Tiltakozás a Jugoszláviát ért NATO-támadás ellen

 

Az Amerikai Egyesült Államok vezetésével a NATO (19 ország, köztük hazánk, Magyarország is) katonai agressziót hajtott végre egy ENSZ tagállam ellen. Az Egyesült Nemzetek Szervezete erre a lépésre nem adott semmiféle felhatalmazást, így az akció a nemzetközi joggal nem egyeztethető össze. Miért vállalták mégis ezt a lépést ezek az országok? Milyen célokat követ a NATO Jugoszláviában? Ezek azok a kérdések, amelyekre tárgyszerű választ kell adnunk.

Az agresszor azzal indokolja lépését, hogy Jugoszlávia elnöke nem hajlandó aláírni a NATO vezető államai által előkészített béke-megállapodást. Az igazság ellenben az, hogy Jugoszlávia elfogadja Koszovó autonóm státuszának megteremtését, de elszakadását már nem. Elfogadja a nemzetközi ellenőrzést is, ha garantálják, hogy az nem jár a NATO égisze alatt történő katonai megszállással.

Az albán-szerb viszály történelmileg mély gyökereit, etnikai és vallási alapjait itt nem vizsgálhatjuk, ám mégis jelezni kell, hogy a XX. században külső erőszakkal még sohasem értek el tartós megoldást e régióban. Az albán-szerb ellentét kiéleződése ellenben mindig összefüggött a nemzetközi nagyhatalmi érdekszférák kialakításával, újrafelosztásával. S jól tudjuk azt is, hogy a Balkán már több háborúnak, még világháborúnak is volt kiindulópontja, amit éppen Magyarországon illene szem előtt tartani. Teleki Pál miniszterelnök 1941. áprilisi öngyilkossága Jugoszlávia hitszegő megtámadása miatt máig erkölcsi figyelmeztetés lehet az egész magyar nemzet, különösen a hatalmi elit számára, amely döntési helyzetben van. A "nem hadviselő fél" státusza, az agresszió céljára felvonulási terület átengedése után, a 40-es években is illúziónak bizonyult.

1. Valójában a NATO katonai bázist kíván létesíteni Magyarország és Macedónia után Szerbiában is. Ez a terv beleillik a NATO keleti kibővítésének stratégiájába, melynek messze ható katonai, gazdasági következményei vannak. Mindenekelőtt a nyersanyag bázisok fölötti ellenőrzésért folyó versenyre kell gondolnunk.

2. Koszovó önmagában is érdekes a multinacionális társaságok számára, pl. jelentős ólom-, cink- és rézbányai miatt. Ez a gazdasági cél önmagában is elegendő ok a nagyhatalmak számára, hogy felerősítsék, sőt, kiélezzék a helyi konfliktusokat, mert azokra hivatkozva az egész régió fölött ellenőrzést szerezhetnek.

3. Koszovó is alkalmat ad arra, hogy a nyugati hatalmak továbblépjenek Jugoszlávia felosztásában. Ámbár kétséges, hogy ezzel az akcióval sikerül-e befejezniük a hozzávetőleg tíz esztendeje elkezdett nagy kalandot: Jugoszlávia felosztását. Ugyanis ily módon semmibe veszik Oroszország balkáni érdekeit. Márpedig az orosz nagyhatalom szerbek iránti tradicionális elkötelezettségének megfelelően kiszámíthatatlan lépéseket tehet a NATO akcióval szemben.

4. A Jugoszlávia elleni háború nyilvánvaló céljai között tartják számon az új haditechnika élő embereken történő kipróbálását, ami százak és ezrek meggyilkolását és a környezet katasztrofális pusztulását jelenti. Nyilván nem Milosevicset és a hatalmi elitet érinti a bombázás, hanem a lakosság védtelen csoportjait, amint arról meggyőződhettünk az iraki kaland során is, amikor az iraki diktátor nagyobb hatalommal került ki a háborúból, mint amilyennel azelőtt rendelkezett.

5. A nemzeti önrendelkezés kivívásáért fegyvert fogó albán szeparatisták NATO-támogatása bátorítást adhat a - kollektív emberi jogokért eddig békésen küzdő - nemzeti kisebbségek jelentéktelen, szélsőségre hajló csoportjainak. Ezek a militáns elemek kiprovokálhatják a többségi nemzet bosszúját, de a tragikus vég biztos, hiszen önös érdek híján a NATO közömbös marad.

6. Végül látnunk kell, hogy az 1989-91-es fordulat után a NATO elveszítette korábbi funkcióját. Ám nem adta át helyét egy Európai Biztonsági Rendszernek, hanem új feladatot keresett magának, s most a nemzetközi csendőr szerepében tetszeleg.

Mindennek fényében a Baloldali Alternatíva Egyesülés Egyeztető Bizottsága úgy véli, hogy erkölcsileg nem marad más hátra, mint a leghatározottabb tiltakozás a NATO agressziója ellen, annak ellenére, hogy nem fogadható el Milosevics nemzetiségi politikája sem, amely ellen a BAL már korábban is tiltakozott. Jugoszláviában is helyre kell állítani a nemzetiségek jogi és politikai egyenlőségen alapuló státuszát.