TARTALOM

 

Ramsay Clark: Vádirat

Keresetlevél 

A vádlottak 

A vádak

Jóvátételi intézkedések

A nyomozás tárgya

Függelék

New York-i meghallgatás az USA és a NATO háborús bûneirõl (A Független Vizsgálóbizottság Nyilatkozata)

A NATO-t háborús bûnökkel vádolják (A Nemzetközi Akcióközpont Nyilatkozata)

 

 

Vádirat

William J. Clinton, az Egyesült Államok kormánya, a NATO és mások ellen emberiségellenes bûnök, valamint a nemzetközi és a hazai jog megsértése miatt, amivel halált, rombolást, kárt és szenvedést okoztak

 

A vádló: Ramsey Clark

 

1999. július 31.

 

Benyújtva a Független Vizsgálóbizottságnak, mely a Jugoszlávia lakossága ellen a NATO és az USA által elkövetett bûnöket vizsgálja

 

 

Commission of Inquiry

c/o International Action Center

39 West 14 Street, #206 New York, NY 10011

(212) 633-6646 fax: (212) 633-2889

http://www.iacenter.org

email: iacenter@iacenter.org

 

 

 

Keresetlevél

 

E keresetet annak érdekében nyújtjuk be, hogy véget vessünk a háborúnak, az alapvetõ emberi jogok megsértésének, hogy megvédjük a nemzetközi és nemzeti szervezeteket, kormányokat és intézményeket, és hogy vonják felelõsségre azokat, akik e jogok megsértésében bûnösek.

Az alább felsorolt kormányokat, szervezeteket és személyeket azzal vádoljuk, hogy

- megsértették a békét, háborús bûnöket követtek el, vétkesek emberiségellenes bûnökben és más olyan tettekben, melyek sértik a Nürnbergi Törvényszék (Nürnberg) által megállapított alapelveket, a Hágai Törvényeket (Hága), a Genfi Egyezményt (Genf) és más nemzetközi és nemzeti törvényeket;

- súlyosan megsértették az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányát (ENSZ Charta), az Észak-Atlanti Szerzõdést (NAT), más nemzetközi egyezményeket, a nemzetközi jogot, az Egyesült Államok Szövetségi Alkotmányát és tagállamainak törvényeit, más nemzetek, többek között az Egyesült Királyság, a Német Szövetségi Köztársaság, Törökország, Hollandia, Magyarország, Olaszország, Spanyolország és más NATO-tagállamok, valamint a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság alapvetõ törvényeit;

- súlyosan megsértették továbbá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát (UDHR), a Nemzetközi Polgárjogi és Politikajogi Egyezményt (ICCPR), a Gazdasági, Társadalmi és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezményét (ICESCR), a Népirtásról szóló Konvenciót és más nemzetközi konvenciókat, egyezményeket, megállapodásokat, nyilatkozatokat és a felsorolt országok nemzeti törvényeit.

 

A. A vádlottak

 

1. William J. Clinton elnök, Madeleine Albright külügyminiszter, William Cohen hadügyminiszter, valamint azok az USA fõparancsnokok, tábornokok és katonai szakértõk, akik közvetlenül részt vettek a célpontok kijelölésében, az amerikai bombázógépek és támadógépek repülõszemélyzetének kiválasztásában, az USA azon katonai szakértõi, akik tevõleg részt vettek a célpontok bombázásában, a rakéták elõkészítésében és elindításában Jugoszlávia ellen, az Egyesült Államok kormányának tagjai, akik szorgalmazták, elnézték vagy nem akadályozták meg a Jugoszlávia elleni támadást a NATO-megszállás elõtt és alatt, valamint sokan mások.

2. Az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Tony Blair, külügyminisztere, védelmi minisztere és fõparancsnokai, admirálisai, az Egyesült Királyság-beli azon szakértõk, akik közvetlenül részt vettek a célpontok kijelölésében, az angol bombázógépek és támadógépek repülõszemélyzetének kiválasztásában, az Egyesült Királyság azon szakértõi, akik tevõleg részt vettek a célpontok bombázásában, a rakéták elõkészítésében és elindításában Jugoszlávia ellen, az Egyesült Királyság kormányának tagjai, akik szorgalmazták, elnézték vagy nem akadályozták meg a Jugoszlávia elleni támadást a NATO-megszállás elõtt és alatt, valamint sokan mások.

3. A Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, Gerhard Schröder, a külügyminiszter, a védelmi miniszter és a fõparancsnokok, admirálisok, azon német katonai szakértõk, akik közvetlenül részt vettek a célpontok kijelölésében, a német bombázógépek és támadógépek repülõszemélyzetének kiválasztásában, a Német Szövetségi Köztársaság azon szakértõi, akik tevõleg részt vettek a célpontok bombázásában, a rakéták elõkészítésében és elindításában Jugoszlávia ellen, a Német Szövetségi Köztársaság kormányának tagjai, akik szorgalmazták, elnézték vagy nem akadályozták meg a Jugoszlávia elleni támadást a NATO-megszállás elõtt és alatt, valamint sokan mások.

4. Minden olyan NATO-ország kormánya, mely közvetlenül részt vett a Jugoszlávia elleni támadásban légierejével, rakétákkal vagy személyzettel és parancsnokokkal, admirálisokkal, NATO-személyzet, mely közvetlenül részt vett a célpontok kijelölésében, a NATO bombázógépei és támadógépei repülõszemélyzetének kiválasztásában, a NATO-országok azon szakértõi, akik tevõleg részt vettek a célpontok bombázásában, a rakéták elõkészítésében és elindításában Jugoszlávia ellen, a NATO-országok kormányának tagjai, akik szorgalmazták, elnézték vagy nem akadályozták meg a Jugoszlávia elleni támadást a NATO-megszállás elõtt és alatt, valamint sokan mások.

5. Törökország, Magyarország, Olaszország és más országok kormányai, melyek engedélyezték az Egyesült Államok vagy más országok katonai repülõgépeinek, rakétáinak, hogy a területükön lévõ légibázisokról közvetlen támadást indítsanak Jugoszlávia ellen.

6. Az Észak-Atlanti Szerzõdés Szervezete (NATO), a szervezet fõtitkára, Javier Solana, a fõparancsnok, Wesley K. Clark tábornok.

7. Elítélünk minden NATO-tagállamot, mely megszavazta a Jugoszlávia elleni katonai támadást.

 

B. A vádak

 

1. Jugoszlávia felbomlasztásának, szétszakításának és elszegényítésének kitervelése és végrehajtása

Az Egyesült Államok, Németország, a NATO és más támadók 1991-tõl, illetve azt megelõzõen is számtalan kísérletet tettek arra, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot sok részre bomlasszák fel, az új, balkanizált határokon belül élõket etnikai, vallási és másféle csoportok szerint elkülönítsék, a szláv, szerb, muzulmán és más népeket meggyengítsék azáltal, hogy az Egyesült Államok és bizonyos NATO-tagállamok polgárháborús erõszakot alkalmaztak, közvetlen támadást intéztek ellenük, illetve ezek feltételeit folyamatosan fenntartották. Mindezek következtében Jugoszlávia, melynek 25 milliós lakossága korábban integrált társadalomban és gazdaságban élt, most sok kis nemzetre esett szét, melyek között Szerbia a legnagyobb. A vádlottaknak szándékában áll mindaddig tovább szabdalni Jugoszláviát, amíg minden új egységnek 5 milliónál kevesebb lakosa lesz, döntõ többségük nem fog egy nemzetiséghez és valláshoz tartozni, gazdaságuk teljesen szét nem zilálódik, és amíg létre nem jön a külföldi érdekek dominanciája. E folyamatok során fõképp két csoport, az ortodox keresztény szerbek és a muzulmánok szörnyû veszteségeket szenvednek, javaik nagy részét elvesztik, gazdaságuk termelékenysége jelentõsen, mintegy háromnegyedével csökken, az új generáció teljes szegénységre lesz kárhoztatva.

Az ENSZ Alapszabálya; Nyilatkozat az államok belsõ ügyeibe való be nem avatkozásról és függetlenségük és szuverenitásuk védelmérõl (Benemavatkozási Nyilatkozat), 1965, USGA Res. 2131.

 

2. A muzulmánok és szlávok közötti erõszak kiváltása, fokozása és elmélyítése

Az Egyesült Államok, Németország és más támadók 1991-tõl, illetve azt megelõzõen is számtalan kísérletet tettek arra, hogy a muzulmánok és az ortodox keresztény szlávok között elhúzódó testvérháború, állandó ellenségeskedés robbanjon ki, mely harcok hasonlítanak az Afganisztánban vagy Csecsenföldön a muzulmánok és az orosz szlávok közt folyó konfliktusokhoz; ezzel halált, pusztulást és megosztottságot okoztak Boszniában, Koszovóban és másutt az egyes népcsoportok között, és veszélyes összetûzéseket és ellenségeskedéseket idéztek elõ az Egyesült Államok két fõ ellensége, a szláv és a mohamedán népek között más térségekben is, amely küzdelmek mindkettõt legyengítik. Az USA taktikájába belefért, hogy egyes muzulmán csoportokat fegyverrel látott el, illetve megfosztott fegyvereitõl, melyekkel egymásra támadhattak, vagy melyekkel megfelelõen védekezhettek volna Boszniában; bátorította, kiképezte és felfegyverezte a Koszovói Felszabadító Hadsereget (UCK), hogy a jugoszláv rendõri és katonai osztagokra támadhassanak, és a NATO-megszállás idején megragadhassák a hatalmat Koszovóban, és szerbekre, valamint más népekre támadhassanak; megakadályoztak minden külsõ erõfeszítést, mely az erõszak megakadályozására vagy ellenõrzésére irányult; az USA és a NATO bombatámadásai, valamint az UCK és a jugoszláv rendõrség és katonaság szárazföldi összecsapásai erõszakot tettek az elûzött polgári lakosságon, és erõszakot váltottak ki közöttük; a jugoszláv katonai (rendõri) és civil csoportok valamint az UCK félkatonai, illetve civil csoportjai közötti összetûzéseket provokáltak és támogattak; a Koszovóból elûzött, illetve az otthonaikban maradt polgárok ellen atrocitásokat szítottak, illetve ezeket nem akadályozták meg sem a NATO/USA támadások elõtt, sem utána. 1999-ben az USA okozta a legnagyobb emberveszteséget, a legtöbb sebesülést és pusztítást légi- és rakétatámadásaival a lakosság minden rétegében és létfontosságú ellátórendszereikben.

Az ENSZ Alapszabálya, 2. Cikkely; Benemavatkozási Nyilatkozat; Határozat az agresszió fogalmáról (Res. On Aggression), 1997 UNGA Res. 3314.

 

3. A jugoszláv egység, a béke és a stabilitás fenntartására tett erõfeszítések megakadályozása és szétzüllesztése

Attól fogva, hogy az Egyesült Államok nekilátott tervének, hogy szétzüllessze és lerombolja Jugoszláviát, mindent elkövetett annak érdekében, nehogy más nemzetek, politikai vezetõk vagy egyes személyek tárgyalásokkal vagy bármilyen más beavatkozással útját állják a tervezett amerikai lépéseknek. Módszerei között szerepelt a fenyegetés, teljes ellenõrzése alatt - a nyilvánosság bevonásával - béketárgyalások megrendezése (a boszniai harcok idején rendezett daytoni színjátékhoz hasonló 1999-ben a franciaországi Rambouillet-ban), melyek látszatra õszinte békekötési szándékot sugalltak, valójában azonban Jugoszláviának mindössze két lehetõséget kínáltak: vagy beleegyezik a külföldi katonai megszállásba, vagy pusztító katonai támadásnak teszi ki magát.

Az ENSZ Alapszabálya; Benemavatkozási Nyilatkozat; Határozat az agresszió fogalmáról; Párizsi megállapodás, 1928, I. és II. cikkely.

 

4. Az ENSZ béketeremtõ szerepének megakadályozása

Az Egyesült Államok úgy viselkedett és más nemzeteket is olyan magatartásra kényszerített, mely megakadályozta az ENSZ-et abban, hogy az ENSZ Alapszabálya szellemének megfelelõen betöltse békefenntartó, konfliktust megelõzõ, erõszakot elfojtó szerepét Jugoszláviában; ezzel megsértette az ENSZ Alapszabályát és lehetetlenné tette, hogy az ENSZ mint nemzetközi békefenntartó szervezet funkcionáljon, és véget vessen a háborús szenvedéseknek.

Az ENSZ Alapszabálya; Benemavatkozási Nyilatkozat; Határozat az agresszió fogalmáról, Párizsi megállapodás, 1928, I. és II. cikkely.

 

5. Az USA a NATO-t katonai agresszióra és a behódolni nem akaró, szegény országok megszállására használta

Az Egyesült Államok úgy viselkedett és más nemzeteket is olyan magatartásra kényszerített, melynek következtében a NATO-t felhatalmazták, hogy közvetlen katonai támadást intézzen Jugoszlávia ellen, ezzel megsértve az ENSZ Chartát és magát az Észak-Atlanti Szövetséget is, mely döntõen az USA fegyverzetébõl és katonai technikájából él. Egyúttal rávette a NATO-országokat arra, hogy erkölcsileg és anyagilag is támogassák a Koszovó elfoglalására irányuló katonai akciót. Ezzel Európa egykori gyarmattartó országainak hatalmát és gazdagságát Jugoszlávia szegény és védtelen lakossága ellen fordította.

Az ENSZ Alapszabálya; Észak-Atlanti Szövetség, 1949, I. cikkely.

 

6. Jugoszlávia területén megölték és megsebesítették a védtelen lakosságot

1999. március 24-tõl vagy már ezt megelõzõen is az Egyesült Államok a Kongresszus jóváhagyása és hadüzenet nélkül háborút indított, s ebben segítségére voltak bizonyos NATO-tagországok, többek között az Egyesült Királyság, Németország, Törökország, Spanyolország és Hollandia, valamint Magyarország, Horvátország, Olaszország és más országok. A háborús légicsapások és rakétatámadások célpontját úgy választották meg, hogy azok gyakorta közvetlenül Jugoszlávia lakosságát sújtották, és így szándékosan öltek, illetve sebesítettek meg több ezer szerbet, albánt, romát, muzulmánt, ortodox keresztényt, római katolikust, idegen országok állampolgárait elõre megfontolt, ártó szándékkal Jugoszlávia egész területén.

Hága, 22. És 23. Cikkely; Genf, 1949, 19. Cikkely; Nürnberg, VI. a, b és c alapelvek; az Egyesült Államok Alkotmánya, I. törvény, 8. szekció, II. klauzula.

 

7. A kormányfõ, más kormányzati vezetõk és kiszemelt polgárok meggyilkolására irányuló, kitervelt, bejelentett és kivitelezett támadások

Az Egyesült Államok kitervelt, bejelentett és végrehajtott olyan rakéta- és bombatámadásokat, melyeknek célja Jugoszlávia kormányfõjének, családtagjainak, más kormánytagoknak és kiszemelt polgároknak a meggyilkolása volt annak érdekében, hogy megsemmisítsék a törvényes kormány vezetését, illetve hogy a kormányt és közvetlen környezetét terrorizálva a támadók befolyása alá vonják.

 Az ENSZ Alapszabálya, 2. Törvény, A nemzetközileg védett személyek elleni bûntettek megelõzésérõl és büntetésérõl szóló megállapodás; az USA Szárazföldi Hadseregének Szabályzata 27-10; az USA Elnöki Végrehajtási Rendelete 12333; A Genfi Egyezmény 1977, Jegyzõkönyv, I. kiegészítés, 48, 51. cikkely.

 

8. Jugoszlávia egész területén szándékosan lerombolták és megsemmisítették a gazdasági, szociális, kulturális, egészségügyi, diplomáciai és vallási forrásokat, javakat és felszereléseket

1999. március 24-tõl vagy már ezt megelõzõen az Egyesült Államok egyes NATO-országok – többek között az Egyesült Királyság, Németország, Törökország, Spanyolország és Hollandia, valamint Horvátország, Magyarország és Olaszország – segítségével és támogatásával szisztematikus rakéta- és bombatámadásokat intézett a gazdasági, szociális, kulturális, egészségügyi, diplomáciai és vallási források, javak és felszerelések ellen, és ezzel az egész ország területén felszámolta az egész társadalom termelési, gazdasági, szociális, kulturális, diplomáciai és vallási létfeltételeit.

Hága, 22. és 23. cikkely; Genf, 1949, 19. cikkely; Genf, 1977, Jegyzõkönyv I, Kiegészítés, 48., 52., 553. cikkely; az ENSZ Alapszabályának 2. cikkelye; A védett személyekrõl szóló megállapodás; az USA Szárazföldi Hadseregének Szabályzata 27-10; Végrehajtási Rendelet 12333; Genf, 1977, 48., 51. cikkely; ICESCR.

 

9. Olyan célpontok ellen intézett támadás, melyek nélkülözhetetlenek Jugoszlávia lakosságának fennmaradásához

1999. március 24-tõl vagy már ezt megelõzõen az Egyesült Államok - más országok támogatásával és egyetértésével - abból a célból, hogy Jugoszlávia polgári lakosságát megfossza a létfenntartáshoz szükséges élelmiszertõl, víztõl, elektromos energiától, élelmiszer-termeléstõl, gyógyszertõl, egészségügyi ellátástól és más elemi szükségletektõl, szisztematikus rakéta- és bombatámadást intézett az élelmiszergyárak és élelmiszerraktárak, vízellátó rendszerek, mezõgazdasági öntözõberendezések, mûtrágya- és permetezõszereket elõállító üzemek, gyógyszergyárak, gyógyszertárak, kórházak és egészségügyi intézmények és más, az élethez elengedhetetlenül szükséges célpontok ellen.

Hága, 1907, 22. És 23. cikkely; Genf, 1949, 19. cikkely; Nürnberg, 1970, Alapelvek b és c; Genf, 1977, 48. És 54. cikkely.

 

10. Olyan célpontok ellen intézett támadás, melyek veszélyes anyagokat vagy energiát tartalmaznak

Az Egyesült Államok vegyiüzemeket és vegyianyag-raktárakat, olajfinomítókat és gázfinomítókat, gáztárolókat és gázvezetékeket, mûtrágya-üzemeket és más objektumokat és helyszíneket támadott meg azzal a szándékkal, hogy mérgezõ, radioaktív és egyéb veszélyes anyagokat és energiát juttasson a légkörbe, a talajba, a talajvízbe és a növényzetbe, ilyen módon megmérgezve a környezetet és megbetegítve a lakosságot.

Nürnbergi Alapelvek VI; Hága, 22. és 23. cikkely; Jegyzõkönyv a fulladást okozó mérgesgázok és egyéb gázok háború idején való használatának tilalmáról, Genf, 1925 (A mérgezõ anyagokról rendelkezõ jegyzõkönyvben); Genf, 1977, Kiegészítõ jegyzõkönyv I., 48., 51. és 56. cikkely.

 

11. Gyengített uránium, kazettás bomba és más tiltott fegyverek használata

Az Egyesült Államok olyan tiltott fegyvereket használt, melyek tömegek pusztulását, Jugoszlávia népeinek válogatás nélküli gyilkolását és szenvedéseit eredményezték. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államoknak a Nukleáris Anyagok Használatát Szabályozó Bizottsága tiltja a pusztító hatású, az életet hosszú távon romboló fegyverek alkalmazását, az Egyesült Államok Jugoszláviát mégis gyengített urániumot tartalmazó rakétákkal, bombákkal és lövedékekkel támadta. Ezek a fegyverek radioaktív anyagot juttattak a légkörbe, a talajba, a talajvízbe, a növényekbe és a szilárd tárgyakba, s ezzel Jugoszlávia lakóit közvetlen halálos veszélynek, genetikai degenerációnak, rákos megbetegedéseknek, a daganatok és a leukémia betegségének és más, sok generáción át ható károsodásoknak tették ki. Kazettás bombákat számtalanszor vetettek be, s ez azt jelentette, hogy pengeéles fémdarabokkal árasztottak el óriási területeket, ahol kórházak, templomok, mecsetek, iskolák, lakóházak és más, sûrûn lakott körzetek találhatók, s ezzel a lakosságnak súlyos sebesüléseket, anyagi károkat, sõt, sok esetben tömeges halált okoztak. A többi tiltott fegyver bevetésének körülményeit még vizsgáljuk.

Hága, 22. és 23. cikkely; Genf, 1977, 48., 51., 54., 55. cikkely; POONA A tudomány és technika eredményei elleni vádirat, 1978 (POONA Vádirat).

 

12. Hadüzenet a környezetnek

Az Egyesült Államok légi és katonai támadásai szándékosan kiterjedt, hosszú távú és súlyos környezeti katasztrófát idéztek elõ Jugoszláviában. Önmagukban a légi bevetések sokszorosára emelték az atmoszféra alkotóelemeinek normál értékeit. A több ezer tonna robbanóanyag iszonyú mennyiségi kémiai anyagot szabadított a levegõbe, szennyezõ anyagok és a törmelékek felhõi borították be az eget, és napokig tartó pusztító tûzvészt okoztak. Belgrád, Újvidék, Nis és más nagyvárosok környékén lévõ kémiai üzemeket, olaj- és gázfinomítókat, raktárakat és szállítóeszközöket bombáztak tudatosan, s ezzel veszélyes és káros környezetszennyezést okoztak, mely nagyszámú polgári lakost sodort életveszélybe. A Koszovó és Szerbia területére ledobott gyengített uránium több generáció életét veszélyezteti.

Hága, 22. és 23. cikkely; Genf, 1977, 4., 51., 54, 55. cikkely; az ENSZ stockholmi, A környezet védelmérõl szóló nyilatkozata, 1972, I., II. alapelv (ENSZ Környezetvédelmi Konferencia) stb.

 

13. Az ENSZ közremûködésével a népirtás bûntettét kimerítõ szankciók életbe léptetése, melyek Jugoszlávia lakosságának elszegényítésére és ellehetetlenítésére irányultak

Az Egyesült Államok már 1989 elõtt megkezdte gazdasági támadását Jugoszlávia ellen, melynek célja az ország politikai megosztása és gazdasági megsemmisítése volt. Ennek érdekében alkalmazta az IMF (a Nemzetközi Valutaalap) a legerõsebb sokk-terápiát Jugoszláviában, drasztikusan csökkentve ezzel a gazdaság termelékenységét, fokozva külföldi eladósodását, a nemzeti vagyon külföldi tõkések kezére való átjátszását. Az IMF Jugoszláviát arra kényszerítette, hogy lerombolja a kereskedelmi korlátokat, privatizálja az életképes állami ipart, kereskedelmet, eszközöket és felszereléseket. 1991 májusában az Egyesült Államok külügyminisztere, Baker leállította az összes amerikai segélyprogramot Jugoszláviának mind a hat köztársaságában, megvétózta a jövõbeni IMF-hiteleket, s ez óriási gazdasági ösztönzést és súlyos politikai érveket adott a Szerbiáról való leválást követelõ belgrádi politikai ellenzék kezébe. Az Egyesült Államok kikényszerítette az ENSZ Jugoszlávia-ellenes szankcióit, de feloldotta azokat a tagállamokat a szankciók alól, melyek kiváltak Jugoszláviából. Ezek a szankciók Jugoszlávia egész gazdaságát olyan mértékben lezüllesztették, hogy a NATO-bombázás nélkül is - a normális növekedési ráta alapján - 30 évre lett volna szüksége Jugoszláviának, hogy újra eljusson az 1989-es termelékenységi szintre. A hat tagállam egy fõre jutó termelékenységi értéke 1989-ben 6220 dollár volt. Ma Szerbiában és Montenegróban, a megmaradt két jugoszláv tagállamban ez az érték 1510 dollár. Az ország széthullása elõtt a kereskedelem 90%-ban a hat tagállam között zajlott. Minden volt tagállam súlyos gazdasági veszteségeket élt át, de a mai Jugoszlávia (Koszovót is beleértve), ahol az 1990-es lakosság durván 40%-a él, sokkal drasztikusabb gazdasági visszaesést szenvedett el, mint a favorizált északi Szlovénia és Horvátország, melyek lakosságának ma nagyobb százaléka római katolikus, mint a közös köztársaság korszakában. A Jugoszlávia elleni szankciók, Koszovót is beleértve, az országot teljesen elzárják a tervszerû helyreállítási és újjáépítési segélyektõl, melyek segíthetnék a gazdasági talpraállást. A szankcióknak még súlyosabb hatása volt az életkörülményekre, az egészségügy, a gazdaság és általában az életszínvonal alakulására, mint a katonai támadásnak: növelték a halálozási rátát, csökkentették a várható élettartamot, felszámolták az élelmiszer-ellátást és az egészségügyet, gyakorlatilag megszüntették a termelést. Akárcsak Irakban és más országokban, a szankciók az emberiség ellen elkövetett gazdasági bûncselekményeket, népirtást eredményeznek.

Nürnberg, VI.c Alapelv, Emberiség elleni bûntettek; A népirtásról rendelkezõ megállapodás; Genf, 1977., 48., 54, 55. cikkely.

 

14. Illegitim büntetõbíróság felállítása a szerb vezetés tönkretétele és démonizálása érdekében

AZ Egyesült Államok Madeleine Albright vádlott közremûködésével arra kényszerítette az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy ad hoc büntetõbíróságot hozzon létre Jugoszlávia és Ruanda ellen, s ezzel megsértette az ENSZ Alapokmányát: e két, ellenséges ország vezetõinek tönkretételével és démonizálásával meg akarta a többi ország vezetõit is félemlíteni. Az ENSZ Alapokmánya nem hatalmaz fel senkit büntetõbíróságok felállítására. Az Egyesült Államok ugyanakkor élénken tiltakozik a Rómában 1998 júliusában 120 ország által elfogadott, a nemzetközi büntetõbíróságokról rendelkezõ egyezmény megkötése, illetve ratifikálása ellen, mert ez az egyezmény nem óhajt a nemzetközi jog alapján felelõsségre vonni politikai vezetõket vagy katonai erõket. Amikor viszont az Egyesült Államok ad hoc bizottságokat állít fel, ahol egyes ellenfeleit népirtással vádolja, és eléri ezeknek az államoknak a nemzetközi elszigeteltségét, akkor arra kényszeríti ezen országok polgárait, hogy vezetõiket eltávolítsák a hatalomból, korrumpálja és a direkt politikának rendeli alá az igazságszolgáltatást, és a semleges nemzetközi törvények védõpajzsa mögül háborús bûnösöknek nyilvánítja ellenfeleit, magát pedig az igazság szeplõtelen bajnokának tûnteti fel.

Az ENSZ Alapokmánya, A nemzetközi büntetõbíróságról szóló nyilatkozat (Statute ICJ);UDHR; ICCPR.

 

15. A befolyásolt nemzetközi média révén az Egyesült Államok világszerte megnyerte a közvélemény támogatását az amerikai támadásoknak, és ezzel egyidejûleg mint népirtókat démonizálta Jugoszláviát, a szlávokat, a szerbeket, a muzulmánokat

Az Egyesült Államok vádlottjai szisztematikusan ellenõrizték, irányították, manipulálták, félrevezették és korlátozták a Jugoszláviáról és az amerikai támadásokról szóló tömegkommunikációs tájékoztatást, hogy megnyerjék a közvélemény támogatását a védtelen Jugoszlávia és Koszovó elleni súlyos bombatámadásokhoz, akárcsak korábban Líbia, Irak, Afganisztán, Szudán és más országok esetében is. A nemzetközi média támogatta és ünnepelte az Egyesült Államoknak azt a politikai célját, hogy Jugoszláviához tartozó és más területeket mindinkább szétforgácsoljanak, s minden egyes régiót kiközösítsenek; hogy démonizálják a választott kormányzati tisztviselõket, más vezetõket, tábornokokat, katonákat azáltal, hogy népirtó gyilkosoknak nevezik õket; hogy más nemzeteket sakkban tartsanak a világszerte helyeselt rakéta- és légicsapásokkal és a gazdaságot ellehetetlenítõ szankciókkal, illetve hogy az amerikai közvélemény támogatását és beleegyezését elnyerjék az USA jövõbeli hadmûveleteihez más népek ellen, s hogy ennek érdekében növeljék a katonai kiadásokat, az USA katonai jelenlétének és ellenõrzõ szerepének fokozását világszerte.

 

16. Jugoszlávia stratégiai fontosságú területeinek hosszú távú katonai megszállása a NATO erõivel

Az Egyesült Államok arra kényszerítette a fentebb vádolt NATO-tagállamokat (és másokat is), hogy Koszovó megszállásához biztosítsanak katonai és anyagi erõket - ahogyan azt Bosznia esetében is tették - annak érdekében, hogy valóságosan is ellenõrzésük alatt tartsák Jugoszlávia stratégiai pontjait, s ezáltal fenntartsák az egyes tagállamok és népek megosztottságát, hogy a lakosságnak további kárt okozzanak, hogy bevándorlási korlátozást érvényesítsenek Kis-Ázsia, a Közel-Kelet arab országai, Észak-Afrika, a volt Szovjetunió déli tagköztársaságai és más országok lakossága ellen; hogy ütközõzónát hozzanak létre Európa és a fenti területek között azáltal, hogy a megosztott, kiközösített és elszegényített szlávok, szerbek, ortodox keresztények, albánok és mások által lakott területeket ellenõrzésük alá vonják; hogy a régió természeti forrásait kisajátítsák; hogy a NATO-tagállamokat felkészítsék arra, hogy a más népek elleni támadásokban a jövõben is részt vegyenek.

Az ENSZ Alapokmánya; NAT, I. cikkely; Benemavatkozási Nyilatkozat.

 

17. Az Egyesült Államok kísérletet tett arra, hogy megsemmisítse a jugoszláviai szlávok, muzulmánok, keresztények és más népek szuverenitását, önrendelkezési jogát, demokráciáját és kultúráját

Az Egyesült Államok megkísérelte lerombolni Jugoszlávia szuverenitását, népeinek önrendelkezési jogát, kialakult demokratikus intézményeit, valamint kultúráját, mely népeinek örökségét, értékeit és hagyományait fogja egybe. Az Egyesült Államok 1953-ban Iránban megdöntötte a demokratikusan megválasztott Mosszadeg-kormányzatot, helyébe az iráni sahot állította, aki abszolút hatalmat gyakorolt 25 éven át. Az Egyesült Államok megdöntötte Guatemala demokratikusan választott Arbeny-kormányát, melyet aztán negyven éven át egyik brutális kormány követett a másik után. 1962-ben az Egyesült Államok Kongó demokratikusan választott Lumumba-kormányát állította félre, melyet Mobutu Sese Seko 32 évig tartó véres diktatúrája követett. Az Egyesült Államok félreállította Chile demokratikusan megválasztott Allende-kormányát, mely igazságos egészségügyi, oktatási, szociális és gazdasági rendszert ígért, s melynek helyébe annak a Pinochet tábornoknak a katonai diktatúrája és terroruralma lépett, akit Spanyolország és más országok az emberi jogok megsértése miatt bíróság elé akarnak állítani. Vietnamban, Pakisztánban, a Fülöp-szigeteken, Panamában, Haitin és más országokban a demokratikusan megválasztott vezetõket az Egyesült Államok vazallusai váltották fel. Az Egyesült Államok 40 éve áll szemben Kubával, támadja és blokád alatt tartja az ország népét. 1998 decemberében az ENSZ Közgyûlése 155 igen és 2 nem szavazattal elítélte az USA Kuba elleni blokádját. Az Egyesült Államok öt kontinensen olyan sok elnyomó kormányzatot támogatott, hogy itt most nincs alkalmunk valamennyit felsorolni; s e kormányok mindegyike megpróbálta megsemmisíteni a nemzeti kultúrát és történelmet, a nemzeti karaktert, értékeket, mûvészeteket, irodalmat, zenét, s helyükbe kommerciális, értéktelen kizsákmányoló jellegû, azaz a szegényektõl a profitot bezsebelõ termékeket állított. Az Egyesült Államok alapelve az a politika, hogy elhintse a hitet szerte a világon: csak egyetlen mûködõképes rendszer létezik, a kapitalizmus, csak egyetlen kultúrának, az amerikainak vannak értékei, és a történelem lezárul az Egyesült Államok kultúrájának globalizációjával.

UDHR; ICCPR; ICRSCR.

 

18. Az Egyesült Államok katonai akcióinak célja abban állt, hogy uralja, ellenõrizze és kizsákmányolja Jugoszláviát, lakosságát és természeti kincseit

A fenti elítélendõ cselekedetek mindegyikének hosszú távú célja az volt, hogy az Egyesült Államok a többi gazdag ország támogatásával a világ szegény nemzeteit és az Egyesült Államokban élõ szegényeket uralja, ellenõrizze és kizsákmányolja, hogy tovább koncentrálhassák és gyarapíthassák gazdagságukat, és leszerelhessék a világ szegény, túlnyomó részt sötét bõrû népességét a félelem, a hatalomtól való megfosztottság, a nyomor, valamint a kenyér és cirkusz eszközeivel.

 

19. Az Egyesült Államok a katonai erõ és a gazdasági kényszer eszközeit alkalmazta

Az Egyesült Államok gyakorlatilag monopolhelyzetet élvez a nukleáris fegyverek, a katonai légierõ, a rakétatechnika, a korszerû páncélozott jármûvek, a tûzerõ, a fegyveres felszereltség és a kifinomult katonai technika terén, s ezzel folyamatosan kiterjeszti fizikai romboló hatalmát; egymaga többet költ katonai ereje fejlesztésére és fenntartására, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagországai együttvéve. Az idén az Egyesült Államok katonai kiadásai közel 300 milliárd dollárt tesznek ki. A démonizált Kínai Népköztársaság 34 milliárd dollárt fordít erre a célra, s minden egyes dollárjáért kevesebb pusztító erõt tud megszerezni. Az Egyesült Államok több pusztító fegyvert ad el más kormányoknak és kormányellenes csoportoknak, mint az összes többi, fegyvert eladó ország együttvéve. Az óhajtott cél gyakorta az, hogy „gyilkolják meg egymást”, ez elõszeretettel alkalmazott módszer a dominancia megszerzésére. Az Egyesült Államok nemcsak elad fegyvereket, hanem fegyvereivel jelentõs pusztítást is okoz. Az Egyesült Államok óriási katonai erejével arra kényszeríti a külföldi kormányokat, hogy az õ érdekeit szolgálják, szemben saját népeik érdekeivel. Pusztán a gazdasági szankciók kilátásba helyezésével rábírják az egyes országokat arra, hogy saját szuverenitásuk és önérdekeik ellenében is teljesítsék az Egyesült Államok követeléseit.

 

C. Jóvátételi intézkedések

1. Minden balkáni nép szabad akaratából dönthessen arról, hogy föderációt alakít-e a politikai, polgárjogi, szociális, gazdasági és kulturális függetlenség, a régió minden népének fennmaradása érdekében.

2. Sokoldalú erõfeszítés szükséges annak érdekében, hogy a Balkánon élõ muzulmánok, szlávok, minden nemzeti, etnikai és vallási közösség között kölcsönös barátság, közös érdekek és kötelékek jöjjenek létre.

3. Szigorúan meg kell tiltani a külföldi beavatkozás minden formáját, illetve minden eszközzel támogatni kell a Balkánon az egység, a béke és a stabilitás megteremtésére irányuló minden erõfeszítést.

4. Az ENSZ béketeremtõ szerepének visszaállítása, és az ENSZ reformja e szerep érvényesülése érdekében.

5. A NATO feloszlatása.

6. Az egyes személyek és kormányok teljes körû felelõsségre vonása a bûncselekményekért és súlyos károkat okozó légitámadásokért, a gazdasági életben érvényesített igazságtalanságokért – beleértve a Jugoszlávia lakóit sújtó szankciókat, életüket, természeti kincseiket, vagyontárgyaikat és a környezetet pusztító tetteket. A felelõsségre vonás a bûnügyi eljárást és a lakosságnak okozott károk jóvátételét jelenti: azoknak az állapotoknak a helyreállítását, melyek között a lakosság akkor élne, ha nem kellett volna a légicsapásokat elszenvednie, jelenti továbbá azoknak az anyagi feltételeknek a biztosítását, melyek a lakosság kedvezõbb jövõjének alapjait képezhetik.

7. A Jugoszlávia megbüntetését célzó illegitim nemzetközi ad hoc törvényszékeket fel kell oszlatni, és ezek helyett nem diszkriminatív alapokon mûködõ, törvényes nemzetközi igazságszolgáltatási intézményeket kell szervezni, melyek egyenlõ elbírálásban részesítik a bûntetteket.

8. Biztosítani kell a megfelelõ tömegkommunikációs tájékoztatást az egész világon arról, hogy az Egyesült Államok a fejlett haditechnikát a szegény és védtelen népek ellen, antihumánus célok érvényesítésére használja, illetve a szankciók révén a népirtás gyakorlatát folytatja.

9. A Balkánról minden idegen csapatot azonnal el kell távolítani, ugyanígy a NATO-országokból és máshonnan is a lehetõ leghamarabb ki kell vonni az USA csapatait.

A fentieknél részletesebb és szélesebb körû jóvátételi és reformjavaslatok találhatók a The Fire This Time (A mostani támadás) 12. fejezetében. Ez a Vizsgálóbizottság és a Háborús Bûnökkel Foglalkozó Nemzetközi Törvényszék tapasztalatait és javaslatait tartalmazza; ezek az intézmények 20 országban gyûjtöttek bizonyítékokat az Irak elleni 1991-es támadásról, az ezt követõ, folytatólagos támadásokról Irak ellen, valamint az Irakot a mai napon is sújtó népirtást eredményezõ szankciókról.

 

A nyomozás tárgya

A Vizsgálóbizottság elsõsorban az Egyesült Államok azon bûnös cselekedeteire koncentrál, amelyekben a NATO segítséget nyújtott és bûnsegédként részt vett. Az Egyesült Államok elsõdlegesen felelõs a Jugoszlávia elleni katonai és egyéb, káros következményekkel járó cselekmények végrehajtásában. Az Egyesült Államok semmiféle veszteséget nem szenvedett, miközben több ezer ember halálát okozta Jugoszláviában. Másfelõl azért irányul a vizsgálat mindenekelõtt az Egyesült Államok szerepére, mert Jugoszlávia minden népét állandó veszélynek tette ki támadásaival, illetve visszaesõ bûnösként a légi- és rakétatámadások kockázatával fenyegeti a többi nemzetet is.

A Vizsgálóbizottság bármely egyén vagy kormány által elõterjesztett, a konfliktussal kapcsolatos mindenféle bizonyítékot elvár és elfogad, mert szilárd meggyõzõdése, hogy a nemzetközi jogot egyetemlegesen kell alkalmazni. Meggyõzõdése továbbá, hogy a „gyõztesek törvénykezése” nem az igazságosságnak, hanem az erõsebb által diktált törvények révén a háborúnak a kiterjesztése. Az Egyesült Államok propagandája és a nemzetközi média tudósításai démonizálták Jugoszláviát, a jugoszláv vezetõket, a szerbeket és a muzulmánokat annak érdekében, hogy az amerikai céloknak megfeleljenek, de könnyedén elsiklottak Jugoszlávia bûnös lerombolása felett, amit ebben a vádiratban az Egyesült Államok számlájára írtunk.

Egyidejû erõfeszítések szükségesek a bizonyítékok összegyûjtésére és értékelésére annak érdekében, hogy objektíve ítélhessük meg a béke ellen elkövetett bûnöket, a háborús bûnöket, az emberiség elleni bûntetteket, valamint hogy ezeket a bizonyítékokat a világ közvéleménye elé tárjuk. Nyilvánvaló a fentiekbõl, hogy valóban komoly figyelemmel kell fordulni az Egyesült Államok szerepére vonatkozó bizonyítékok megítélése felé. A Vizsgálóbizottság szilárd meggyõzõdése, hogy nagyon lényeges és helyes az Egyesült Államok bûnös cselekedeteit számba venni, és hogy ez az egyetlen lehetõség arra, hogy kellõ perspektívából derítsük ki az igazságot, és elfogulatlanabbul értékeljünk e szörnyû tragédia jogi megítélése során.

Ramsey Clark

1999. július 30.

 

FÜGGELÉK

 

700-nál több résztvevõ a július 31-i New York-i meghallgatáson, melyet a Független Vizsgálóbizottság szervezett az USA és a NATO Jugoszlávia lakossága ellen elkövetett háborús bûneirõl

 

Több, mint 700-an vettek részt július 31-én a New Yorkban tartott meghallgatáson, melyet a Független Vizsgálóbizottság szervezett az USA és a NATO Jugoszlávia lakossága ellen elkövetett háborús bûneirõl. Ez volt az elsõ meghallgatás abban a rendezvénysorozatban, melyet az Egyesült Államok számos városában, más NATO-országokban tartanak majd, hogy bizonyítékokat gyûjtsenek, szemtanúk és szakértõk beszámolóit hallgassák meg, illetve a béke elleni bûnök, a háborús bûnök és az emberiség elleni bûnök sorát elemezzék.

A július 31-i tárgyaláson Ramsey Clark 19 vádpontban sorolta fel azokat a bûnöket, melyekkel William J. Clintont, Madeleine Albrightot, Sandy Bergert, William Cohent, Tony Blairt, Gerhard Schrödert és a NATO, ill. a NATO-országok egyéb fontos képviselõit vádolja.

E mostani nyilatkozatunkhoz csatoljuk a 19 vádpont teljes szövegét.

A Vizsgálóbizottság által feltárt válogatott bizonyítékok ezen a héten szintén olvashatók lesznek a Nemzetközi Akcióközpont honlapján. A következõ napokban válogatást teszünk közzé a július 31-én elhangzott beszédekbõl és elemzésekbõl. Összesen több mint 50 beszéd és elõadás hangzott el:

Ramsey Clark, az USA volt igazságügy-minisztere; Brian Becker, a Vizsgálóbizottság társigazgatója, Gloria La Riva, a NATO's Targets" kiadója; Elombe Brath, a Patrice Lumumba Koalíció képviselõje; Vladislav Jovanovic, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság állandó ENSZ-képviselõje; Dr. Saeed Hasan, Irak állandó ENSZ-képviselõje; Michel Chossudovsky, közgazdász, politikai elemzõ; Roland Keith, az OSCE megfigyelõje Koszovóban; Dr. Sapphire Mann Ahmed, a Nemzetközi Egészségügyi Szervezet aktivistája; Mumia Abu-Jamal üzenete felvételrõl; Maude Le Blanc, Haiti Progres; Kani, az Amerikai Kurd Információs Központból; Freddie Marrero és Carlos Rovira, Vieques Segélybizottság; Preston Wood, Nemzetközi Akcióközpont—Los Angeles; John Kim, ügyész, Veterans for Peace (NYC); John Parker, Nemzetközi Akcióközpont — Los Angeles; Monica Moorehead, Workers World és a Mumia Awareness Week napilaptól; Shani Rifati, roma aktivista Koszovóból; Felix Wilson, Kubai Érdekképviselet; Michael Parenti, közíró; Prof. Michael Mandel, York University Law School, kanadai jogászcsoport; Gregory Elich, újságíró és kutató; Vondora Jordan, Workfairness; David Jacobs, ügyész, kanadai jogászcsoport; Will Harrell, az International Association of Democratic Lawyers képviselõje; Ruba Fakhoury & Milos Petrovic; Ulrich Dost, ügyész, a német jogászcsoportból; King Downing, ügyész; Barry Lituchy, Jasenovic Research Institute igazgatója; Gloria Rubac, Texas Coalition to Abolish the Death Penalty; Sladjana Dankovic, vizsgálóbíró, Commission of Inquiry (Washington, D.C.); Tamara Bedic, ügyész; John Catalinotto, társszerzõje a Depleted Uranium: Metal of Dishonor címû könyvnek; Pat Chin; Lenore Foerstel, közíró; Bill Doares, Nemzetközi Akcióközpont; Frank Kovac; Deirdre Sinnott; Karen Talbot, International Center for Peace and Justice; Herb Foerstel, közíró; Heather Cottin, a Szerb-Zsidó Baráti Társaság képviselõje; Sarah Sloan; Jane Cutter, Nemzetközi Akcióközpont —Ann Arbor.

Azonnali közzétételre: 1999. augusztus 2.

 

                                                Commission of Inquiry

                                                c/o International Action Center

                                                39 W 14 Street, #206 New York, NY 10011

                                                (212) 633-6646 fax: (212) 633-2889

                                                http://www.iacenter.org

                                                email: iacenter@iacenter.org

 

 

A NATO-t Jugoszlávia elleni háborús bûnökkel vádolják

Már 8 ország 25 városában tervez meghallgatásokat a Nemzetközi Akcióközpont

 

A Nemzetközi Akcióközpont koordinátora, Sara Flounders az Egyesült Államoknak és a NATO-nak Jugoszlávia lakossága ellen elkövetett háborús bûneit feltáró Független Vizsgálóbizottság képviseletében október 1-jén azt nyilatkozta, hogy a szervezetét támogató csoportok „már nyolc ország 25 városában készülnek a tanúk meghallgatására”.

A kihallgatások fõ szónoka a Nemzetközi Akcióközpont alapítója, az Egyesült Államok korábbi igazságügy-minisztere, Ramsey Clark lesz. Clark készítette el a „Keresetlevelet” a háborúért és következményeiért felelõs jelentõsebb NATO-államok kormányfõi és katonai vezetõi ellen.

„A meghallgatások folytatják azt a munkát, mely július 31-én és augusztus 1-jén New Yorkban kezdõdött; e meghallgatáson 700-an vettek részt” - mondta Flounders. Ezek a meghallgatások a NATO és különösen az Egyesült Államok kormánya ellen léptek fel azzal a váddal, hogy háborút indítottak és egyéb háborús bûnöket követtek el. Jelentõs mennyiségû bizonyítékot sikerült összegyûjtenünk a vádak bizonyítására, többek között a NATO parancsnokainak beismerését, miszerint szándékosan választottak civil célpontokat Szerbiában, hogy nyomást gyakorolhassanak Belgrádra.”

Flounders elmondta, hogy további meghallgatások lesznek októberben a jugoszláviai Újvidéken, Norvégia fõvárosában, Oslóban és Berlinben, és ekkor további bizonyítékok állnak majd rendelkezésükre a NATO háborús bûneirõl. De hangsúlyozta, hogy a meghallgatások „nem pusztán a bizonyítékok összegyûjtésére irányulnak, hanem arra, hogy a lehetõ legszélesebb nyilvánosság elé tárják a NATO-nak e kis balkáni ország elleni agressziójának részleteit. Ezt az igazságot csak a média-testületek és az egyes NATO-tagországok kormányai közti szoros együttmûködés révén tudták a közvélemény elõl eltitkolni.” Elmondta, hogy októberben további meghallgatásokra kerül sor Atlantában, Athénben, Milwaukee-ban és a wisconsini Madisonban, novemberben pedig Los Angelesben, San Franciscóban, Detroitban, Washingtonban és más amerikai nagyvárosokban. Európában egyes csoportok vádat emelnek saját kormányaik ellen, például Norvégiában, Németországban, Ausztriában és Olaszországban.

„És ez csak a kezdet” - mondta Flounders. „Arra számítunk, hogy nemcsak a NATO-országokban emelnek vádat a kormányzat ellen, hanem Kelet-Európában és Ázsiában is, ahol erõs az aggodalom a NATO agressziója miatt.”

A Bizottság 2000 márciusában New Yorkban szándékozik a fõtárgyalást megtartani - tette hozzá. Akkor lesz egy éve annak, hogy a NATO háborút indított Jugoszlávia ellen. „Világszerte bizonyítékokat gyûjtünk ezeken a meghallgatásokon, és aztán itt tárjuk majd e bizonyítékokat a bíróság elé” - mondta Flounders.

Azonnali közzétételre: 1999. október 4. 

                                                                International Action Center