A
Baloldali Alternatíva Környezetvédő Csoportja (BAL-Zöldek) alapelvei
Miért foglalkozunk környezetvédelemmel?
1. A profitorientált kapitalista gazdaság működési feltétele a vég
nélküli növekedés, ez azonban egy olyan véges rendszerben, amilyen a
Föld képtelenség.
Korunkban a mértéktelenül felgyorsított termelés és fogyasztás,
valamint a velük összefüggő hulladékképződés elviselhetetlen méretekben
szennyezi környezetünket. A víz, a levegő és a termőtalaj mérgezésével,
az oxigéntermelő erdők tömeges kiirtásával nemcsak a növény- és
állatfajok tömeges pusztulását idézi elő, hanem már magának az
emberiségnek a létét is fenyegeti.
Az életfeltételek fenyegető romlására figyelmeztet például az ózonpajzs
elvékonyodása, a globális felmelegedés, az elaszályosodás, illetve az
özönvízszerű esőzések és pusztító árvizek korábban szokatlan
gyakorisága.
2. A vég nélküli növekedés elengedhetetlen feltétele a fogyasztás
minden áron való növelése, ennek elérésére az embereket
kisgyermekkoruktól kezdve kivédhetetlenül bombázzák a - hatalmas
ráfordítással és magas pszichológiai felkészültséggel elkészített -
reklámok és egyéb manipuláló technikák, aminek következtében az emberek
többsége számára „természetessé” válik a pazarló fogyasztás, sőt az
egyenesen a társadalmi elvárások szintjére emelkedik
(presztízsfogyasztás). Ilyen körülmények között a fogyasztás szabadsága
illúzió.
3. Miközben az emberiség töredéke esztelen túlfogyasztással és az
erőforrások pocsékolásával okoz óriási természeti károsodást, addig az
emberiség nagyobbik része az alapvető létszükségletek hiányától
szenved, s éppen a nyomor kényszeríti a környezetpusztításra. Pl. a
harmadik világ szegény országai adósságterhüket a gazdag államok felé
csak a természeti kincseikkel való rablógazdálkodás révén tudják
enyhíteni, illetve gyakran kénytelenek átvenni a természetromboló,
elavult technikákat.
4. A jelenleg működő rendszerekre a részegységek magas szintű
racionalitása mellett az egész kaotikus állapota a jellemző: a sok-sok
kis rend mellett a nagy rendetlenség. Az ember és természet megbomlott
viszonyának mélyén alapvetően az ember és ember közötti viszonyok
visszásságai, a társadalmi szerkezet torzulásai rejlenek.
5. Miután a Föld környezeti erőforrásai nemcsak a ma élő összes
embernek, hanem a jövő generációknak is közös öröksége, elengedhetetlen
egy olyan társadalmi szerkezet kialakítása, melyben ezek célszerűen, a
valós szükségleteknek megfelelően és az egész emberiség hosszú távú
érdekeit figyelembe véve kerülnek felhasználásra. Feltételezzük, hogy
az erőforrásokkal és a megtermelt javakkal igazságosabban gazdálkodó,
belülről kiegyensúlyozottabb társadalmak a környezetre is kevésbé
ártalmasan hatnak, mint a szélsőséges egyenlőtlenségekkel terhelt
társadalmak.
6. Feltételezhető, hogy az egyensúlyát vesztett társadalom - természet
viszony spontán módon már nem fog helyreállni, tehát tudatos, gyors és
hatékony beavatkozás szükséges. Azonban a gazdasági szféra
ellenérdekeltsége miatt a politikai döntéshozók részéről csak felemás
és vontatott intézkedések történnek, miközben az idő fogy és a
cselekvési lehetőségek beszűküléssel fenyegetnek. Ezért szükséges
számba venni minden olyan lehetőséget, amellyel pénz és hatalom nélkül
is, alulról lehet a folyamatokat befolyásolni. Olyan öntevékeny
beavatkozást kell elindítani, melynek eredményeképpen egy idő után a
rendszer önkorrekciója lehetővé válik. Egy ilyen folyamat elindítása
azonban éppen azért rendkívül nehéz, mert a jelenleg működő rendszer
akadályozza.
Mégis milyen lehetőségeink vannak:
7. Az egyén igyekezhet ellenállni a gondolkodását egyenirányító
manipulációnak, csökkentheti a saját környezetszennyező tevékenységét
(energiatakarékosság, közlekedés), és vásárlási szokásainak
átalakításával a fogyasztás oldaláról támadhatja a fennálló gazdasági
rendszert. Ez természetesen csak csepp a tengerben, de minél többen
alakítanak ki környezetileg tudatos életvitelt, annál inkább remélhető,
hogy a mennyiség minőségbe fordulhat át.
8. Az átfogóbb célkitűzések azonban csak csoportos erőfeszítéssel
érhetők el. Ilyen átfogó célkitűzések lehetnek pl. az élhető környezet
megóvására a környezetkímélő technikák, az anyagok újrahasznosításának
széleskörű bevezetése, a környezet- és emberpusztító eszközök
gyártásának beszüntetése, a reklám széleskörű visszaszorítása (főleg a
gyermekeknek a reklám káros hatásaitól való megóvása), az iskolai
oktatás olyan átalakítása, amely önállóan gondolkodni és cselekedni
képes, környezettudatos állampolgárok kinevelésére alkalmas.
9. Elengedhetetlen a környezeti tudatosság elveinek minden elérhető
módon való terjesztése: kis közösségek, közösségi hálózatok
létrehozása, illetve az együttműködés minden (erőszak-politikától és
fajgyűlölettől mentes) hasonló célú szervezettel, közös részvétel
minden figyelemfelkeltő akcióban és tiltakozó megmozdulásban.
10. Messzemenően támogatni kell minden olyan életmódkísérletet
(ökofaluk, önsegélyező és szívességkörök), amely valamilyen módon
törekszik az ember és ember közötti, ill. az ember és a természet
közötti harmónia helyreállítására. Ez a tevékenység önerősítő és egyre
szélesedő mozgalommá válhat.
11. Ezeknek a törekvéseknek egy részét a ma működő kapitalista rendszer
(határtalan rugalmassága folytán) ki fogja sajátítani, s a társadalmi
feszültségek levezetőjeként fogja integrálni.
12. Még sincs más lehetőségünk. A mai világban felgyülemlett iszonyatos
haditechnika mellett egyetlen felelősen gondolkodó ember sem akarhatja
a világunkat feszítő ellentmondások pattanásig való kiéleződését és a
konfliktusok erőszakos megoldását. Ilyen kimenetel tragikus mértékben
gyorsíthatná a környezet pusztulását és csökkentené az emberiség
fennmaradásának esélyeit. Cselekvésünket vezérelheti a meggyőződés:
ahogyan eddig még minden új társadalmi formáció a régi méhében
született, úgy egy új, elkövetkezendő igazságosabb és harmonikusabb
rend is megszülethet a korunkban adott viszonyok keretein belül.
Ugyanakkor mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az átmenet
ezúttal békés úton legyen megvalósítható.
Budapest, 2001. október