"Létezik-e Magyarországon a parlamentáris politikával szemben
baloldali
alternatíva?"

A Baloldali Alternatíva Egyesülés tagjaihoz 1994 márciusában intézett
körkérdésre beérkezett válaszok ôsszegezése


A feltett kérdés többszörösen többértelmû. Nem határolja be a válaszoló fantáziáját egyértelmûen a következô értelmezési lehetôségekben:
1. A mai vagy egy késôbbi Magyarországra kérdez rá;
2
. A "szemben" kifejezés a parlamentáris politíka helyettre (azaz történelmi tagadásra) vagy mellettre (azaz egyidejûségre) vonatkozik;
3
. Mit értsünk baloldali alternatíván.

2. Hogyan értelmezhetô a "parlamenti politikával szemben" kifejezés? Nincs olyan társadalom, amelyben a közügyekkel kapcsolatos kérdések intézése (vagyis a tágan vett politika) kizárólagosan egy módon szervezôdne. A legzsarnokibb állam sem képes fennhatóságát, ellenôrzését, irányítását kiterjeszteni a közszféra egész mozgására, minden apró részletére. Vagyis a politikai állam központi "racionalitása" mellett (tehát ha úgy tetszik, vele szemben!) spontán módon is szükségképpen kialakulnak olyan mozgások, kapcsolatok, amelyek közügyeket érintenek, ennyiben politikai funkciókat látnak el. Állami és "spontán" politika egymás melletti (mivel kiegészíti egymást), ugyanakkor egymással szembeni is, hiszen a másik nem teljes, nem tökéletes voltát, nem mindent átfogó jellegét is visszatükrözi. Ezért nem meglepô, hogy egymást kiegészítô egymás mellett élésük a történelem során számos esetben ellenséges egymás mellett éléssé alakult át. A hivatalosat kiegészítô vagy pusztán kényszerûségbôl eltûrt szervezôdés alternatív hatalommá, a hivatalos politikát - szándéka szerint illetve tendenciájában helyettesítô ellenhatalommá nôtte ki magát (pl. szovjetek, lengyel Szolidaritás). A gazdasági, társadalmi, politikai rendszerváltások általában ilyen kettôs hatalom révén és útján következnek be.
Mindebbôl az alábbi következtetések adódnak:
- A közügyek intézésének nem ideális, mindent átfogó formája a "parlamentáris politika";
- A mellette kialakuló spontán vagy tudatos alternatív szervezôdések csak akkor tudnak vele konkurálni és tôle feladatokat (ezáltal hatalmat) elhódítani, ha olcsóbban vagy jobban mûködnek;
- Ha olcsóbban és/vagy jobban mûködnek, akkor - legalább elvileg lehetôségük nyílik arra, hogy a parlamentáris politika mellett (azt tagadva vagy háttérbe szorítva) ellenhatalmat építsenek ki, sôt - kedvezô feltételek esetén - megalapozzanak egy rendszerváltást.

Tehát a "mellett" vagy "szemben" értelmezésrôl kiderül, hogy nem egymás alternatívái, hanem ugyanazt fejezik ki, csak más fejlôdési fokon, más történelmi dimenzióban.

3. Hogyan értelmezhetô a "baloldali" kifejezés (a parlamentáris politikán kívül esô területen)?
Lényeges különbség van a baloldaliság általános humanizmus illetve következetes antikapitalizmus jelentése között.
- Az általános humanizmus fellép minden alávetettség, elnyomás, kizsákmányolás, kiszolgáltatottság ellen. Ennek megfelelôen egyrészt támogatja, közvetlenül segíti a rászorulókat, elesetteket, másrészt támadja a hierarchiákat elôidézô elôjogok, kiváltságok rendszerét.
- Végsô fokon humanisztikus megfontolásokra vezethetô vissza, hogy konkrét erôviszonyok hatására baloldali csoportok felfüggesztik történelmi ellenségeikkel (bizonyos antihumánus hatalmakkal) szembeni harcukat. A nagyobb rosszat (pl. fasizálódást) megakadályozandó átmenetileg lemondanak végsô céljaikról, és szövetséget kötnek gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális elôjogokat élvezô tényezôkkel (polgári pártok, egyházak stb.).

A következetes antikapitalizmus értelmezhetô nemzeti és nemzetközi keretek között.
- A nemzetközi léptékû antikapitalizmus egyik formája a külföldi baloldallal való együttmûködés és a globális kérdésekben a küzdelmek összehangolása - ami egyes helyi eredményekre és szervezetekre közvetlenül akár hátrányos is lehet. (Pl. a nyugati baloldal számára átmenetileg gazdasági visszaesést jelentene egy ilyen globális összehangolás.)
-
A nemzetközi baloldal segítésének másik formája: egyes nemzeti vagy regionális csoportok részérôl tudatos lemondás pusztán helyi lehetôségeik kihasználásáról a nemzetközi elônyök esélyeinek javítása érdekében. (Pl. helyi jobbratolódás eltûrése, ha ez elôsegíti a nemzetközi baloldal elméleti tisztánlátását és gyakorlati radikalizálódását.)
-
A nemzeti keretek közötti baloldali alternatívakeresésnek defenzívebb és offenzívebb formája fogalmazódott meg. Közismert, hogy Marx a szabad egyéniségek, különféle és sokoldalú személyiségek társulásaiban látja a kapitalizmuson túllépô társadalomszervezôdés lehetôségét. A defenzív forma a személyiségek védelmezésére, alternatív életformáinak biztosítására irányul a különbözô külsô kényszerekkel, erôszakos beavatkozásokkal szemben (parlament, piaci automatizmusok, uniformizálás stb.). Mivel bizonyos típusú egyéniségeknek; személyiségeknek csak a hivatalos hatalmakkal szemben van esélyük egyéni szabadságra, ezért arra kényszerülnek, hogy különbözô társulásokat, önmagukat megszervezô közösségeket hozzanak létre. Ezek az önszervezôdések a társadalmi önvédelem spontán, nem ideológiai tudatossággal létrejövô formái. Ebben az értelmezésben valamennyi antikapitalizmus, a tôkés rendszer minden gyengítése (passzív ellenállás, együttmûködés megtagadása különbözô területeken, központi fennhatóság gyengítése stb.) - közvetlenül vagy áttételes formában - potenciális szövetséges lehet egy baloldali alternatíva megteremtéséhez.
- A társadalmi önszervezôdések offenzív, ideológiailag tudatos formái nem érik be a passzív önvédelemmel, hanem egy kiépítendô ellenhatalom sejtjeinek, részelemeinek is tekintik magukat. Egy ilyen alternatív hatalom, ellenhatalom lehetséges intézményeiként a körkérdésre adott válaszok között a következôk lettek megemlítve: a parlamenti demokráciával egyidejûleg létezô társadalmi ellenôrzés struktúrái; kétkamarás parlamentben a pártok kamarája mellett mûködô társadalmi kamara; a politikai parlament ellenpontjaként szervezôdô társadalmi parlament. Elképzelhetô az is, hogy valamilyen alternatív hatalmi szervezôdés "ún. kettôs hatalmi pozícióba kerülhet". A válaszokban felvetôdött a politikai állam nem parlamentáris formájának lehetôsége is.

A véleménycsere folytatásához az Egyeztetô Bizottság várja a további írásos megjegyzéseket, érveket.