A Baloldali Alternatíva Környezetvédő Csoportja (BAL-Zöldek) alapelvei

Miért foglalkozunk környezetvédelemmel?

1. A profitorientált kapitalista gazdaság működési feltétele a vég nélküli növekedés, ez azonban egy olyan véges rendszerben, amilyen a Föld képtelenség.

Korunkban a mértéktelenül felgyorsított termelés és fogyasztás, valamint a velük összefüggő hulladékképződés elviselhetetlen méretekben szennyezi környezetünket. A víz, a levegő és a termőtalaj mérgezésével, az oxigéntermelő erdők tömeges kiirtásával nemcsak a növény- és állatfajok tömeges pusztulását idézi elő, hanem már magának az emberiségnek a létét is fenyegeti.

Az életfeltételek fenyegető romlására figyelmeztet például az ózonpajzs elvékonyodása, a globális felmelegedés, az elaszályosodás, illetve az özönvízszerű esőzések és pusztító árvizek korábban szokatlan gyakorisága.

2. A vég nélküli növekedés elengedhetetlen feltétele a fogyasztás minden áron való növelése, ennek elérésére az embereket kisgyermekkoruktól kezdve kivédhetetlenül bombázzák a - hatalmas ráfordítással és magas pszichológiai felkészültséggel elkészített - reklámok és egyéb manipuláló technikák, aminek következtében az emberek többsége számára „természetessé” válik a pazarló fogyasztás, sőt az egyenesen a társadalmi elvárások szintjére emelkedik (presztízsfogyasztás). Ilyen körülmények között a fogyasztás szabadsága illúzió.

3. Miközben az emberiség töredéke esztelen túlfogyasztással és az erőforrások pocsékolásával okoz óriási természeti károsodást, addig az emberiség nagyobbik része az alapvető létszükségletek hiányától szenved, s éppen a nyomor kényszeríti a környezetpusztításra. Pl. a harmadik világ szegény országai adósságterhüket a gazdag államok felé csak a természeti kincseikkel való rablógazdálkodás révén tudják enyhíteni, illetve gyakran kénytelenek átvenni a természetromboló, elavult technikákat.

4. A jelenleg működő rendszerekre a részegységek magas szintű racionalitása mellett az egész kaotikus állapota a jellemző: a sok-sok kis rend mellett a nagy rendetlenség. Az ember és természet megbomlott viszonyának mélyén alapvetően az ember és ember közötti viszonyok visszásságai, a társadalmi szerkezet torzulásai rejlenek.

5. Miután a Föld környezeti erőforrásai nemcsak a ma élő összes embernek, hanem a jövő generációknak is közös öröksége, elengedhetetlen egy olyan társadalmi szerkezet kialakítása, melyben ezek célszerűen, a valós szükségleteknek megfelelően és az egész emberiség hosszú távú érdekeit figyelembe véve kerülnek felhasználásra. Feltételezzük, hogy az erőforrásokkal és a megtermelt javakkal igazságosabban gazdálkodó, belülről kiegyensúlyozottabb társadalmak a környezetre is kevésbé ártalmasan hatnak, mint a szélsőséges egyenlőtlenségekkel terhelt társadalmak.

6. Feltételezhető, hogy az egyensúlyát vesztett társadalom - természet viszony spontán módon már nem fog helyreállni, tehát tudatos, gyors és hatékony beavatkozás szükséges. Azonban a gazdasági szféra ellenérdekeltsége miatt a politikai döntéshozók részéről csak felemás és vontatott intézkedések történnek, miközben az idő fogy és a cselekvési lehetőségek beszűküléssel fenyegetnek. Ezért szükséges számba venni minden olyan lehetőséget, amellyel pénz és hatalom nélkül is, alulról lehet a folyamatokat befolyásolni. Olyan öntevékeny beavatkozást kell elindítani, melynek eredményeképpen egy idő után a rendszer önkorrekciója lehetővé válik. Egy ilyen folyamat elindítása azonban éppen azért rendkívül nehéz, mert a jelenleg működő rendszer akadályozza.

Mégis milyen lehetőségeink vannak:

7. Az egyén igyekezhet ellenállni a gondolkodását egyenirányító manipulációnak, csökkentheti a saját környezetszennyező tevékenységét (energiatakarékosság, közlekedés), és vásárlási szokásainak átalakításával a fogyasztás oldaláról támadhatja a fennálló gazdasági rendszert. Ez természetesen csak csepp a tengerben, de minél többen alakítanak ki környezetileg tudatos életvitelt, annál inkább remélhető, hogy a mennyiség minőségbe fordulhat át.

8. Az átfogóbb célkitűzések azonban csak csoportos erőfeszítéssel érhetők el. Ilyen átfogó célkitűzések lehetnek pl. az élhető környezet megóvására a környezetkímélő technikák, az anyagok újrahasznosításának széleskörű bevezetése, a környezet- és emberpusztító eszközök gyártásának beszüntetése, a reklám széleskörű visszaszorítása (főleg a gyermekeknek a reklám káros hatásaitól való megóvása), az iskolai oktatás olyan átalakítása, amely önállóan gondolkodni és cselekedni képes, környezettudatos állampolgárok kinevelésére alkalmas.

9. Elengedhetetlen a környezeti tudatosság elveinek minden elérhető módon való terjesztése: kis közösségek, közösségi hálózatok létrehozása, illetve az együttműködés minden (erőszak-politikától és fajgyűlölettől mentes) hasonló célú szervezettel, közös részvétel minden figyelemfelkeltő akcióban és tiltakozó megmozdulásban.

10. Messzemenően támogatni kell minden olyan életmódkísérletet (ökofaluk, önsegélyező és szívességkörök), amely valamilyen módon törekszik az ember és ember közötti, ill. az ember és a természet közötti harmónia helyreállítására. Ez a tevékenység önerősítő és egyre szélesedő mozgalommá válhat.

11. Ezeknek a törekvéseknek egy részét a ma működő kapitalista rendszer (határtalan rugalmassága folytán) ki fogja sajátítani, s a társadalmi feszültségek levezetőjeként fogja integrálni.

12. Még sincs más lehetőségünk. A mai világban felgyülemlett iszonyatos haditechnika mellett egyetlen felelősen gondolkodó ember sem akarhatja a világunkat feszítő ellentmondások pattanásig való kiéleződését és a konfliktusok erőszakos megoldását. Ilyen kimenetel tragikus mértékben gyorsíthatná a környezet pusztulását és csökkentené az emberiség fennmaradásának esélyeit. Cselekvésünket vezérelheti a meggyőződés: ahogyan eddig még minden új társadalmi formáció a régi méhében született, úgy egy új, elkövetkezendő igazságosabb és harmonikusabb rend is megszülethet a korunkban adott viszonyok keretein belül. Ugyanakkor mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az átmenet ezúttal békés úton legyen megvalósítható.

Budapest, 2001. október