A politikai tárgyalások első, közvetlenül intézményi megoldásokat célzó szakaszának lezárása után - minden deklaráció ellenére - a tárgyalási szándék megszűnését érzékeljük. Úgy ítéljük meg, hogy - a lehetőségek mértékében - együtt tudunk működni a demokratizálódás, a békés politikai átmenet elősegítésében. Látnunk kell azonban, hogy az MSZMP állampárt jellegének megszűntével és az EKA által képviselt eredeti politikai szövetség felbomlásával új helyzet jött létre, s így a tárgyalási alapmegállapodás hatályát vesztette. Az MSZMP helyére lépő utódpárt ma különböző törekvések alig rendezett halmaza. Az EKÁ-nak még a megállapodásokat aláíró szervezetei közt is akad olyan, amely aláírásának semmibevételével politizál. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a résztvevők többsége inkább a választási harc előcsatározásának, semmint a "nemzeti egyeztetés" fórumának tekinti a tárgyalásokat. Ezek az erők elérték céljukat: jogilag rendezett keretek közt kerülhet sor a hatalmi pozíciók újrafelosztására.

Az ország lakosságának életét közvetlenül meghatározó gazdasági helyzet viszont hétről hétre romlik, a reális kiút reménye nélkül. Az emberek zöme - nem indokolatlanul - úgy érzi, kilátástalanul viseli a válság terheit.

Ehhez képest az MSZP-nek a gazdasági tárgyalásokért felelős, valamint a gazdaságirányítási kormánytisztségeket betöltő politikusainak a klikkje nem megegyezésre, hanem egy, a kevesek érdekét szolgáló neokonzervatív, monetáris gazdasági diktatúra megalapozására és propagálására törekszik. E kérdésekben az EKA még megosztottabb, mint a politikaiakban, de ha egységre jut, úgy álláspontja rendszerint egybeesik a kormányzatival. S immár egyetértésben vetik el az Ellenzéki Kerekasztal kisebbségben maradt harmadikutas koncepcióit, az MSZP egyes köreiben, illetve a Harmadik Oldal többségében képviselt szocialisztikus alternatívákkal egyetemben. Ráadásul a gazdasági bizottságok munkájának - miután itt a politikai oldalnál is látványosabban csak egyes kormányzati szervek lépnek fel az "MSZP képviseletében" - kötelezettségvállalás lehetősége híján semmiféle kézzelfogható eredménye nincs, és nem is lehet.

Továbbra is valljuk, hogy a politikai és a gazdasági válság csak együtt kezelhető és oldható meg. Erre azonban nincs már esély a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon, ennek jelenlegi formája értelmét és hitelét egyaránt elvesztette. Egyébként pedig nem kívánunk egy tömeges elnyomorodáshoz és dolgozói kiszolgáltatottsághoz vezető gazdasági diktatúra látszatdemokráciával való leplezéséhez hozzájárulni. Ezért a BAL az általa aláírtak tiszteletben tartásával - a továbbiakban nem vesz részt a politikai egyeztető tárgyalásokon.

Ugyanakkor a BAL Egyeztető Bizottsága ma még inkább úgy látja, hogy a magyar társadalom széles köreinek létérdeke a hazug módon csodaszernek kikiáltott, egyoldalúan és szélsőségesen konzervatív - módszereiben sztálinista - reformdiktatúra elutasítása, és valódi társadalompolitikai alternatívájának kidolgozása, megvalósítása. Ennek az alternatívának a képviselete összefonódik a társadalmi önkormányzatok szerepének elismerésével, a pártpolitikai elitek alkudozásának elvetésével, a hatalmi aspirációktól mentes társadalmi szervezetek erősítésére és összefogására irányuló törekvésekkel.

Új szövetséget ajánlunk mindazoknak, akiknek a "közösségi tulajdon hatékony, új formáinak kialakítása" és a "nép önigazgató vágyainak beteljesítése" nem üres hivatkozási alap. A Harmadik Oldal létrejötte és kialakuló együttműködése fontos, de nem elégséges lépés ebbe az irányba. A BAL megerősíti azt a szándékát, hogy keresse az együttműködés új módjait, s erre szólítja fel az összes, valóban demokratikus ellenzéki szervezetet.