'.

 

   Magyarország társadalmi élete az elmúlt évtizedekben elkövetett súlyos politikai hibák, tévutak következtében totális vál­ságba került. Sajátos tükörképként ezt mutatja a magyar oktatásügy helyzete is, amely gazdasági, szervezeti, oktatási, nevelési és szemé­lyi feltételrendszerét tekintve egyaránt csődben van. Egész struktúrájának teljes megváltozta­tása és fejlesztése érdekében a Baloldali Alterna­tíva Egyesülés oktatáspolitikai csoportja az alábbi főbb célkitűzéseket kívánja megfogalmazni - és elemezni - programjában:

 

I.

 

  Véleményünk szerint a magyar oktatásügy meg­újhodásának, fejlődésének és válsághelyzete meg­szüntetésének alapvető előfeltétele az oktatás­ügy elszegényedési folyamatának megállítása és visszafordítása, tehát a megfelelő anyagi alapok biztosítása. Enélkül értelmetlen beszélni, vitat­kozni vagy éppen programot készíteni az oktatás­politika bármiféle reformjáról.

Az Országgyűlésnek felül kell vizsgálnia a jelen­legi nemzeti jövedelem, az állami költségvetés el­osztási arányait, és radiká1isan (mintegy 80­-100%-kal) növelni kell az oktatásügyre fordítandó költségvetési részt; Ez azonban az oktatásügy anyagi feltételeinek jobbításához csak kevés se­gítséget nyújthat. Az igazi megoldás az állami bürokrácia, mindenekelőtt az oktatásügyi bürokrácia fokozatos, de radikális felszámolásában rej­lik. Az ott felszabaduló anyagi források és eszkö­zök azonnal mozgósíthatók az oktatásügy "szanálására".

Határozottan elutasítjuk egyes közgazdász cso­portok és más politikai körök azon javaslatait, hogy az oktatásügy területén is érvényesüljenek a piaci törvények. Véleményünk szerint a műve­lődésügy egész területét el kell választani a piaci viszonyoktól. A kultúra szocialista társadalmi vi­szonyok között nem lehet áru, ezért e területen nem érvényesülhet a piaci értéktörvény!

Az állam költségvetési szerveinek és az Alkot­mánynak biztosítania kell minden oktatási intéz­mény számára - az óvodáktól az egyetemekig - ­a teljes gazdasági önrendelkezést, az ehhez szükséges anyagi eszközöket. Ezzel párhuzamosan hala­déktalanul fel kell számolni az ún. GAMESZ szervezeteket és a tanácsi apparátusok gazdasági (és egyéb) beavatkozását az oktatási intézmények ügyeibe, életébe.       

Az oktatási intézmények vezetőinek - az adott dolgozói kollektíva közvetlen irányítása és ellen­őrzése mellett - megfelelő anyagi eszközökkel kell rendelkezniük a tanárok és nem pedagógus dolgozótársaik olyan alapszínvonalon történő bérezéséhez, amely a magyar értelmiség egészé­nek (beleértve a közismerten legjobban kereső értelmiségi csoportokat is) jövedelmi átlagánál nem alacsonyabb.

Biztosítani kell a szükséges anyagi feltételeket a meglévő intézmények épületének megfelelő színvonalú folyamatos karbantartására, felújítá­sára, a legkorszerűbb taneszközök, oktatási se­gédeszközök beszerzésére. Természetesen mind­ezen munkák megszervezését, ellátását is az is­kolai kollektívák feladataként értelmezzük.

Az államnak szavatolnia, biztosítania kell az egész magyar tanulóifjúság ingyenes oktatását, ingyenes egyéni, taneszközökkel, tankönyvekkel, jegyzetekkel való ellátását az oktatás minden szintjén! A társadalmi esélyegyenlőség eszmé­nyét és megvalósításának szükségességét tovább­ra is a legalapvetőbb értéknek tekintjük. Ennek legfőbb társadalmi-gazdasági előfeltétele az is­kolai, egyetemi önkormányzat megteremtése.

 

II.

 

A megfelelő anyagi feltételek biztosítása mel­lett megítélésünk szerint az oktatásügyi válság elhárításának és az ezt követő fejlesztésnek, modernizálásnak, valódi szocialista átalakításnak központi kérdése az önigazgatás, az önkormányzat megteremtésének lehetősége minden oktatási intézmény dolgozói és tanulói kollektívája számá­ra!

Biztosítani kell, hogy az oktatási intézmények dolgozói és tanulói teljes önkormányzattal ren­delkezzenek. Jog- és hatáskörükbe kell adni az adott intézmény vezetőjének (pl. az iskolák igaz­gatójának és tisztségviselőinek) megválasztását. A tantestületek önszerveződése, önkormányzata biztosítsa, hogy a tanárok teljes oktatási és neve­lési szabadsággal rendelkező szuverén egyéniség­ként léphessenek a katedrára. A tanárok saját maguk választhassák meg a tanszékek, intézetek vezetőit. Az oktatási intézmények dolgozói kollektívájának önkormányzati rendszere mellett biztosítani kell a szülők és diákok önigazgatási, önkormányzati kollektíváinak szervezett, intéz­ményes kapcsolódását, részvételét és sokoldalú beleszólási jogkörét az oktatási intézmények ön­kormányzati tevékenységébe (mint pl. az intézményi vezetők megválasztásába, vagy a tanárok kiválasztásába, tantárgyi választásba stb.). Ugyanakkor a felsőoktatásban a diákok képvi­selői vegyenek részt a tanárok minősítésében, előléptetésében, elbocsájtásában stb. Amint a ta­nárok és diákok saját önkormányzati szervekkel rendelkeznek - ami természetesen csak egy folya­mat eredménye lehet -, meg fog szűnni a kontra­szelekció, mert nemcsak a jobb anyagi lehetőségek növelik majd a tanítani vágyók számát, hanem az emberibb, szabadabb munka is.

Meg kell szüntetni a Művelődési Minisztérium, a tanácsok szakigazgatási szervei, a jelenlegi Pedagógiai Intézetek (OPI, FPI, stb.) beavatkozá­si lehetőségeit, irányítási és ellenőrzési jogkörét az oktatási intézmények területén. Radikálisan csökkenteni kell ezen állami szervek apparátu­sainak létszámát. Fokozatosan ezek az intézmé­nyek is társadalmasodhatnak, amennyiben dol­gozói testületeik az egyes iskolák delegáltjaiból verbuválódnak, hiszen az alulról szerveződés, a "társadalmasítás" folyamata ott kezdődik, hogy maguk az iskolai kollektívák lesznek fokozato­san "felsőbb szerveik" létrehozói; forrásai.

   Az említett szervek jog- és hatásköre csak a kerettantervek oktatási-nevelési javaslatok kidolgozására, módszertani


segítségnyújtásra, kor­rekt, objektív, korszerű, sokirányú és sokoldalú információcsere biztosítására terjedjen ki.

Az oktatási intézmények önkormányzatai azt a lehetőséget is kapják meg, hogy különféle iskolatípusokat, módszereket kipróbálhassanak és oktatási-nevelési kísérleteket folytathassanak. (Ez természetesen például az egyházi iskolák műkö­dési lehetőségét is jelenti. Azonban a leghatáro­zottabban tiltakozunk a magániskolák visszaállítása, az oktatás privatizálása ellen. Ez olyan társadalmi visszalépés lenne, ami véleményünk szerint nem összeegyeztethető semmiféle szocia­lista reformpolitikával.) Gyors és határozott in­tézkedéseket kell tenni mind a tanárok, mind a diákok ma már tűrhetetlen túlterhelése ellen.

Előbbiek jövedelmének radikális növelése mellett jelentősen csökkenteni kel1 a kötelező óra­számukat (például az általános és középiskolákban heti 16 órában, a felsőoktatásban átlagosan heti 8-10 órában kellene maximálni a pedagógusok kötelező tanóráinak a számát.)

   Meg kell szüntetni a tantárgyak, a tananyag fölösleges átfedéseit, ismétlődését. (Ugyanakkor mind kronológiailag, mind tartalmilag határo­zottan ki kell alakítani a tantárgyi koncentrációt, az egyes kapcsolódó témakörök komplex tanítá­sát a társadalomtudományi és a természettudo­mányi tantárgyak területén egyaránt.) Végezetül: a tanári autonómia és az egyéni szabadság jogi deklarálása mellett az Alkotmányban ki kell mon­dani, hogy az iskolákban az emberi szabadság­jogok, a népek barátsága tiszteletben tartása je­gyében szabad csak tanítani. A humanista alap­értékek közé tartozik, hogy az iskolákban mindenfajta nemzeti-faji megkülönböztetés megen­gedhetetlen, az ember ember általi kizsákmá­nyolásának (bármely fajtájának) propagálása el­lentétes a humanizmus védelmével.

   Álláspontunk szerint az Országgyűlésnek kü­lön törvényben kellene biztosítania a - történelmi tradícióknak megfelelő - egyetemi autonómiát és az egyetemi diszciplínák egységének megterem­tését, a felsőoktatás és a tudományos kutatás elmúlt évtizedekben tapasztalt mesterséges szétválasztásának megszüntetését. A kutatóintézetek­nek a legjobb kutatók számára biztosítaniuk kell az oktatás lehetőségét az egyetemeken és főiskolákon.

 

xxxxxxx

 

   Fenti tézisszerűen felsorolt elképzeléseink, ja­vaslataink érvényre jutásától azt várjuk, hogy a magyar pedagógusok és diákok megvalósult ön­igazgatása, önkormányzata hazánk minden ok­tatási intézményében a tanárok és diákok kreativi­tásának kibontakozását, a tehetségek szabad ér­vényesülését és ezen keresztül egész nemzetünk műveltségi színvonalának jelentős és gyors felemelkedését eredményezi.