A BAL, amely 1988-ban az állampárt ellenzékeként az állami tulajdon önigazgatói szocializálásának programja köré szerveződött, nem kívánja véka alá rejteni negatív véleményét a hazánkban hat éve zajló privatizációs folyamatról.

Meg kell állapítanunk, hogy a magyar gazdaság teljesítőképessége a rendszer­váltás során drámaian, 20-25%-kal csökkent (1989-et bázisévnek véve, GDP-ben kifejezve). Mindezt alapvetően, persze nem kizárólag, a privatizáció termelési struktúrákat és vertikumokat széttörő, mindent átható gyakorlata idézte elő. Elmélyítette és tőkés alapra helyezte azt a válságot, amely a régi rendszert a nyolcvanas évtizedben jellemezte. Szerkezetváltás helyett osztogatás, gyakorta fosztogatás történik és történt, ami azonban nem véletlen.

1989-90-ben piaci alapú, értékarányosnak hirdetett privatizációról volt szó, s arról, hogy ennek bevételeit az adósságállomány csökkentésére és munka­helyteremtésre kell felhasználni. Az eladósodás tovább nőtt, az ipari és mező­gazdasági termelés, a tudományos kutatások helyzete katasztrofális. A piaci alapú privatizáció elképzelése - fizetőképes kereslet hiányában - totálisan megbukott. Közben radikálisan leértékelődött nemzeti vagyonunk és munkánk.

Mindennek ellenére a szociálliberális kormánykoalíció is, az új és potenciális magántulajdonosi osztályok örömére, a 90%-ában 40 év alatt előállított állami vagyon magánkisajátításának (privatizáció) folytatása, sőt, gyorsítása mellett van.

Ahelyett, hogy "elitjeink" a sztálini korszak gazdaságilag ésszerűtlen túlálla­mosításait korrigálták volna - a kereskedelmi, szolgáltatói, közvetítői tevé­kenységben a kis és közepes nagyságú magántulajdon társadalmilag hasznos funkciókat tölthet be, megfelelő szabályozás mellett -, mindenáron a gazdaság feletti magánhatalmat építik ki. Ehhez semmi sem drága, se a szövetkezetek, se a munkahelyek, se a dolgozók kiszolgáltatott helyzetbe hozása. Hamarosan a közmű­veken a sor, melynek katasztrofális szociális következményei előre láthatóak. Az eredmények az elképzelések teljes csődjét igazolják, s nem az újra és újra beígért 1-2 nehéz év utáni javulást valószínűsítik. A tulajdonviszonyok változtatásában egyedül az önkormányzati tulajdonforma bevezetése jelent némi pozitívumot. Ahelyett, hogy a termelés, a jövedelmek növelésére és társadalmilag igazságosabb elosztására tennének lépéseket, ez a kormány is elszigetelten szemléli a pénzügyi egyen­súlyteremtés kérdéseit a gazdasági és társadalmi reálfolyamatokétól. Ezért politi­kájától a magyar társadalom további erőteljes vagyoni, szociális és kulturális diffe­renciálódása várható, nem pedig gazdasági fellendülés.

Semmiféle illúziónk nincs, álláspontunk mégis közzétesszük.