Tisztelt Nagy Sándor!

A Baloldali Alternatíva Egyesülés néhány száz tagja és Egyeztetô Bizottsága a szervezet 1988. szeptemberi megalakulása óta erejéhez mérten támogatta a magyar szakszervezeti mozgalmat. Tagjaink közül számosan részt vettek azokban a politikai küzdelmekben, amelyek a szakszervezetek fennmaradásáért folytak, s amely harcokban Ön valóban komoly érdemeket szerzett. Szervezetünk mind a mai napig intellektuális és politikai kapcsolatokat tart fenn az MSZOSZ szervezeteivel és más baloldali szakszervezeti képzôdményekkel, s a közös erôfeszítéseknek kétség kívül vannak pozitív eredményei.

Azonban az utóbbi idôben - talán nem függetlenül a parlamenti választásokra való készülôdéstôl - Ön súlyos engedményeket tesz a kapitalista restaurációt végrehajtó politikai csoportoknak. Mindenekelôtt azokat a kijelentéseit tekintjük baloldali szakszervezeti vezetôhöz méltatlannak, amelyek a magántulajdon védelmét hangsúlyozzák, s abból a bizonyítatlan állításból indulnak ki, mintha a magántulajdon hatékonyabb lenne az állami vagy más, valóban közösségi tulajdonformánál. Végül is Ön, mint a magyar baloldali szakszervezeti mozgalom vezetôje igen hasonló álláspontot képvisel a konzervatív nacionalista új úri osztályt képviselô miniszterelnökkel és a polgári liberális erôkkel.

Tisztelt Nagy Sándor! A szakszervezetek nem képviselhetik a tôkeérdekeket. Látjuk, hogy hová vezetett mind a Liga liberális, mind a Munkástanácsok Országos Szövetsége vezetésének konzervatív, ún. keresztény-nemzeti kurzusa. A szakszervezeteknek nem a feladata, hogy a tôkeérdekeket képviseljék. A tôkeérdekek, a magántulajdon képviseletére már évszázadok óta igazán hatékonyan megszervezôdtek a tôkés érdekképviseletek. Engedjük át ezeknek az erôknek a kapitalizmus visszaállításával járó feladatokat, ha már a politikai erôviszonyok világméretû átalakulása következtében a restauráció viharai dúlnak. Még ha nincs is a baloldali politika napirendjén a demokratikus szocializmus, a szakszervezeteknek nem lehet feladata, hogy támogassa azt a privatizációt, amely a magyar munkavállalók többségét megfosztja több évtizedes munkájának eredményeitôl. Ezért a termeléscsökkentô privatizációért viselje a felelôsséget az új uralmi elit, illetve a bukott államszocialista rendszer haszonélvezôibôl verbuválódott új vállalkozói osztály. A szakszervezetek feladata a tulajdonáthelyezés, a kisajátítás folyamatában nem lehet más, mint éppen a privatizáció áldozatainak védelme és társadalmi ellenôrzésének követelése, a szakszervezetek és a munkavállalói kollektívák tulajdonossá tétele. Elnök úr, hagyja a magántulajdon és a privatizáció védelmét másra.

Olyan visszaélésekkel és bûnökkel terhes a privatizációs folyamat, hogy már a privatizációt végrehajtó kormánykoalíció tagjai is menekülnének a felelôsség elôl (Csurka úrtól Surján úrig).

Ma még megakadályozható a szakszervezeti vezetôk diszkreditálódása! Önnek nagy felelôssége van abban, hogy a szakszervezeti vezetôk ne álljanak a hazai és a külföldi tôke oldalára. Éppen elegendô tragédiát okoz Európa népeinek, hogy a baloldali pártok többsége az új elnyomorodásból, az elszegényedésbôl és marginalizálódásból fakadó szociális konfliktusokat és tömegelégedetlenséget kiszolgáltatja a jobboldali populizmusnak, sôt, egyes országokban egyenesen a fasizmusnak. A szakszervezetek feladata nem a piacgazdaság, a kapitalizmus "menedzselése", hanem a munkavállalók védelme a rekapitalizálódás következményeivel szemben.

Az Ön felelôssége óriási. Kérjük, mérlegelje levelünk tartalmát. Szerény lehetôségeinkhez képest továbbra is felajánljuk támogatásunkat bízva az Ön ítélôképességében.


A Baloldali Alternatíva Egyesülés Egyeztető Bizottsága