A BAL, amely 1988-ban az állampárt
ellenzékeként az
állami tulajdon önigazgatói szocializálásának programja köré
szerveződött, nem
kívánja véka alá rejteni negatív véleményét a hazánkban hat éve zajló
privatizációs folyamatról.
Meg kell állapítanunk, hogy a magyar gazdaság
teljesítőképessége a rendszerváltás során drámaian, 20-25%-kal
csökkent
(1989-et bázisévnek véve, GDP-ben kifejezve). Mindezt alapvetően,
persze nem
kizárólag, a privatizáció termelési
struktúrákat és
vertikumokat széttörő, mindent átható gyakorlata idézte elő. Elmélyítette
és tőkés alapra helyezte azt a válságot, amely a régi rendszert a
nyolcvanas
évtizedben jellemezte. Szerkezetváltás helyett osztogatás, gyakorta
fosztogatás
történik és történt, ami azonban nem véletlen.
1989-90-ben piaci alapú, értékarányosnak
hirdetett
privatizációról volt szó, s arról, hogy ennek bevételeit az
adósságállomány
csökkentésére és munkahelyteremtésre kell felhasználni. Az eladósodás
tovább
nőtt, az ipari és mezőgazdasági termelés, a tudományos kutatások
helyzete
katasztrofális. A piaci alapú privatizáció elképzelése - fizetőképes
kereslet
hiányában - totálisan megbukott. Közben radikálisan leértékelődött
nemzeti
vagyonunk és munkánk.
Mindennek ellenére a szociálliberális
kormánykoalíció is, az új és potenciális magántulajdonosi osztályok
örömére, a
90%-ában 40 év alatt előállított állami vagyon magánkisajátításának
(privatizáció) folytatása, sőt, gyorsítása mellett van.
Ahelyett, hogy "elitjeink" a sztálini
korszak gazdaságilag ésszerűtlen túlállamosításait korrigálták volna -
a
kereskedelmi, szolgáltatói, közvetítői tevékenységben a kis és közepes
nagyságú magántulajdon társadalmilag hasznos funkciókat tölthet be,
megfelelő
szabályozás mellett -, mindenáron a gazdaság feletti magánhatalmat
építik ki.
Ehhez semmi sem drága, se a szövetkezetek, se a munkahelyek, se a
dolgozók
kiszolgáltatott helyzetbe hozása. Hamarosan a közműveken a sor,
melynek
katasztrofális szociális következményei előre láthatóak. Az eredmények
az elképzelések
teljes csődjét igazolják, s nem az újra és újra beígért 1-2 nehéz év
utáni
javulást valószínűsítik. A tulajdonviszonyok változtatásában egyedül az
önkormányzati tulajdonforma bevezetése jelent némi pozitívumot.
Ahelyett, hogy
a termelés, a jövedelmek növelésére és társadalmilag igazságosabb
elosztására
tennének lépéseket, ez a kormány is elszigetelten szemléli a pénzügyi
egyensúlyteremtés
kérdéseit a gazdasági és társadalmi reálfolyamatokétól. Ezért
politikájától a
magyar társadalom további erőteljes vagyoni, szociális és kulturális
differenciálódása
várható, nem pedig gazdasági fellendülés.
Semmiféle illúziónk nincs, álláspontunk mégis
közzétesszük.