TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS ESETE A SZÉLSŐBALLAL

 

         Thomas Hobbes, angol filozófus a XVII. század közepén vaskos könyvben megalkotta a polgári állam racionalista utópiáját. Ebben az ideálisnak bemutatott államban a politikai uralkodó kizárólagos joga és kötelessége, hogy megítélje: mely gondolatok (!) ártalmasak és melyek hasznosak a rendszer működésére. Azóta persze, sokat változott a világ, enyhült az akkori politikusi szigorúság, mindenfelé elharapódzott a polgári demokrácia, és a Népszavában 1995. június 22-én megjelent cikkében Tamás Gáspár Miklós úr már egyáltalán nem ír sem a gondolatok cenzúrázásának szükségességéről, sem a gondolkodás politikai veszélyességéről. Példás liberális mértéktartással ő már beérné a helytelen gondolatok kimondásának, illetve leírásának tilalmával, továbbá e helytelen gondolatokat képviselő szervezeteknek a - vélhető tapintatból közelebbről meg nem nevezett módon történő - kiiktatásával.

         Tamás Gáspár Miklós úr azt sugallja írásában, hogy a szerző birtokában van annak a tudásnak és azoknak a politikai képességeknek, amelyek személyét alkalmassá teszik e modern uralkodói feladatkör szakszerű ellátására. Azt sugallja, hogy ő képes lenne csalhatatlan biztonsággal kiszűrni a társadalomból az ártalmas nézeteket hirdető, illetve ártalmas tevékenységet folytató személyeket és szervezeteket, az - úgymond - jobboldali vagy baloldali szélsőségeseket. Vélekedésével csak annyiban foglalkozunk, amennyiben az általunk képviselt "Baloldali Alternatíva" Egyesülésről ír.

         Leszögezi, hogy Magyarországon a szélsőbaltól való elhatárolódás "nem megy valami remekül", és első számú szélsőbaloldali szervezetként a "Baloldali Alternatíva" Egyesülést (rövidítve: BAL) említi. Számon kéri a megengedhetetlen mulasztást: "Nem hallottam róla, hogy a BAL-ban való részvételért bárkit kizártak volna a szocialisták". Ideje lenne már kizárni (esetleg elhallgattatni?, meghurcolni?, elbocsátani?, emigrációba kényszeríteni?) némelyeket, mert tévesen gondolkodnak, vagy mert nem megfelelő szervezet tagjai - sugallja a szabadelvű demokrata szerző.

         De Tamás Gáspár Miklós úr tovább megy, és nemcsak az MSZP-t, hanem a megengedhetetlenül toleráns magyarországi demokráciát is megrója elnéző engedékenysége miatt: "Továbbra is fennáll a BAL ('Baloldali Alternatíva') nevű szervezet, melyben együtt ülnek szocialisták, szociáldemokraták és független kommunisták a Munkáspárt tagjaival". Kénytelenek vagyunk a felsorolást folytatni, ugyanis a sajnálatos módon továbbra is fennálló szervezetben az említetteken kívül mások is "együtt ülnek". Többek között a Beszélő 1990. március 31-i száma is tudtul adta: "A BAL soraiban megtalálhatók hét pártnak (köztük az SZDSZ-nek is) a tagjai". Akkor most Tamás Gáspár Miklós úr szerint őket ki kell zárni az SZDSZ-ből? Vagy ez már rég megtörtént, és a liberális SZDSZ ebben is jó példát mutatott az MSZP-nek?

Van ennek a történetnek még egy érdekes vonatkozása. Nemrég a BAL egyik vitafórumára meghívást kapott Tamás Gáspár Miklós úr is, aki nem utasította vissza a fellépést. Egyébként is: az utóbbi években több alkalommal nyilvános helyen együtt mutatkozott különböző BAL-tagokkal. Lehet, hogy ebben a kérdésben pártja toleránsabb a szerzőnél, akit ezért nemhogy nem zárt ki, de - tudomásunk szerint - még fegyelmiben sem részesített.

Végül már csak egy apró pontatlanságot kell tisztázni. Tamás Gáspár Miklós úr azt állítja a BAL-ról, hogy "Kemény Csaba a szervezet vezetője". A valóságban a BAL-nak egyáltalán nincs vezetője, sőt, még vezetősége sincs. Ez egy hierarchiamentes, vezetők és vezetettek nélküli társaság, ahol minden csoport, tagszervezet kizárólagos joga a maga nevében dönteni és nyilatkozni. A BAL ügyintéző testülete az egyeztető bizottság (részben választott, részben a tagcsoportok által delegált tagokkal), amelyeknek összejövetelei nyilvánosak.

Mindezek után fel kell tenni a kérdést: hogyan lehetséges, hogy amit eredménytelenül keresett az Antall-kormány titkosszolgálata, azt a tudós filozófus azonnal megtalálja, és egy agymozdulattal elővarázsolja a kalapból: a demokráciát veszélyeztető szélsőbalt, illetve ennek első számú megtestesítőjeként a "Baloldali Alternatíva" Egyesülést? Vajon a BAL esetében mi ellen fordul Tamás Gáspár Miklós úr mértéktartó filozófusi és politikusi bölcsessége? Mi az, amit a politikai cikkírónak érdemes és illendő ismerni erről a szervezetről?

         1988 áprilisában a fennálló politikai rendszer humanista bírálatával foglalkozó különböző csoportok képviselői egy közös szervezet megteremtéséről döntöttek, és az év szeptemberében megalakították a BAL-t. Az alapítólevél szerint: "A "Baloldali Alternatíva" Egyesülés legáltalánosabb feladata egy termelő és önkormányzó közösségek együttműködéséből felépülő, a kor technikai és tudományos szintjén önmagát megszervező társadalom elméleti és gyakorlati lehetőségeinek keresése." Ennek megfelelően feladatának tekinti, hogy az emberek védelmében szót emeljen a különféle gazdasági, politikai és kulturális monopóliumok, egyenlőtlenségek, előjogok ellen. Törekvése egy szolidárisabb, szabadabb, demokratikusabb társadalomra irányul. Az egyszerű dolgozókat nem gondolja alacsonyrendűbbnek az országot évtizedek óta szakmai szakszerűséggel válságokba vezető politikusoknál, közgazdászoknál. Nem tartja a civil társadalmat a politikai államnál értéktelenebbnek (ezért neki alárendelhetőnek). Az embert, a személyiséget fontosabbnak tekinti a dolgoknál, a gazdasági és politikai hatalmaknál.

         Sajátságos és elgondolkodtató, hogy Tamás Gáspár Miklós úr számára az általunk képviselt emberközpontúság, humanizmus jelenti a baloldali szélsőséget.

 

"Baloldali Alternatíva" Egyesülés                             Egyeztető Bizottsága

 1995. június 23.