Az egyenlők biztonsága

A Baloldali Alternatíva története a társadalmi egyenlőtlenségek megkérdőjelezésének története. Az 1988. szeptemberi "Felhívás" szerint a BAL azoknak a haladó szellemi, kulturális és politikai mozgalmaknak, elméleteknek, értékeknek a folytatója, amelyek az európai történelem elmúlt kétszáz évében a különféle gazdasági, politikai és kulturális egyenlőtlenségek, előjogok ellen fellépve egy szolidárisabb, egyenlőbb, szabadabb, demokratikusabb társadalomra törekedtek. A kelet-európai népek közös jövőjének dilemmáira és nemzetünk sorskérdéseire csak ehhez a progresszióhoz kapcsolódó szellemi irányzatok és politikai törekvések kísérelhetnek meg valódi választ adni.

         Az 1989. februári keltezésű "Alapítólevél" ennek megfelelően a Baloldali Alternatíva általános feladataként egy termelő és önkormányzó közösségek együttműködéséből felépülő, a kor technikai és tudományos szintjén önmagát megszervező társadalom elméleti és gyakorlati lehetőségeinek keresését fogalmazza meg.

A nemzetközi kapcsolatokról leszögezi:

"Szükségesnek tartjuk azokkal a társadalmi-politikai mozgalmakkal való szövetség kiépítését, amelyek a mai - végletesen egyenlőtlen és igazságtalan - nemzetközi rendszert egy demokratikusabb, a nemzetek egyenrangúságára épülő új világrend létrehozásával kívánják megváltoztatni."

"Hozzá kívánunk járulni az európai népek közeledését, gazdasági-politikai kapcsolatainak erősítését szolgáló törekvések eredményességéhez. Fontosnak tartjuk, hogy a kontinens nemzetei között egyidejűleg szorosabb és egyenrangú kapcsolatok jöjjenek létre. Szükségesnek tekintjük, hogy ennek szellemében alakuljon át a kelet-európai országok szövetségi rendszere, fokozatosan felszámolva a nemzeti és kisebbségi gyűlölködés minden formáját."

         Az elmúlt években a világ nagyot változott. A kelet-európai szövetségi rendszer megszűnt, felbomlott a Szovjetunió és Jugoszlávia. Terjed a szélsőséges nacionalizmus és vele a fegyveres konfliktusok vagy azok veszélye. Ma még inkább szükség lenne egy olyan kollektív biztonsági rendszerre, amely egyformán garantálja minden népnek azt a tartós békét, amelynek reményét az 1975-ös Helsinki Záróokmány felvillantotta. Ebben a helyzetben került napirendre a térség országainak esetleges NATO tagsága.

         A rendszerváltó elitek kormányai versengve keresik az EU és a NATO kegyeit, tekintet nélkül arra, hogy a remélt csatlakozás valójában kinek áll érdekében, képes-e biztosítani a jólétet és az ígért biztonságot, megtöri-e a szembenállás logikájának ördögi körét, illetve lehetővé teszi-e a térség országainak szabad és független fejlődését vagy ezúttal is csak egy újabb hierarchiának rendeli alá az itt élő népeket. A Baloldali Alternatíva Egyesülés álláspontja az, hogy az említett demokratikus, a nemzetek egyenrangúságára épülő új világrend létrehozása, az egyre szorosabb és egyenrangú kapcsolatok kiépítése a NATO-hoz történő csatlakozással nem lehetségesek. A katonai tömbökbe való tömörülés, mivel ezek az erőpolitikán alapulnak és a szembenállások alapjait érintetlenül hagyják, nem jelent megoldást a gondokra. Megítélésünk szerint a NATO a fejlett nyugati országok katonai érdekvédelmi tömörülése, amely 1949-ben a Varsói Szerződés megalakulása előtt 6 évvel jött létre és alapvető feladata a történelmileg felhalmozott előnyök, a tagországok és érdekeik védelme katonai eszközökkel. Illúzió azt feltételezni, hogy a NATO a kelet-európai országokat azért fogja felvenni soraiba, mert önzetlen szándékok vezérlik. Ha felveszi őket, azért teszi majd, mert az érdekében áll. Érdekében áll, hogy a "fenyegetett" Nyugat és a veszélyforrásnak tekintett Oroszország és Balkán között az első csapásokat felfogó ütközőállamok zónája tartóztassa fel az esetleges katonai támadást, hogy a háborús konfliktus, illetve gazdasági ellehetetlenülés következtében útra kelő menekültáradatnak a NATO országok érdekeit szem előtt tartó államok vessenek gátat.

         Érdekében áll az is, hogy a korábbi szovjet befolyási övezetet a katonai-ipari komplexum felvevőpiacává tegye. Ez azon túl, hogy a NATO szabványra való átállás miatt jelentős külön költségek merülnek fel, a magas technológiai szintet képviselő új fegyverrendszerek magasabb árszínvonala miatt a hadi költségvetés nagyarányú növekedését is magával hozza. Mindezt olyan helyzetben, amikor folyamatosan csökkennek az oktatásra, egészségügyre és szociális célokra fordított kiadások. Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy bármiként értelmezett biztonságát a hadikiadások nagyarányú növelésével teremtse meg. Még akkor sem, ha ehhez a NATO országok bankjai, az adósságválság "enyhítésének" jegyében, készséggel adnak majd nagy összegű hiteleket. Meggyőződésünk, hogy a fegyverkezésre fordított összegeket szociális, környezetvédelmi, oktatási és az egyenlőtlenségeket enyhítő célokra kellene fordítani, mérsékelve ezzel a szembenállások társadalmi bázisát képező feszültségeket.

         A politikai konfliktusforrások számát csak a nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatok minőségi átalakításával, a fegyvertermelés visszaszorításával és a fegyverkereskedelemhez kötődő üzleti hasznok felszámolásával lehet csökkenteni. A világban jelentkező fegyverkezési szintet és ütemet elsősorban politikai-gazdasági érdekellentétek, valamint üzleti szempontok határozzák meg. A csatlakozás csak elmélyíti a szembenállás logikájából fakadó ellentéteket. Magyarországot a szomszédos és más érintett országok szemében egy ellenséges tömb felvonulási területévé teszi. A belépés ezáltal manipulált szembenállást teremt. Az ország legjelentősebb energiaszállítói, Oroszország és Ukrajna potenciális ellenfelekké válnak. Veszélybe kerül az ország biztonságos energiaellátása és a keleti piacok újbóli visszaszerzésének esélye.

         Az atlanti elittel való kiegyezés (behódolás) nem teszi lehetővé független külkapcsolatok kialakítását. Ezzel gazdasági függetlenségünk után politikai függetlenségünket is feladjuk holott, mint azt Ausztria példája is bizonyítja, a NATO-ba való belépés nem feltétele az Európai Unióhoz történő csatlakozásnak.

Úgy véljük, hogy a belépés erőltetése, amely mögött pártpolitikai és gazdaságpolitikai támogatások reményei húzódnak meg, az új politikai elitek hatalmi pozíciójának stabilitását célozza külső erőkkel, miközben az elit a nagyhatalmak és a nemzetközi politikai-katonai, illetve pénzügyi centrumok puszta eszközévé válik. A külkapcsolatokat így nem a kölcsönös megértésre törekvés és a békevágy, hanem az elitek pozícióharca vagy terjeszkedésre törekvése mozgatja.

         Legelőször minden társadalomnak a maga kardcsörtetőit kell megfékeznie, békepolitikája csak ezután lehet hiteles a többi ország szemében és csak így törhet ki az erőszak logikájának kereteiből. Jól megfontolt egyoldalú lépések megtörhetik a körkörös gyanakvás ördögi köreit. A környező országok népeivel barátságos, türelmes, segítőkész viszonyt kell kialakítani. Minden létező módon és eszközzel jelezni kell, hogy semmiféle külső háborút nem akarunk senki ellen, nincsenek területi követeléseink semmilyen irányban, minden népet egyenjogúnak tekintünk, a fő veszélynek a nacionalista gyűlöletkeltést és burkolt háborús felkészítő propagandát tartjuk és bízunk benne, hogy minden ország népe képes lesz megfékezni a saját gyűlöletkeltőit.

         Álláspontunk szerint a NATO tagság alkalmatlan eszköz arra, hogy megoldja a térség biztonsági gondjait. A tartós béke megteremtése helyett konzerválja az erőszak logikájára és a nemzetközi alá-fölérendeltségi viszonyokra alapozott kapcsolatrendszert. A teljes leszerelés ma még az illúziók világába tartozik, de egy nemzetközi méretekben átfogó és nagyarányú leszerelésre alapozott biztonsági rendszer, a nagyhatalmak egyidejű garanciavállalása mellett értelmes és emberséges alternatívája lehet a csatlakozásnak. Ennek keretében megfelelő garanciák és ellenőrzés mellett megkezdhető a katonai kiadások és a haderő előre megállapított százalékos kulcs szerinti csökkentése. Ezzel párhuzamosan fokozatosan leszerelhető a hivatásos és polgári állomány arányos része, és átirányítható a polgári életbe. Megkezdhető az erőforrások átcsoportosítása a szociális-jóléti területre.

                                               Baloldali Alternatíva Egyesülés

Egyeztető Bizottsága