A BALOLDALI ALTERNATÍVA EGYESÜLÉS EGYEZTETŐ BIZOTTSÁGÁNAK ÉS PEDAGÓGUS CSOPORTJÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA


 

A BAL Egyeztető Bizottsága és Pedagógus csoportja számos meghívott - közöttük a Művelődési Minisztérium képviselő­jének - részvételével és aktív közreműködésével 1991. ok­tóber 18-án politikai ankétot rendezett a magyar közok­tatásügy és a pedagógusok helyzete témakörében.

A résztvevők több órás sokoldalú vitája alapján az alábbi állásfoglalást fogadtuk el:

A Baloldali Alternatíva Egyesülés Egyeztető Bizottsága és Pedagógus Csoportja véleménye szerint a magyar közok­tatásügy súlyos anyagi és szakmai válságban van, ami ve­szélyezteti a magyar társadalom, a nemzet demokratikus fejlődését és jövőjét. Ezért a felelősség a kormányzatot terheli.

Véleményünk szerint a közoktatásügy teljes körű anya­gi feltételrendszerét a kormányzatnak kell biztosítania

és ezt nem háríthatja át a helyi önkormányzatokra. Az 1992. évi központi költségvetésben olyan összeget kell biztosítani a magyar oktatásügy egésze számára, amely biztosítja az oktatási intézmények teljes anyagi biztonságát és önálló gazdálkodás át az óvodáktól az egyetemekig. A magyar pedagógusok jövedelme nem lehet alacsonyabb a ma­gyar értelmiség egészének átlagjövedelménél. Az állami ok­tatási intézményekben biztosítani kell a tanulóifjúság e­gészének esélyegyenlőségéhez szükséges anyagi feltételeket, mindenek előtt az ingyenes oktatást az általános és a kö­zépiskolákban.

Növekvő aggodalom és félelem jel­lemzi a magyar pedagógusok jelentős részének szakmai köz­érzetét. Aggodalommal és félelemmel tapasztalják a köz­ponti kormányzat és az önkormányzatok nem kívánatos bea­vatkozási kísérleteit, intézkedéseit az oktatási intéz­mények belső életébe. Osztjuk a pedagógusok aggodalmát

például az igazgatók kinevezésével kapcsolatos vétójoguk megszüntetése kapcsolatban. Mi úgy véljük, hogy a


tantestületeknek nem vétójogot, hanem egyértelmű választási és kinevezési jogot, hatáskört kell biztosítani e kérdésben.

Osztjuk a pedagógusok aggodalmát az iskolaszékek felál­lítása miatt, mert nekünk is az a véleményünk, hogy az iskolaszékek tervezett hatásköre, működése lehetővé te­heti külső politikai és ideológiai tényezők nem kívánatos beleszólását az iskolák belső életébe.

Osztjuk továbbá a pedagógusok aggodalmát az úgynevezett "Nemzeti Alaptanterv" bevezetésével kapcsolatban, mert ez lehetőséget adhat a pedagógusok oktatási és nevelési szabadságának, önállóságának korlátozására.

Örömünket fejezzük ki, hogy sikerült biztosítani az ál­lam és az egyházak következetes különválasztását a vallásoktatás kérdésében, ami biztosítja a teljes vallásszabad­ságot a hivő és nem hivő szülők és diákok számára. Öröm­mel üdvözöljük a régi, neves egyházi iskolák - mint pél­dául a Fasori Evangélikus Gimnázium vagy a református Baár Madas Gimnázium - újjászületését. Példamutatónak tart­juk az evangélikus és a református egyházak mértéktartását, hogy csak azokat a volt oktatási intézményeiket igénylik vissza, amelyeket megfelelő színvonalat biztosító anyagi és személyi feltételek mellett tudják működtetni. Bízunk abban, hogy a többi egyház is követni fogja ezt a mérték­tartást. Nyomatékosan képviseljük azt az alapelvet, hogy azokon a kisebb településeken, ahol csak egy iskola működik, azt az egy iskolát egyik egyház sem sajátítja ki és ilyen esetekben a kormányzat szavatolja az adott is­kola világi jellegét.

A Baloldali Alternatíva Egyesülés Egyeztető Bizottsága és Pedagógus Csoportja hangsúlyozni kívánja, hogy a BAL okta­tás politikai programja központi kérdésének változatlanul az oktatási intézmények pedagógusainak és diákjainak ön­igazgatását, belső önkormányzataiknak széles körű bizto­sítását, érvényesülését tartja.


A BAL pedagógusankétjának résztvevői egységesen támo­gatták a Pedagógusok Szakszervezetének 1991 szeptemberi állásfoglalását a magyar közoktatás és munkavállalóinak helyzetéről és egyetértettek a Pedagógusok Szakszerve­zetének aláírásgyűjtési akciójával a magyar közoktatás védelmében.

Végezetül hangsúlyozzuk azon véleményünket, mely szerint kívánatos lenne, hogy a magyar oktatáspolitika ne le­gyen a pártpolitikai küzdelmek áldozata, hanem a közös nemzeti érdekek alapján e stratégiai kérdésben valamen­nyi párt és politikai szervezet közös nevezőre tudjon jutni egymással és a kormányzattal.