Közgazdászok tíz-tizenöt esztendeje arról suttognak, hogy egy-két éven belül összeomlik a nemzetgazdaság. Eközben a kormány - megalapozatlan hitelfelvételeivel és az ezekbôl fakadó rögtönzéseivel - elkezdte az ország kiárusítását. A hibás gazdaságpolitikában vétkesek anyagi és politikai felelôsségrevonását - a közvélemény és a pártdemokrácia semmibevételével - eltussolták. A vezetés a saját vétkeiért a lakosságot tette felelôssé, mondván: többet fogyasztott, mint amennyit megtermelt. A hibás döntéseibôl származó veszteségeket a lakossággal fizetteti meg. Következmény: a szociálpolitika szétesése, új szegényréteg kialakulása, a túlhajszoltságból fakadóan az egészségi állapot általános romlása, a bűnözési és öngyilkossági esetek szaporodása, kétszámjegyű infláció, munkanélküliség, kilakoltatások - és más, a Horthy-korszakból ismert jelenségek. És ez csak a kezdet - a következô években a helyzet további súlyosbodása várható.

Ezzel egyidejűleg folytatódik a nemzeti vagyonnal történô pazarlás. Oktatás- és szociálpolitikára nincs, de szórakozásra és luxusra van elég pénze az országnak. Úgy látszik, a kormányzat annyira kapkod, hogy még a "kenyeret és cirkuszt" cinikus alapelvet is figyelmen kívül hagyja, és kenyér helyett is csak cirkuszt akar adni jelentôs társadalmi rétegeknek.

Felelôs vezetôk az utóbbi idôkben többször kijelentették: hamarosan elkészül a szocialista gazdaság új modellje, ami majd biztosítja a nemzet talpraállását. Néhány hete a Gazdaságirányítási Konzultatív Bizottság közzétette a piaci szocializmus platformját. Ebben sok szó esik tôkékrôl és nyereségekrôl - annál kevesebb az emberekrôl. A tervezet szerint a befektetett tôkének minden területen ugyanannyi profitot kell hozni. Ez a legalapvetôbb élelmiszerek és fogyasztási cikkek árának radikális emelkedését jelentené. Jelenleg a kormánynak lényegében nincs sem társadalompolitikai, sem szociálpolitikai koncepciója, és a platform ismeretében megállapítható: arra sem lehet számítani, hogy a közeljövôben működôképes gazdaságpolitikája lesz. Nincs miben reménykedni - jobb híján marad a lakossági terhek növelésének bevált gyakorlata. Ez azonban valószínűvé teszi ismétlôdô sztrájkok, tömegtiltakozások, sôt - kedvezôtlen esetben - polgárháborús helyzet kialakulását. A kiélezett társadalmi elégedetlenség elfojtásának hagyományos módszere pedig a diktatúra. A nemzet és az egyes egyének közös érdekében el akarjuk kerülni nyílt politikai vagy katonai diktatúra bevezetését.

Kiáltó az ellentmondás a felszínen mutatkozó gazdagság, luxus, illetve a tömegek - anyagi, kulturális és egészségbeli - elnyomorodása között. Vagy nem igaz, hogy a nemzetgazdaság a csôd szélén áll - és akkor teljesen indokolatlan a lakosság kiszipolyozása. Vagy hitelesek a gazdasági válsághelyzetre vonatkozó állítások - de akkor ennek a kormányzati takarékosságban is meg kellene mutatkozni.

Úgy ítéljük meg, hogy azok minimális létfeltételeinek biztosításához, akiknek nincs lakása, akik gyerekeket nevelnek, OTP-kölcsönt törlesztenek stb., évente legalább 200000 forint szükséges. Ezért indokolatlannak tartjuk az ennél kisebb keresetek személyi jövedelemadóval történô megcsonkítását, és mozgalmat indítunk e jövedelemadó megszüntetése (illetve a magas jövedelmek más - a jelenleginél olcsóbb - formában történô adóztatása) érdekében.