Magyarország a politikai pluralizmus hagyo­mányos formájának, a többpártrendszernek az útjára lépett. Ez a megoldás lehet a politikai bürokrácia felszámolásának és a lakossági ön­kormányzat megteremtésének kezdete. Je­lentheti persze azt is, hogy az ország még több bürokratát lesz kénytelen eltartani A többpárt­rendszer előkészítő és átvezető szakasz lehet ahhoz, hogy a bérmunkások a termelési esz­közök tényleges tulajdonosaivá váljanak. De előkészítő és átvezető szakasz lehet egy olyan rendszerbe is, ahol a dolgozók gazdasági és társadalmi alávetettsége és kiszolgáltatottsá­ga - a politikai szabadság növekedése ellené­re - tovább fokozódik. Hogy a többpártrend­szer a lakosság többségének vagy csupán a régi és új bürokráciának, s e változás más haszonélvezőinek lesz előnyös, az attól függ, hogy a megtermelt javakkal a dolgozók vagy a gazdasági és politikai bürokraták rendelkeznek-e.

Egy párt csak akkor tekinthető igazán de­mokratikusnak, ha önfenntartó, ha nem a tár­sadalommal tartatja el magát, ha nem kíván az állami költségvetésből részesedni -, hanem kiadásainak egészét tagdíjaiból és magánsze­mélyek nyilvános, ellenőrizhető adakozásából fedezi. Vagyis, hogyha kiadásait teljes mérték­ben ezekhez az önkéntes állampolgári befize­tésekhez igazítja. Ha egy párt bármilyen álla­mi, intézményi vagy más külső támogatásra igényt tart, illetve ilyen támogatást elfogad, akkor már nem demokratikus, hanem a bürok­rácia fenntartásában érdekelt, s ezért alapjai­ban bürokratikus párt.

Amellett foglalunk állást, hogy a többpárt­rendszer bevezetése ne újabb pártbürokráci­ák kialakulásával, hanem a meglevők leépíté­sével járjon együtt. A többpártrendszer ne újabb anyagi terheket jelentsen a dolgozók­nak, hanem vezessen az állami elvonások radikális csökkenéséhez. Hivatásos pártbü­rokraták kasztjának létrejötte, illetve további fenntartása csak úgy akadályozható meg, ha kizárólag tagsága és párto­ló tagsága tartja el valamennyi pártot.

Álláspontunk, amely a pártok önfenntartó szerveződését szorgalmazza, visszamenőleg, tehát a múltra is érvényes. Ennek megfelelően szükségesnek tartjuk, hogy az MSZMP tulajdo­nában levő ingatlanok (székházak, luxusüdü­lők, oktatási központok stb.) folyamatosan ke­rüljenek a társadalom tulajdonába. A lakosság számára semmilyen előnyt nem jelentene, ha a jelenlegi pártvagyont a többi párttal osztanák meg. Az eddig pártcélokra használt épületeket - valamennyi lehetséges esetben - lakóházak­ká kell átalakítani, a helyi tanácsok tulajdoná­ba adni, és a lakossági igények szerint, első­sorban nagycsaládosok és fiatal házasok ré­szére hasznosítani. Azokat a pártingatlanokat pedig, amelyekből nem alakíthatók ki lakások, egészségügyi, oktatási, kulturális és szociális célokra kell átadni.