Krausz Tamás - Lenkei Gábor
A Baloldali Alternatíva Egyesülésrôl

Ar l956 után kialakult politikai berendezkedés válsága nyilvánvaló, ezt a valamelyest tisztán látó emberek már a nyolcvanas évek legelején világosan felismerték, ha akkor még nem is tudatosíthatták szélesebb körben.

1988-ban Magyarországon kiélezett politikai harc kezdôdött. Az a menedzsertechnokrata réteg, amelynek emancipációja az 1968-as reformmal kezdôdött meg, s az elmúlt években - visszalépésekkel bár - folyamatosan tartott, harcot kezdett a politikai hatalomban való fokozottabb részesedésért. Ebben a harcban szövetségesre talált a liberális eszmeiségû értelmiségben. amely az emberi és a polgári jogok nagyobb érvényesülését, s egyben a hatalomban való részesedését várja a változásoktól. A hatalmat eddig birtokló politikai csoportok és apparátusok, amelyeket megrendített a gazdasági, majd az ebbôl kifejiödô társadalmi-politikai válság, folyamatosan védve ugyan sáncaikat, de késznek mutatkoznak hatalmuk megosztására, hogy ennek segítségével a rendszert modernizálhassák.

Az országban rnegnôtt az igen jól fizetett gazdasági apparátusok létszáma, újabbak (pénzügyi, bank, adó) jöttek létre. Jól látható az is, hogy mi közben a hagyományos politikai apparátusók létszámának csökkentését hirdetik meg, ilyen típusú újabb apparátusok létrehozása is (parlamenti, bizonyos réteg-érdekképviseletek. pártok, újabb szakszervezetek stb.) folyamatban van. A politikai intérmenyrendszer reformja voltaképpen kimerül a több pártrendszer életrehívásának meghirdetésében, aminek valójában csak a korábbinál tagoltabb apparátusi hatalom megszületése, a manipulációs lehetôségek kiterjesztése a következménye. A tömegek számára ahelyett, hogy megkapnák a lehetôséget az életfeltételeiket meghatározó döntések meghozatalára. csak az a választás marad. hogy a döntéseket kik hozzák meghelyettük és az ôrovásukra.

Miközben immár két. és fél millióra tehetô a szegénységi szint közelé be kerültek száma, a gazdaság rendbehozatalát az "egyenlôsdi felszámolásának" jelszavával a legszerényebb anyagiakkal bíró rétegek, a bérbôl és fizetésbôl élôk kárára valósítják meg. Eközben a gazdasági válság következményeinek kivédésében egyre nagyobb elônyökhöz jutnak azok a rétegek; amelyek korábban ilyen vagy olyan módon jelentôsebb anyagi javakat tudtak felhalmozni.
Ezek túlnyomó többsége nem a kiemelkedô teljesítménye, a magas szintû szaktudása révén került elônyös helyzetbe. A gazdasági korszerûsítés érdekében tett lépések kimenetele továbbra is bizonytalan, az alkalmazott "megoldási mód" azonban a menedzsertechnokrácia, az érdekérvényesítésben elônyös helyzetben levôk és a külföldi tôke érdekeit szolgálja. Alternatív történelmi helyzet állt elô, amelyben különbözô válaszok lehetségesek. Mind a párton belül, mind azon kívül egymástól eltérô szellemi-politikai irányzatok születnek és lépnek föl.

Az Egyesülés mindenekelôtt azért jött létre, hogy az alapvetô kérdésre próbáljon választ találni azzal, hogy a válságos helyzebbôl merre vezet út a jövôbe. Tehát a perspekíva felkutatását tartja az alapvetô feladatnak. Az új, jövendô struktúra kialakítására vonatkozóan ma nincs elméletileg és politikailag végiggondolt koncepció, amelyet a párttagság vagy az egész társadalom megvitathatna. Az Egyesülés számára ez a perspektíva csak a régi struktúra visszarendezôdését és egy végletes polgári restaurációt kizárva képzelhetó el.

Felfogásunk szerint középtávon a szocializmushoz vezetô átmeneti kor szakban olyan többszektorú gazdálkodás kibontakoztatása kell legyen a cél, amelyben az állami-szövetkezeti és a magánkapitalista szektoron kívül rnegjelenik egy elvileg új típusú gazdálkodási mód, a társadalmi-önkormányzati gazdálkodás szektora. Ennek elméleti kidolgozását az olvasó megtalálhatja a nemrég megjelent Válaszúton c. tanulmánykötetben.

Itt csak arra van mód, hogy megemlítsük: a klasszikus tôkés piacgazdálkodással és a diktatórikusan centralizált sztálini típusú gazdasági rendszerrel szemben a munkásmozgalom, a megszületô új társadalmi rendszer mindig is kereste az eredeti, adekvát szocialista társadalmi-gazdálkodási modelltt. Ez a törekvés végig tettem érhetô az egész modern munkásmozgalom, többek között a nyugat-európai munkásmozgalom történetében. De nem csak elképzelések, koncepciók születnek, hanem kísérletek is folynak, sôt ennek az újfajta gazdasági szervezôdésnek a kezdeti formái is megjelennek a húszas évek Szovjetuniójában és az 1945., utáni magyar fejlôdés során is.

Különbözô történelmi okokkal magyarázható, hogy é kisérletek végül is abbamaradnak. Az a kérdés azonban, amelyre választ. próbáltak keresni, az a történelmi-társadalmi szükséglet, amelyet kielégíteni törekedtek - a BAL meggyôzôdése szerint - objektív; reális s ma különösen idôszerû.

Ilyen perspektíva felvázolása csak azon a belátáson, illetve szemléleten alapulhat, amely elhatárolja magát a terméketlen reformdemagógiától, az egymást kioltó részreformok gyakorlatától, és megpróbálja a magyar társadalmat mint egységes egészet szemlélni, azaz nem részreformokban, hanem társadálmi reformban gondolkodik. Úgy véljük, eljött az ideje annak, hogy) túllépjünk az "államszocialista" pazarló és a tiszta ökonomista gondolkodási módon és gyakorlaton, mert a reformfolyamatot valójában ez buktatja meg, nem pedig a dolgozók, a munkásosztály "megalapozatlan" követelései és más hasonló tényezôk.

A korábban jelzett gazdasági szektorok fejlôdésének elôsegítése érdekében módot kell nyújtani a termelôknek ahhoz, hogy saját tapasztalataikból gyôzôdhessenek meg: Érdemes-e az elkülönült parancsnoki-hivatalnoki réteget eltartaniuk az állami- és a magántulajdonosi szektorban, vagy hozzá kell kezdeni egy elvileg új, önkormányzati gazdálkodási mód kikísérletezéséhez, megteremtéséhez.

Az elmúlt negyven évben az egyik problémát mindig az jelentette, hogy a megvalósult fejlôdéstôl eltérô, kedvezôbb fejlôdési alternatívák csak utólag "derültek ki". Napjainkban - számunkra úgy tûnik - mód nyílott arra, hogy a többpártrendszeres parlamentarizmus paripáján vágtatókkal szemben ne csak régi egypártrendszeres, valóban elavlt politikai struktúra konzervativizmusa kínáljon "megoldást", hanem fel lenhet vetni egy történelmileg eredeti alternatívát is. Eszerint a kérdés az: a sztálini eredetû diktatórikus hatalomgyakorlással vajon csak egy modern típusú bürokratikus állam kiépítésének perspektívája állítható szembe? Valóban értelmét veszítette valna a "tömegdemokrácia", a "termelési demokrácia", a "plebejus demokrácia" vagy "munkásdemokrácia" fogalma? Valóban nincs esély egy többszektorú gazdaságban a termelôk, a lakóhelyi közösségek önkormányzati tanácsainank, termelési szervezeteinek létrehozására?

Tehát a többpártrendszeres hatalomgyakorlásnál nem kevesebb, hanemi több kell. Már most idôszerû hangsúlyozni: nagyon félô, hogy az új intézmények eltartása jóval többe fog kerülni, mint amire a termelôk, a társadalom demokratikusan kényszeríthetô. Ebbôl a szempontból az adórendszer bevezetése és mûködése figyelemre méltó tapasztalatokkal szolgál. Egyesülésünk nem tágít az "olcsó állam" marxi-lenini követelésétôl. A pénzügyi diktatúra is diktatúra - és nagyon sokba kerül.

Ezek és ehhez hasonló kérdések azok, amelyekre válaszolni kíván a Baloldali Alternatíva, mint alternatív baloldal. Fellép a megalapozatlan demagógiával szemben, az olyan típusú "hôbörgôkkel" szemben, akik új "bûnbakokat" keresnek jogos vagy vélt sérelmeikhez, akik a "népre", "nemzetre" hivatkozva valójában a hatalomban való osztozásra, "kismonopóliumokra" áhítoznak, s önigazolásul szidalmaznak mindent - az ötvenes évek hangnemében.

A Baloldali Alternatíva Egyesülés nem párt, hanem mozgalom. Általában a pártrendszer meghaladásának régi, Marx és Lenin által kidolgozot elméletére támaszkodik. Ez azt jelentiti, hogy az önkormányzati demokrácia kibontakoztatását gyakorlatilag is napirendre kívánja tûzni. Tudatában van annak is, hogy az MSZMP-n belül különbözô irányzatok léteznek. Azt az irányzatot támogatja, amely a hivatalnoki pártot mozgalmi párttá kívánja "visszaalakítani". Ezt a fordulatot Lukács György még úgy nevezte, hogy a sztálini típusú pártot lenini típusú mozgalmi párttá kell ászervezni, amely a platformszabadság alapján áll. A BAL számára nem kétséges, hogy csak az ilyen kommunista párt lehet képes arra, hogy egy sztálinista vagy egy polgári típusú visszarendezôdést meggátoljon.

Az Egyesülés tevékenységének fô színterét azok az alakuló és színrelépô társaságok, csoportok alkotják, amelyek konkrét feladatok megoldására szervezôdnek. Létrejött már a programot elökészítô bizottság, egy történeti elemzést végzô csoport, megalakult a "munkásbizottság" stb. Egy másik csoport a hazai környezetvédelem problémáival foglalkozik majd. Van, aki járja az országot és felvilágosító munkát végez, van olyan társaság is, amely a szélsôjobboldali elôretörés megakadályozásán fáradozik. A termelés területén az ilyen önszervezôdésnek egyelôre nincsenek komoly esélyei, mert a párt még nem döntött a nem profitra, hanem szükségletre orientált, a tôkeviszonyon túllépô társadalmi-önkormányzati szektor kibontakoztatása mellett. Ennek támogatása megerôsítené a párt munkásbázisát, amely minden divatos elmélet ellenére mégiscsak a kommunista párt legalapvetôbb támasza, ha a párt kommunista jellegét valóban komolyan vesszük. A BAL kereteiben alakuló kisközösségek az itt jelzett problémák és feladatok megoldására szervezôdnek az egész ország területén.