség, vagyonérdekeltség) egyidejû érvényesítésére? Ahol erre nincs mód, ott melyek a dolgozók és a nemzetgazdaság eltérõ törekvéseinek együttélése számára a legoptimálisabb megoldások?"