NÉZETEK A PERSPEKTÍVÁKRÓL

Magyarország és Kelet-Európa nemzetközi nézõpontból

A Baloldali Alternatíva Egyesülés 1988 szeptemberében a régi állampárt baloldali ellenzékeként jött létre olyan radikális program alapján, amely az államszocializmust antietatista és antikapitalista irányba kívánta átalakítani. De az alapvetõ célkitûzése - egy demokratikus szocialista társadalmi önigazgatás irányába való fejlõdés - helyett mindenütt Kelet-Európában konzervatív nacionalista rendszerek jöttek létre, ami magával hozta a mai generációk többsége számára ismeretlen formájú "vadkapitalizmus" visszatértét. A tõkés világrendszerben végbement ún. neoliberális fordulat, az államszocialista rendszerek struktúrális válsága, a nem-kapitalista irányú fejlõdésre való képtelenség stb. stb. együttesen vezetett el a mostani tragikus helyzethez.

A régi állampártok maradványai szociáldemokrata vagy kommunista zászló alatt újraszervezték önmagukat a kialakuló rezsimek baloldali ellenzékeként. Az általunk is reprezentált új baloldal azonban sehol a térségben nem tudott tömegerõvé válni. Oroszországban önálló párttá szervezõdtek Kagarlickij és Buzgalin vezetésével, Csehszlovákiában hozzánk hasonló néven létezik kis csoport, amely szintén a társadalmi önszervezést és önkormányzást mint távlati célt írta a zászlajára. Lengyel és kelet-német szervezetekkel is kapcsolatot találtunk, melyek hozzánk hasonló értékek jegyében gondolkodnak és cselekszenek. Jugoszláviában, Romániában és a jugoszláv utódállamokban ilyen kapcsolatokra nem tudtunk szert tenni.

A nyugati világban számos új baloldali csoporttal kerültünk kapcsolatba. A társadalmi önszervezõdés, a feminizmus, a környezetvédelem, az antirasszizmus, mindenfajta kirekesztés és az elnyomás elleni küzdelem jegyében a nemzetközi együttmûködés bizonyos rendszerezettebb, szervezettebb formáihoz is eljuthatnánk. Ez azonban távlati politikai stratégia végiggondolását teszi szükségessé.

Mint a szocialista baloldal magyarországi képviselõi - a liberális és a konzervatív baloldal hagyományától és célkitûzéseitõl eltérõen - a Rendszeren túli lehetõségekrõl is gondolkodunk, bár elvetjük az olyan politikai kísérleteket, amelyek a "szocializmust" felülrõl, erõszakos eszközökkel kívánják "bevezetni". Az elkeseredettségre azonban a régió munkásainak és a munka tartalékseregének, általában munkavállalói többségének minden oka megvan. A rendszerváltás után a kapitalista világrendszer centrum-országainak vezetõ elitjei a helyi rendszerváltó uralmi elitek támogatásával új módon és új formában izolálják és periferizálják a kelet-európai (potenciális) munkavállalók millióit.

Ebben a szituációban a "hagyományos" szociáldemokrácia semmi újítással nem szolgált, az a veszély fenyegeti, hogy feloldódik a liberalizmusban, annak egy formájává válik. A konzervatív kommunisták egy része pedig a szocialista eszmeiség megújítása helyett, a reálpolitikai jelenlét kedvéért, pusztán a munkanélküliek, a szegények pártjává degradálódnak, egy másik részük a nosztalgiás múltba tekintõ szektává válik. Mi pedig úgy véljük, hogy nemzeti keretek között a baloldal nem is találhatja meg a kiutat.

Alapvetõ feladatunk - úgy véljük -, hogy megtaláljuk az egyenlõtlen és hierarchikus világrendszer és benne az új kelet-európai rendszerek mûködésének gyenge pontjait, hogy eleven eszmékkel és politikai stratégiákkal segíthessük a dolgozói-társadalmi önszervezõdéseket. Ezen a téren (nemzetközileg) is körvonalazhatók azok a momentumok, amelyeket mi a leglényegesebbnek tartunk: 1. nem élvez sehol társadalmi legitimációt a privatizáció 2. a gazdasági demokrácia minden formájának felszámolása a régi államszocialista rendszerekhez képest is történelmi visszalépést jelent 3. komoly kísértések vannak az uralmi elitek részérõl arra, hogy végrehajtsanak egy új típusú tekintélyelvû hatalom koncentrációt 4. az új rendszerek megtûrik, olykor támogatják a rasszizmust, a világnézeti és életmódbeli kisebbségek, a nõk társadalmi kiszolgáltatottságát, folytatják a környezeti pusztítás államszocialista örökségét, megfejelve ezt a centrum-kapitalizmus ama törekvésével, hogy Kelet-Európából egyfajta "szeméttárolót" formáljanak. S a nemzetközi baloldal jelentõs erõi még támogatják is e folyamatokat az "újrapiacosítás" jegyében.

Pillanatnyi gyengeségünket állapotként fogjuk fel, ezért is elutasítjuk a felbomlást erõsítõ pesszimizmust. Közép távra vonatkozó "optimizmusunk" legfõbb objektív forrása, hogy az új rendszerek sehol sem kí nálnak jobb gazdasági és szociális alternatívát a lakosság nagy többsége számára, mint a régiek. A politikai demokrácia pozitívnak tekintett kiszélesedését nemcsak üdvözöltük, hanem a kínált lehetgségekkel élni is kívánunk. Arra készülünk, hogy az ezredforduló tájékán, a világgazdasági ciklus korszakhatárán új internacionalista tömegmozgalmak keletkezhetnek, amelyek a nemzeti populizmusból vagy a súlyos politikai apátiából kikászálódva önmaguk sorsának irányítása mellett döntenek. Ebben a törekvésükben a marxi értelemben vett radikális baloldal inspirálhatja egy alternatív társadalmi hatalom struktúráinak létrejöttét.

Krausz Tamás történész