A BALOLDALI ALTERNATÍVA EGYESÜLÉS ALAPELVEI

E platform feladata a „BAL” szellemiségének és törekvéseinek vonásait meghatározni, ami lehetôvé teszi, hogy akik az alapcélokkal - függetlenül a platform egyes részkérdéseivel, illetve egyes megfogalmazásaival szembeni fenntartásaiktól - egyetértenek, a „Baloldali Alternatíva” tagjaivá válhassanak.

I. A „BAL” azoknak a magyar és nemzetközi, népmozgalmi és munkásmozgalmi törekvéseknek a folytatója kíván lenni, amelyek korábbi történelmi korszakokban felléptek a kulturális, politikai, gazdasági elôjogok, egyenlôtlenségek, és egyéb korlátozások ellen. Ezek a mozgalmak - bárhol léteztek is - szolidárisabb, demokratikusabb, ennélfogva szabadabb társadalmat akartak. Jelentôs részük hozzájárult egy az egyén felelôsségét kifejezô életmódbeli változás erkölcsi megalapozásához is. Feladatunknak tekintjük ezen törekvések idôszerûségének tudatosítását és mozgalommá szervezését - itt és most, Magyarországon.

Tisztában vagyunk azzal, hogy célkitûzéseink egy országban nem megvalósíthatók. Különösen tudatosítani szeretnénk az európai - ezen belül a kelet- és közép-kelet-európai népek egymásra utaltságának tényét.

A baloldali hagyomány központi elemének a marxi eredetû kritikai társadalomelméletet tekintjük, amely felmutatja egy alulról szervezôdô, általános társadalmi önkormányzatot megvalósító társadalomalakulat lehetôségét és történelmi fölényét. Ezt a társadalomelméletet mind irányultságában, mind módszerében alkalmasnak tartjuk arra, hogy segítségünkre legyen egy XX. század végi baloldali alternatíva megfogalmazásához. Egyúttal leszögezzük, hogy a Kelet-Európában (így Magyarországon) az elmúlt évtizedekben folytatott társadalomszervezés nem igazolható a marxizmussal, sôt, számos vonatkozásában ellentétes vele.

Az utóbbi százötven év tényleges dolgozói törekvéseinek vonulata egybeesik a marxi elképzeléssel. Ahol és amikor a dolgozók törekvései önállóan megnyilvánulhattak, azok mindig a társadalmi önkormányzat, önszervezôdés, termelési demokrácia felé mutattak. Konkrétan: a dolgozók saját maguk urai akartak lenni, maguk akarták szervezni a termelést és elosztani a javakat, hogy ezeket ne rajtuk uralkodó idegen hatalmak, (állam vagy tôke) tegyék helyettük. E törekvések mind ez ideig csak részlegesen és ideiglenesen tudtak a társadalom mûködését meghatározó erôvé válni. Ebbôl azonban nem következik, hogy nincs történelmi létjogosultságuk. Sôt: meggyôzôdésünk, hogy az állam és a tôke történelmi béklyóin túllépni e tömegekhez és hagyományokhoz kapcsolódva lehetséges.

Úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi hazai áramlatok, reformelképzelések zöme a hagyományos állam és a polgári jellegû liberalizmus hamis dilemmájában vergôdik. Az elmúlt néhány évtized történelmi tapasztalatainak fényében a kritikák éle - teljes joggal - az állam adott formája ellen irányul. A másik póluson markánsan megjelenô - évszázadok óta bírált - piaci elképzelések azonban nem kínálnak hosszú távon kielégítô megoldást az alapvetô társadalmi feszültségekre. Nem tudjuk elfogadni a gazdasági liberalizmussal kombinált sztálini eredetû diktatúra lehetôségét. Mindezek alapján szükségét érezzük, hogy azok az erôk is megszervezôdjenek, amelyek a társadalom jövôjét nem a neosztálinizmus vagy az újkonzervativizmus valamilyen változatában, illetve ezek valamilyen keverékében képzelik el.

II. Az októberi forradalom illetve a második világháború után Európa keleti felében végbemenô változások nyomán megteremtôdött a szocialista társadalomra való átmenet lehetôsége: a hatalom megragadása e lehetôségnek megfelelô gyakorlati alternatívát nyitott. Ugyanakkor e forradalmak befejezetlenek maradtak: mind ez ideig nem jött létre - sem Magyarországon, sem másutt - szocializmus. Ennek az ismert objektív okok (nemzetközi katonai erôviszonyok, gazdasági elmaradottság stb.) mellett egyik legfôbb szubjektív oka, hogy a mindenkori politikai vezetés elhanyagolta az adódó társadalomátalakítási lehetôségek kihasználását, és ereje lényegében kimerült a hatalmi helyzet stabilizálására való törekvésben. Ez a politika - miközben az ipar, a mezôgazdaság, a társadalombiztosítás, az egészségügy, a kultúra stb. területén számos civilizációs eredményt hozott - elválaszthatatlanul összekapcsolódott a nemzeti vagyon nagymértékû pazarlásával. Az elmúlt évtizedekben nem történt meg a kapitalizmust történelmileg meghaladó társadalom két elengedhetetlen elôfeltételének kimunkálása:
1
. Nem jött létre a tôkénél termelékenyebb gazdálkodási rendszer (termelési mód);
2. Nem következett be a bürokratikus apparátusok leépítése, vagyis nem alakult ki olyan társadalomszervezôdési gyakorlat, amelyben a hatalmi bürokrácia szerepét a termelôi és lakossági közösségek alulról összekapcsolódó demokratikus centralizációja veszi át.

Így változatlan formában megôrzôdött a vezetôk és a fölülrôl rányitott tömegek közötti szakadék: az egyének és közösségek nem kaptak lehetôséget arra, hogy kinyilvánítsák akaratukat, hogy fokozatosan saját sorsuk uraivá váljanak. Tömeges számú olyan feladat ellátása, amelyre a lakóhelyi és munkahelyi kollektívák jobban és olcsóbban képesek, továbbra is fizetett hivatalnokok hatáskörébe tartozik.
E gyakorlat fenntartása az állampolgároktól jelentôs áldozatokat követel, és tartósítja az indokolatlanul magas állami elvonások rendszerét.

III. A nemzetközi katonai erôviszonyok kiegyenlítôdése az 1950-es évek második felétôl a hidegháborús szembenállás fokozatos felszámolásához vezetett, a belsô politikai-hatalmi szerkezet stabilizálására való törekvés pedig - mind Magyarországon, mind a régió más országaiban - elkerülhetetlenné tette bizonyos reformkísérletek beindítását. E kísérletek eleve részlegesek és felemásak, végrehajtásukban pedig következetlenek voltak. Feladatuknak annyiban tettek eleget, amennyiben elôsegítették a régi politikai mechanizmus továbbélését. A bürokratikus eljárások megmaradtak; a (lakosság által eltartott) korábbi apparátusok létszáma megnövekedett a gazdasági apparátusokéval. A politikai és gazdasági apparátusok között - pozícióharcaik ellenére - lényegi egymásra utaltság, és ezért szoros összefonódás, szövetség alakult ki. Közös törekvésük a meglévô hatalmi szerkezet és társadalmi mechanizmus fenntartása részleges reformok (egymástól elkülönülô és egymásnak ellentmondó gazdasági, politikai, közigazgatási, szociálpolitikai stb. részreformok) végrehajtásának segítségével. Ez a helyzet megakadályozta, hogy az ország (illetve a térség) fejlôdését át lehessen állítani egy olyan civilizációs pályára, amely lényegileg különbözik a kapitalizmusétól. Így marad a leggazdagabb tôkés országokban évszázadok során kialakult civilizációs modell követésének, a nemzeti sajátosságokra való tekintet nélküli másolásának - egyre inkább hivatalossá váló - programja, amely (gazdasági és kulturális elmaradottságunk, valamint külsô függéseink miatt) eleve valószínûtlenné teszi a gazdasági-technikai felzárkózást.

IV. A vázolt összefüggések alapján nem tekinthetô véletlennek, hogy a magyar társadalom a nyolcvanas évek végére egy nyílt, általános válság küszöbéhez érkezett. Kiélezôdtek a termelési tényezôk, a társadalmi javak elosztása és a hatalom körüli küzdelmek. Sokasodnak a legkülönfélébb - egymással is harcban álló - ideológiák. A válság legfontosabb jellemzôi a következôk.

A gazdasági növekedés egy évtizede megállt. A magyar nemzetgazdaság termékei - néhány kivételtôl eltekintve - nem versenyképesek külföldön, ezért ezeket kénytelenek vagyunk gazdaságtalanul eladni. A felvett kölcsönök miatt növekvô mértékben függünk a külföldi tôkétôl. Ez kiegészül az elmaradott szerkezetû KGST-tôl való függéssel.

A korábbi évtizedek úgy jellemezhetôk, hogy az állam erôforrásokat vont el /jövedelmeket tartott vissza / a lakosságtól, és azt saját célrendszere alapján - bizonyíthatóan pazarló módon - használta fel. Az utolsó nyolc-tíz évben ez a folyamat kiegészült azzal, hogy az állam - saját tehermentesítése érdekében - visszaadott a lakosságnak bizonyos feladatokat, de az e feladatok megoldásához szükséges erôforrások nélkül. Folytatódott a nemzeti jövedelem nagy részének központosítása, miközben fokozódó terhek nehezednek a családokra.

A vezetés a lakosságtól újabb és újabb áldozatokat követel - a családok zöme a teherbíró képesség határán van. A helyzetet infláció és csökkenô életszínvonal jellemzi. Gyorsuló ütemben alakul ki egy új szegényréteg. A lakosság egészségi állapota - a túlhajszoltság miatt - romlik. Bizalmi válság, politikai válság fejlôdött ki.

V. A "Baloldali Alternatíva" elfogadhatatlannak tartja, hogy az erôforrásokért, jövedelmekért, pozíciókért egymással versengô kiváltságos csoportok /elitek/ a lakosság feje fölött osztozkodjanak a társadalmi termékeken, és az állampolgárok érdemi megkérdezése nélkül döntsenek nagy horderejû, hosszú távra hatást gyakoroló ügyekben. El kell kerülni, hogy a társadalom kettéhasadjon egy elitre és egy fokozatosan relatíve /néhol abszolút módon/ elnyomorodó többségre, amelyre a kettôs - állami és magántôkés - kizsákmányolás terhe, valamint önmaga túlhajszolásának kényszere nehezedik.

Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy mind a magántôke, mind a hivatalnoki irányítás pazarló módon, korlátozott hatékonysággal gazdálkodik a társadalmi erôforrásokkal. Egyik sem engedi kellôen érvényesülni a tényleges szükségletek szerinti termelést, a tehetséget, az öntevékeny kezdeményezô készséget. Ezek érvényesülését vagyoni illetve adminisztratív-politikai eszközökkel gátolja. A politikai bürokrácia és a tôke társadalmi gyökere közös: olyan állapotok jellemzôi, amikor a dolgozók nem urai saját létfeltételeiknek, hanem azokkal egy kisebbség rendelkezik, és egyenlôtlen csere szereplôivé teszi az embereket. Ezért szükséges egy olyan társadalmi és gazdálkodási forma /termelési mód/ kialakítása, amely a jelenlegieknél egyidejûleg gazdaságosabb és humánusabb. Ez csak akkor lehetséges, ha maguk a dolgozók alakítják ki saját létfeltételeiket, és szervezik meg tevékenységüket /a termeléstôl a fogyasztásig, a tanulástól a pihenésig és szórakozásig/.

VI. Az elmúlt évtizedekben bebizonyosodott, hogy csupán az egyes társadalmi területek /gazdaság, politika, kultúra stb./ belsô megreformálására törekedni nem jelent kiutat az ország számára, és ismétlôdô válságokhoz vezet. Az ilyen reformtörekvések - szándékuktól teljesen függetlenül - hatásukban konzervatívak: a meglevô társadalomszerkezet és társadalmi mechanizmus továbbélését, vegetálását segítik elô. A nemzet gazdasági, politikai, kulturális és morális talpraállása nem valósítható meg gazdasági vagy politikai reformokkal, új gazdasági vagy új politikai mechanizmusok bevezetésével. Ez a cél csak általános /valamennyi társadalmi területet átfogó/ társadalmi reformmal érhetô el - a társadalom egész mûködésének demokratizálásával: öntevékeny és felelôs társadalmi önkormányzati rendszer megteremtésével. Egy ilyen változás minden gazdasági és politikai hatalom társadalmasítását jelentené: a gazdasági, politikai és kulturális monopolhelyzetek, elôjogok felszámolását. Vagyis olyan új társadalmi mechanizmus kialakítását, amelynek középpontjában a dolgozó, szükségletkielégítô és társadalmilag cselekvô ember áll, és amelyben a rendszer egésze önkormányzó közösségek együttmûködésébôl épül fel. Ebben az esetben a dolgozók - össztársadalmi méretekben - maguk döntenek a társadalmi erôforrások hasznosításának módjáról. A termelôi közösségek nem bérmunkásokként, hanem a társadalmi termelési eszközök tényleges tulajdonosaiként tevékenykedhetnek: helyi és országos szinten egyaránt maguk határoznak a munkájukhoz szükséges bürokrácia alkalmazásáról /ezért javadalmazásáról, eltartásáról/, érvényt szerezhetnek a társadalmilag leggazdaságosabb termelési-gazdálkodói eljárásoknak. E folyamat során lehetôséget kapnak arra, hogy megtanuljanak felelôsségteljes döntéseket hozni: az általuk hozott döntések elônyeit élvezni és hátrányait elviselni. Tehát az önkormányzati /általános társadalmi/ demokrácia a gazdálkodásbeli, társadalmi és politikai önszervezôdésen, öntevékenységen túl nevelôdési és kultúrálódási folyamat is: lehetôvé teszi az emberek mindennapi viselkedésének, életmódjának, erkölcsiségének megváltozását, a személyiség gazdagodását és biztonságát.

VII. A "Baloldali Alternatíva" legáltalánosabb célja egy termelô és önkormányzó közösségek együttmûködésébôl felépülô, önmagát megszervezô társadalom lehetôségeinek elméleti és gyakorlati keresése. Egy ilyen társadalom megvalósulása a következôket feltételezi.
- A termelés a lakosság tényleges szükségleteihez igazodik.
- A szükségletekhez igazodó gazdálkodás követelménye csak akkor teljesül, ha nincs monopolizálható tulajdon a társadalomban, ha megszûnik a javakhoz jutás gazdasági vagy politikai hatalmon alapuló lehetôsége.
- A társadalom minden tagjának esélyegyenlôséget biztosítanak az alábbi két kérdésben. l. Valamennyi szakmához, foglalkozáshoz korlátozás nélküli hozzáférést. /A tudás, ismeret monopóliumának felszámolását./ 2. A termelési tényezôknek a hozzáértés kiválósága /és nem a tulajdoni elôjog/ alapján való mûködtetését. /Minden tulajdon használatát a mindenkori legalkalmasabbaknak kell lehetôvé tenni./ Egy ilyen rendszerben felértékelôdik a szakértelem, és a közösség állandó ellenôrzése alatt fejti ki hatását.
- A magukról gondoskodni képtelenek /gyerekek, idôsek, betegek/ ellátása az önkormányzó közösségekre hárul. E feladat teljesítése érdekében szükséges a nemzeti jövedelem egész elosztási rendszerét a lakosság javára megváltoztatni. Csökkenô mértékû állami, és növekvô mértékû lakossági hatalomra van szükség. Maguk az állampolgárok döntsék el, hogy milyen feladatokat akarnak központosítani.
- A társadalom vázolt szervezôdése a jelenlegitôl eltérô hatalmi szerkezetet jelent. Minden gazdasági és politikai hatalommal az egyének közvetlen közösségeinek kell rendelkeznie. Ha ügyeik intézését az egyének /illetve közösségeik/ közvetlenül maguk végzik /vagy - amely esetekben úgy döntenek - alkalmazásukban álló megbízottaknak adják át/, nem alakulhat ki velük szemben álló hatalom és hivatal.
- Az önkormányzó közösségek rendszere egyesíti a gazdasági, politikai, kulturális stb. teendôk ellátását. Az életfeltételek teljes körét önmaga szabályozza. Méreteit a lakosság önszervezôdési képességei határozzák meg. Létrejöhet területi, munkahelyi vagy más rendezôelv alapján.

A vázolt társadalomszervezôdés távlati elképzelés. A hozzá vezetô út lehetôségeit részletesebb programunk fogja tárgyalni. Középtávú elképzeléseinkbôl azonban már elôzetesen is szükségesnek tartjuk kiemelni a következôket.

1. Olyan politika kialakítását és megvalósítását szorgalmazzuk, amely a jelenlegi helyzetbôl való kijutást a korábban vázolt átfogó társadalmi reformmal kapcsolja össze. E változás lényege nem egyszerûen a piaci viszonyok kiterjesztése, nem valamiféle piaci "szocializmus" megteremtése, hanem egy általános társadalmi önkormányzaton alapuló szocializmus irányába való elmozdulás.

2. A fennálló nemzetközi erôviszonyok és világgazdasági helyzet következtében úgy véljük, hogy Magyarországnak olyan többszektorú vegyesgazdaság kialakítására kell törekedni, amely állami, hagyományos, magántôkés és közvetlenül társadalmi szektorból áll. Ez utóbbi a fogyasztók és a termelôk alulról szervezôdô, közvetlen együttmûködésének területe. Mûködésének kikísérletezése a közeljövô feladata.

3. A magántôkés és az állami szektorban is elengedhetetlennek tartjuk a gazdálkodás /termelés, foglalkoztatás, javadalmazás stb./ nagyfokú demokratizálását: az indokolatlanul túlnövesztett szervezetek decentralizálását, a dolgozó kollektívák és érdekképviseleti szervezeteik döntési jogainak radikális kiterjesztését, a politikai szervezetek és a vállalatvezetés dolgozói testületek feletti uralmának a megszüntetését, tehát tényleges dolgozói önigazgatás megteremtését.

4. Olyan politikai intézményrendszerben gondolkodunk, amely a jelenlegi gyakorlatot nem a liberális hatalomgyakorlás, hanem a közvetlen, részvételi demokrácia irányába fejleszti tovább. A jogállamiság, a polgári szabadságjogok és a parlamentarizmus ugyanis nem jelentik a társadalom radikális demokratizálását: a gazdasági egyenlôtlenségekkel valamint ezek politikai egyenlôtlenségekké válásával szemben nem nyújtanak garanciákat. Az elitek hatalmával, a korporációs és pártrendszerek bürokráciáival szemben társadalmi mozgalmak rendszerének kialakulását szorgalmazzuk. Ez az apparátusok funkcióinak fokozatos átadását feltételezi önszervezô munkahelyi, lakóhelyi stb. kollektíváknak.

5. A jelenlegi válságos helyzetben fontosnak tartjuk a gazdasági és politikai káosz elkerülését. Szembehelyezkedünk az anyagi és kulturális elszegényedés fokozódását, az egyenlôtlenségek szakadékká mélyülését, munkás és alkalmazotti rétegek társadalmi leértékelôdését eredményezô törekvésekkel. Fellépünk a természeti és társadalmi környezet minôségének védelméért. Olyan társadalmi konfliktusforrásokkal kapcsolatban, mint például a szociálpolitika és az oktatáspolitika összeomlása, a munkanélküliség, az infláció, nem ökonomista megoldások érvényesítése érdekében foglalunk állást.

6. A nemzetközi kapcsolatokban szükségesnek tartjuk azokkal a társadalmi-politikai mozgalmakkal való szövetség kiépítését, amelyek a mai - végletesen egyenlôtlen és igazságtalan - nemzetközi rendszert egy demokratikusabb, a nemzetek egyenrangúságára épülô új világrend létrehozásával kívánják megváltoztatni.

7. Hozzá kívánunk járulni az európai népek közeledését, gazdasági-politikai kapcsolatainak erôsítését szolgáló törekvések eredményességéhez. Fontosnak tartjuk, hogy a kontinens nemzetei között egyidejûleg szorosabb és egyenrangúbb kapcsolatok jöjjenek létre. Szükségesnek tekintjük, hogy ennek szellemében alakuljon át a kelet-európai országok szövetségi rendszere, fokozatosan felszámolva a nemzeti és kisebbségi gyûlölködés minden formáját.

VIII. A „Baloldali Alternatíva” társadalmi mozgalomként kíván tevékenykedni. E tevékenysége során segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy az MSZMP lenini típusú pártként /nem bürokratikus apparátusként, hanem dinamikus mozgalomként/ mûködjön: távlatilag igyekezzen elérni, hogy az általa ellátott társadalmi feladatok intézése fokozatosan átkerüljön a társadalom legszélesebb tömegeinek hatáskörébe. A „Baloldali Alternatíva” elméleti és gyakorlati eszközökkel támogatja mindazon - szakszervezeteken, párton és más társadalmi szervezeteken belüli - törekvéseket, amelyek egy átfogó társadalmi demokratizálás irányába mutatnak.

 

xxxxxxx

 

E platform az 1989. szeptember 28-án közreadott „Felhívás” elveinek konkrétabb, de továbbra sem részletező megfogalmazása. A viták nyomán kidolgozott platform feladatai a következők.

1. A „BAL” programját kidolgozó szakcsoportoknak elméleti orientációt adni, ezáltal munkájukat megkönnyíteni.

2. A munkaterv kidolgozásához és a konkrét akciókhoz elméleti hátteret biztosítani.

3. A „BAL” aktuális kérdésekben való állásfoglalásaihoz segítséget nyújtani.