Az átalakulási törvény elfogadásával a bérbôl és fizetésbôl élôk csatát vesztettek, s ennek a vereségnek a valódi nagyságát csak a tulajdoni reformnak nevezett reprivatizálás után lehet majd felmérni. Ha a szellemi és anyagi termelés munkásai nem ismerik fel valódi érdeküket, passzivitásukkal támogatják a reprivatizációt, az ország vagyonának átjátszását hazai és külhoni "jótevôk" kezére, akkor döntô vereséget fognak szenvedni, s évekre, esetleg évtizedekre elvész annak az esélye, hogy végre saját életük formálói lehessenek. Hozzájuk szól az alábbi felhívás.

 

K I É  A  G Y Á R ?

 

Ezt az országot - romjaiból - szüleitek építették fel, s a Ti meg nem fizetett munkátok van beépítve az állami tulajdonba. Alkotmányunk (8. paragrafus) szerint az állami tulajdon az egész nép vagyona. A vállalatok a rájuk bízott vagyonnal önállóan gazdálkodnak (9. paragrafus). A "Baloldali Alternatíva" Egyesülés (BAL) számára nem kétséges, hogy kié a gyár. A vállalati tulajdon kezelésére és a haszon döntô részére csak a vállalati dolgozók kollektívája tarthat igényt. Sajnos, nem mindenki gondolkodik így.

Tudjuk, hogy azok, akik tegnap még a pártállam atyai gondoskodásában részesítettek Benneteket, ma már a "derék" tôkéseket népszerűsítik, és a munkások jólétét biztosító kapitalizmussal kecsegtetnek mindenkit a rádióban, televízióban, újságokban. Ám a fejlett tôkés országok munkásai évszázados osztályharcukkal verekedték ki maguknak a viszonylagos jólétet olyan országokban, amelyek a mienknél sokkal fejlettebb technikájukkal, tôkeerejükkel ma is nyomorban tartják a világ nagyobbik, fejletlen részét. A tôkés vállalatoknál folyó színvonalas, fegyelmezett munka mellett ez az egyenlôtlen csere, a harmadik világ és részben hazánk kifosztása (évi 3 milliárd dollárnyi adósságszolgálat stb.) a forrása jólétüknek. Ha bennünket is elnyelnek, mi a biztosíték arra, hogy nem mi húzzuk a rövidebbet? Mit fog ez hozni számunkra? Munkanélküliséget, milliók elszegényedését, menedzserhatalmat, új kiváltságos uralkodó rétegeket, nem pedig svéd típusú "jóléti kapitalizmust".

A nyugati hitelezôk nyomása és a csôdbe jutott ország közhangulata arra kényszerítette a vezetôket, hogy átvegyék a polgári ellenzék jelszavait, és elfogadják a gazdasági hatalom megosztását. Egy részük abban bízik, hogy anyagi és politikai kiváltságaira támaszkodva megôrizheti kiváltságos helyzetét egy tôkés rendszerben is. Ezért hangoztatják azt, hogy a sztálinista gazdasági modellt csak a tôkés árutermelés helyreállításával lehet felváltani. Persze, ôk lennének a részvényesek, bankvezérek, állami vagyonkezelôk stb.

A dolgozók, a szellemi és anyagi értékek teremtôi csak a gyárak, vállalatok, intézmények önkormányzatának (üzemi bizottságoknak, munkástanácsoknak, dolgozók tanácsának stb.) létrehozásával és tulajdonosi jogaik elismertetésével válaszolhatnak méltó módon erre a kihívásra!

Érdekeitek képviseletével bízzátok meg azokat a társaitokat, akik kiérdemelték bizalmatokat, akik erre a legalkalmasabbak! Nálatok jobban senki sem tudja, hogy kik közületek a legrátermettebbek, és szakmailag a legfelkészültebbek. Hívjátok össze munkahelyetek dolgozóit, szervezzétek meg az önigazgatást!

Mindehhez politikai segítséget és jogi tanácsot nyújt a BAL.

Az a műszaki-gazdasági vezetés, amely eddig fôleg "felülrôl függött", és jövedelmét gyakran függetleníteni tudta munkája hasznosságától (egyesek milliós prémiumokat osztottak maguknak, miközben a gyár és az ország tönkrement), ezentúl a termelési eszközökkel rendelkezô önkormányzattól kapná a megbízatást, neki tartozna elszámolással, és a termelôi közösséggel együtt "sírna vagy nevetne".

Ez - és csak ez - biztosíthatja az ország (s benne minden dolgozó ember) felemelkedését.