A Szociális Világfórum

                          

 

A Szociális Világfórum az emberi emancipációért és a népek szabadságáért küzdő nemzetközi szervezet. Célja: egy emberközpontú, környezetbarát társadalom megvalósulásának előmozdítása a magántermelés kizárólagosságán nyugvó, profitcentrikus, környezetfelélő rendszer helyett. A SzVF nemzetközi dimenziókban szervezi a harcot az emberi jogok és a szociális igazságosság érvényre juttatásáért a tőkés viszonyok globalizálásával szemben. A Világfórumhoz olyan civilmozgalmak és társadalmi szervezetek kapcsolódnak a világ minden részéből, amelyek vállalják a harcot a célok közös megvalósításáért, szolidaritásban egymással és a népekkel. A civilmozgalom békés eszközökkel, demokratikus úton, a pluralizmus jegyében akarja valóra váltani céljait és csak azokkal nem vállal közösséget, akiknek az eszköztárában az emberélet kioltása is szerepel. A SzVF jelmondata: „Lehet más a világ!”

 

A SzVF 2001-ben született latin-amerikai és európai népi mozgalmak és polgári erők összefogásából. Alapítói: a Brazil Nemkormányközi Szervezetek Szövetsége (ABONG), a francia Akció a Pénzügyi Tranzakciók Megadóztatásáért az Állampolgárok Javára (ATTAC), a Brazil Püspöki Konferencia Iustitia et Pax Bizottsága (CBJP). A szervezet sokszínű, összetett valóság: politikai, társadalmi, kulturális, emberjogi, környezetvédelmi, faji és nemi alapon szerveződő közösségek nemzetközi foglalata. Együttműködésük alapjául az Elvi Charta szolgál. A résztvevők szervezeti önállóságuk és önazonosságuk megőrzésével működnek együtt egymással, és szerveznek közös nemzetközi akciókat. (Seattle, Genova, Washington, Nizza, Göteborg, Prága, Doha, stb.)

 

Az I. Szociális Világfórumot – a davosi világgazdasági fórumhoz időzítve és azzal szembe szegezve – 2001. januárjában tartották a brazíliai Porto Alegré-ben, a Pápai Katolikus Egyetemen, a világ több ezer civilszervezete képviselőinek részvételével. A XXI. Század első humanista kiáltványában „új társadalmi rendszer” kivívására szólítottak fel, hogy „megszabaduljunk attól a rendszertől, amely kizsákmányolja közös otthonunkat, a Földet, és megfosztja a jövő nemzedékét az emberhez méltó életkörülményektől”.

A Le Monde Diplomatique ismertetése szerint a dokumentum így szól: „Ahol a cél szentesíti az eszközt, a cél pedig maga a pénz, ott az ember óhatatlanul eszközzé válik a pénz szolgálatában. A józan észből gúnyt űznek, s a világ árnyékba borul, mert tévhit lesz úrrá rajta. A termelési hajsza miatt elsatnyul a természet, tönkremegy a bioszféra, az emberi lét pedig piaci kérdéssé válik. Jellemző rá korunk legújabb közgazdasági kategóriája, a „lifetime value”, mely abban méri az ember értékét, hogy életében mennyi árut vásárol. Ezt hívják a tőke hatékonyságát szolgáló rendszernek. Mi viszont olyan gazdasági rendet akarunk, amely a tényleges emberi szükségletek kielégítésére irányul, és a pénz helyett az embert tekinti céljának. Egy igazságosabb elosztás révén mérsékli a világméretű egyenlőtlenségeket, nem pedig elmélyíti. Azt szeretnénk, ha a népek szabadon élvezhetnék munkájuk gyümölcsét, és nem fosztanák meg tőle maroknyi csoportok. Mi, a kiáltvány szerzői, az emberi jogok tiszteletben tartását, a társadalmi igazságosság elvét, a közérdeket szegezzük szembe a globalizált tőkés hatékonysággal. Nem a magántermelést vonjuk kétségbe, hanem a magántermelés kizárólagosságára épülő rendszert utasítjuk el. Vegyes gazdálkodást hirdetünk. Sokszínű, sokrétű gazdaságot akarunk. Olyant, amelyikben a politikára nem a magánérdek nyomja rá a bélyegét, hanem a társadalmi haladás, a népek felemelkedése, az emberiség közös fejlődésének követelménye szerint alakul. Szolidaritásra szólítjuk a népeket egymás iránt. Követeljük a szegény államok adósságának eltörlését, a tőzsdézés megadóztatását, a nemzetközi pénzügyi intézmények demokratizálását, hogy a társadalmi fejlődést szolgálják, ne pedig a tőkeérdeket. Munkaidő-csökkentést sürgetünk, és munkát mindenkinek. Olyan jövedelemelosztást, melynek révén mindenkinek jut a közösen kiérlelt gyümölcsből. Embertársaink! Összefogásra szólítunk titeket, a nemzedékek sokaságát, hogy megvédjük közös kincsünket, a természetet. Hogy olyan ésszerű gazdálkodást honosítsunk meg, amellyel nemcsak a ma emberének adhatunk enni, hanem a jövő nemzedékeinek is biztosíthatjuk az emberhez méltó életet. Nem hagyhatjuk, hogy a rendszer felszedje a jövő alapjait! Amit a kormányok nem akarnak, vagy nem tudnak megtenni, megteszik majd helyettük a népek!”

 

2001. június 11-én Sao Paulo-ban megalakult a SzVF Nemzetközi Tanácsa és Elvi Chartában rögzítette a mozgalom céljait.

 

A Fórum azért állítja gazdaság és politikai középpontjába az embert és természeti környezetét, mert a lehető legszélesebb összefogással akar mozgósítani a világunkra jellemző elidegenedési és elembertelenedési folyamat feltartóztatására.

 

2001. szeptember 11-n a SzVF Adolfo Pérez Esquível Nobel-díjas argentin író tollából elítélte az Amerika ellen intézett terrortámadást, szolidaritásáról biztosította az áldozatok hozzátartozóit és az amerikai népet, és leszögezte, hogy céljaival összeegyeztethetetlennek tartja a terrorizmust és a háborút.

 

A II. Szociális Világfórumon, 2002. január 31. és február 5. között Porto Alegré-ben először képviseltették magukat magyar társadalmi szervezetek, köztük a Társadalmi Érdekegyeztető Tanács, a Pax Romana és az Energia Klub. Jelen voltak lengyel, cseh, román és orosz civilmozgalmak megbízottai is. A II. SzVF az alábbi négy nagy témakörre összpontosítva keresett alternatív válaszokat a neoliberális-monetarista valósággal szemben. A termelés és a társadalmi újratermelés;   A  javakhoz való hozzájutás és a fenntartható fejlődés; A civiltársadalom részvétele a közügyekben; A politikai hatalom és  etika az új társadalomban. Dokumentum született „ A háború nélküli világról”, és a környezetileg fenntartható fejlődésről „Ez az egy bolygónk van” címmel.

 

A Nemzetközi Tanács kezdeményezésére 2002-től földrészenként is szerveznek fórumokat. Az I. Európai Szociális Fórumnak Olaszország ad otthont 2002 őszén. Egy évre rá Franciaországban tartanak ESZF-ot. A III. Szociális Világfórumot újra Porto Alegré-ben tartják, 2004-ben pedig Indiában rendezik meg.

 

                                                                                                                                             Simó Endre