Ma Keleten és Nyugaton egyaránt a tőkés érdekeknek megfelelően verik szét a jóléti államot. Helyébe a gazdasági és szociális felbomlás, az egész­ségügy, a kultúra hanyatlása lépett.

Ismert, hogy a Baloldali Alternatíva Egyesülés még a régi állampárt de­mokratikus szocialista ellenzékeként minden nosztalgiával szakítva a magyar baloldalon elsőként hirdette meg nyíltan az államszocialista rendszer radikális átalakításának szükségességét.

Igaz, azt is jeleztük előre, hogy amennyiben a régi államszocializmus kapitalista irányú átalakítása megy végbe, úgy elkerülhetetlen egy, az állam­szocializmusnál rosszabb szociális állapotba való zuhanás. Amikor tavaly májusban a Magyar Szocialista Párt jutott kormányhatalomra, nem voltak illúzióink. Tudtuk, hogy Magyarországon a reális hatalom nagy része már a nemzetközi tőkés társaságok és pénzintézetek kezében van.

Ma Magyarországon a lakosság apátiával fogadja a legembertelenebb in­tézkedéseket is, így nem igazán tud mit kezdeni a kormány március 12-i ún. intézkedéscsomagjával. A diákság legutóbbi tiltakozó demonstrációján is lát­szott az intellektuális és politikai szétesettség, a részlegesség uralma, a szűk rétegérdekekben való elzárkózás, a valóságos viszonyok megértésének hiá­nya. Nagy a veszélye annak, hogy a mostani gazdaság- és szociálpolitikai kurzus egy új populista jobboldalt hoz pozícióba és a baloldal újabb diszkre­ditálódásához vezet.

A szociálliberális kormány éppen az állandóan hangoztatott "szociális érzékenysége" tekintetében okoz csalódást a munkások, a nők, az egyetemi hallgatók és a tanárok köreiben is. Kicsivel kevesebb szociális érzékenységre és több szociálpolitikai bölcsességre lenne szüksége a magyar kormánynak. A szociálliberális kormánykoalíció saját választói érdekeivel és megfo­galmazott programjával szemben hozta meg említett intézkedéseit, amelye­ket még a kevésbé "érzékeny" ún. keresztény-nemzeti kormány sem mert megtenni. Az antiszociális gazdasági és pénzügyi intézkedések valójában éppen a kevésbé tehetős társadalmi csoportok érdekeit sértik. Ráadásul az újabb áldozatok teljesen értelmetlenek. Hiszen eddig bárhova tette is be a lábát az IMF, ott a lakosság óriási többsége elszegényedett, nőtt a politikai instabilitás, felgyorsult az anyagi és kulturális javak pusztulása. Ha a Valutaalap és általában a világ vezető nyugati hatalmai valóban támogatni


akarnák a mi térségünk és a világ népeit, akkor már régen napirendre kellett volna tűzni az adósságkérdés felülvizsgálatát.

Értelmetlen döntés pl. a tandíj bevezetése is, ami egyetlen probléma meg­oldását sem szolgálja az oktatás területén. Az egyetemi hallgatók kb. 10 %-­os növekedése várható a következő esztendőben, a kormány felelőtlen módon mégis a tanári létszám csökkentését tervezi, amely nyilvánvalóan az oktatás színvonalának további hanyatlását vonja maga után.

Elutasítjuk - mint a múltban mindig - a jobboldali és populista demagógiát, a társadalom túlnyomó többségének védelmében azonban hatá­rozottan fellépünk. A tandíj bevezetése ellentétben áll az Alkotmány nem egy kitételévei, miként az alanyi jogon járó szociális juttatások felszámolása is. Amennyiben a kormány nem hajlandó a tandíj bevezetésére vonatkozó döntését visszavonni, úgy a Baloldali Alternatíva Egyesülés Egyeztető Bizottsága a Nemzetközi Valutaalap diktátumaira építő kormánydöntéssel szemben az Alkotmánybírósághoz fordul.

Bár évek óta hiába válnak be „jóslataink”, mindig újra és újra megpró­báljuk előre jelezni a társadalmi méretű tragédia kiterjedését. Ha a kormány továbbra is a valutaalapi recept szerint óhajtja kormányozni Magyarországot, közelebb kerülünk Mexikóhoz és a Balkánhoz, mint Európához. Nem a NATO-ra van nekünk szükségünk, hiszen az újabb óriási anyagi áldozatokat jelentene, katonai felvonulási területté alakítaná Magyarországot, szomszé­dainkat ellenségeinkké tennénk. Nekünk mindenekelőtt új, demokratikus szociálpolitikára, közteherviselésre, a bank- és menedzserbürokrácia, az újgazdagok további vagyonosodásának megakadályozására, a vagyonadó bevezetésére, a neoliberális monetarizmussal szemben egy új gazdaság­politikai alternatívára lenne szükségünk.