Noam Chomsky:

 

Miért van szükség a Szociális Világfórumra?*

 

 

A II. Világháború után a nemzetközi gazdaság („globalizáció”) integrációjának foka növekedett. A XX. század végére megfordult az a két háború közötti időszakra jellemző csökkenő tendencia, azzal, hogy az integráció foka elérte az I. Világháború előtti szintet, például a kereskedelem volumenének a világgazdaság méreteihez való viszonyában. A kép ennél természetesen jóval bonyolultabb.

 

A háború utáni integrációs folyamat két időszakra bontható:

1.    A Bretton Woods korszak, a 70-es évek elejéig.

2.    Az ezt követő időszak, a Bretton Woods-i intézmények szétverése, az árfolyam-szabályozás és tőkemozgások szabályozásának megszüntetése.

 

Általában a második időszakot szokták „globalizációként” emlegetni. Erre a korra jellemző a „neoliberális politika”, a szerkezetváltás, és az úgynevezett washingtoni konszenzus irányelvei szerinti „reformfolyamat”, kezdetben a Harmadik Világ jelentős részében, 1990 óta pedig másoknál is, például Indiában és Kelet-Európa „átmeneti gazdaságaiban”, de más kiadásban a fejlett ipari országokban, magában az USA-ban és Nagy-Britanniában is.

 

A két időszak élesen elválik egymástól. Számos közgazdász, nem minden ok nélkül, az első korszakot tartja az ipari államkapitalizmus aranykorának, a második időszakot pedig a „sötétség korának”, a makroökonómiai mutatók (növekedési ráta, termelékenység, tőkeberuházások, stb.) világszerte jelentős romlása, illetve a növekvő egyenlőtlenségek miatt. A világ leggazdagabb országaiban a munkabérek változatlanok maradtak, vagy csökkentek, a munkaidő jelentősen megnőtt, a juttatásokat és a támogatások rendszerét pedig leépítették. Az „aranykorban” a társadalmi mutatók szorosan követték a GDP alakulását. A 70-es évek közepe óta, ezek folyamatosan hanyatlottak, egészen a 40 évvel ezelőtti szintig, mint azt egy nemrég napvilágot látott tanulmány kimutatta.

 

A jelenkor globalizációját a „szabadkereskedelem” elterjedésével jellemzik, ez azonban félrevezető. A kereskedelem nagy részét ugyanis központilag bonyolítják, vállalaton belüli műveletek, „outsourcing”, és más eszközök igénybevételével. Ezen túl, erős a hajlam az oligopóliumok és a stratégiai vállalati szövetségek létrehozása iránt, ezzel egyidejűleg pedig arra, hogy az állami szektor bevonásával, „társadalmasítsák” a kockázatot és a költségeket, ami például különösen jellemző az USA gazdaságára ebben az időszakban. A nemzetközi szabadkereskedelmi egyezmények a liberalizáció és a protekcionizmus bonyolult kombinációját alkotják, és számos lényeges esetben (pl. gyógyszerek), lehetővé teszik a megatársaságoknak, hogy hatalmas profitokra tegyenek szert olyan gyógyszerek monopolisztikus árképzése révén, amelyeket a társadalmi szektor jelentős közreműködésével fejlesztettek ki. A rövid határidejű spekulációs pénzügyi műveletek számának robbanásszerű növekedése a második periódusban, jelentős mértékben korlátozza a kormányok tervezési erőfeszítéseit, vagyis korlátozza a népszuverenitás érvényesülését, már ahol a politikai rendszer valóban demokratikus. A kereskedelem rendszere alapvetően eltér az I. Világháború előttitől. A termékek áramlása manapság a gazdag országok irányába történik, jelentős részben vállalatokon belüli műveletek révén. Ezek a lehetőségek, a termelés áthelyezésének fenyegetésével együtt, igen hatásos fegyverek a dolgozó emberekkel és a demokráciával szemben. A mai rendszerre, leginkább a „társasági merkantilizmus” jellemző, ahol a társadalmi, gazdasági és politikai élet döntéseinek joga olyan elszámoltathatatlan magánhatalmak kezében van, amelyek – James Madisont idézve – „eszközei és zsarnokai a kormánynak”. Kétszáz évvel ezelőtt, ő is ezeket a veszélyeket látta a demokráciára leselkedni.

 

Cseppet sem meglepően, a második időszak hatásai jelentős tiltakozásokhoz és nyilvános ellenállásához vezettek, amelyek a legkülönbözőbb formákban nyilvánultak meg szerte a világon. A Szociális Világfórum páratlan lehetőséget kínál arra, hogy a legkülönbözőbb helyekről, gazdag és szegény országokból származó népi erőket összehozzuk, és együtt konstruktív alternatívákat dolgozzunk ki. Olyanokat, amelyek védelmet nyújtanak a világ lakossága túlnyomó többségének, az alapvető emberi jogok elleni támadásokkal szemben. Lehetőséget kínál arra is, hogy leépítsük a törvénytelen hatalmi koncentrációkat, és kiterjesszük a jog és szabadság birodalmát.

 

 

* A cikket Noam Chomsky az I. Szociális Világfórum tiszteletére írta. Megjelent a Folha de Sao Paulo című újságban, 2000. szeptember 10-én.