ELÕSZÓ

1. A közép-kelet európai államszocialista kísérletek 1989-91-es veresége után új szakasz kezdôdött a magyar és a nemzetközi baloldal történetében. A baloldali szellemi irányzatok, mozgalmak, szervezetek, pártok - a történelmi sokk után - kezdenek újjászervezôdni, s keresik helyüket az új társadalmi-politikai szituációban. Szükségképpen felvetôdik a kérdés: mit tehet és mit kell tennie az antikapitalista baloldalnak azért, hogy reális és igazságos alternatívákat mutathasson fel a tôkések uralta társadalom kétévszázados megoldásaival szemben.

A kései kapitalizmus sok tekintetben elvesztette progresszivitását, s a világ a centrum országok dominanciája révén egy már elért fejlettebb kulturális, gazdasági és civilizációs fokról egy korábbi, meghaladott szintre lép vissza, azon stagnál. A magyarországi nehézségek a világrendszer válságának is termékei. E válság, bár különbözô módokon, de kihat a legfejlettebbektôl a legelmaradottabb országokra. Az, hogy a legkülönbözôbb politikai erôk - a magyar kormánykoalíció, az amerikai adminisztráció, az orosz jobboldali populizmus, a hazai és a határokon túli sovinizmus, a konzervativizmus és a liberalizmus stb. stb. - egyaránt a baloldal kísértetével rémítgeti a világot, arra utal, hogy a baloldali alternatívát a történelem ismét napirendre fogja tûzni. Voltaképpen egyre megy, hogy közép- vagy hosszú távon. Akár tartósan fennmarad a jelenlegi helyzet, akár nem, a baloldalnak vissza kell nyerni autonómiáját, progresszivitását, identitását. Annak ellenére, hogy az új korszak a kapitalizmus és a konzervativizmus diadalának képét festi elénk, a gyôzedelmes neokonzervatív világmagyarázatokat széles népi tömegek fogadják szkeptikusan vagy egyenesen elutasítóan, éppen megélt tapasztalataik alapján. Mindaddig, amíg ez csak a politikai inga visszalengését, bizonyos nem jelentéktelen hatalmi korrekciókat vált ki, addig nem lehet a konzervatív uralmat megtôrni. Ehhez friss szellemre, kezdeményezésre, elméletekre és baloldali tömegmozgalmakra lesz szükség.

A Baloldali Alternatíva Egyesülés megalakulása arra az idôszakra esett, amikor még reális lehetôségnek tûnt az államszocializmus progresszív meghaladása. A bürokratikus szocializmus strukturális válsága azonban rendszerválságba torkollott és történelmi vereséghez vezetett. Az elmúlt néhány év története ellenben azt bizonyítja, hogy a liberálkapitalista fordulat aligha képes megállítani a térség dolgozó társadalmának hanyatlását, csak a burzsoá kisebbség érdekeit szolgálja.

2. A demokrácia védelme ma - sajnos - ismét aktuális feladat. A XX. század történelme sokszor bebizonyította, hogy aktív, erôs baloldal nélkül a politikai demokrácia sem életképes, a szociális válságok talaján könnyen elfajulhat.

A rendszerváltás után az új hatalmi elit a közvetlen demokratikus in tézményeket - társadalmi vita, üzemi részvételi formák, népszavazás felszámolta vagy elsekélyesítette, s erôteljesen korlátozta a szakszervezeti és munkavállalói jogokat. Ugyanakkor a képviseleti demokrácia is sérülékennyé vált azáltal, hogy az állampolgároknak nincs módjuk ellenôrizni, befolyásolni a képviselôket, s ezért a közpénzekbôl fizetett "pártokrácia" számtalan torz, visszatetszést keltô formában virágzik. A hatalmi elit számára az állampolgárok összessége csak a politikai piac összefüggésében, a szavazatszedés tárgyaként létezik.

A keresztény, nemzeti, konzervatív rezsim politikája ha azt nem is tudja elfogadtatni, hogy a fennálló világ a létezô világok legjobbika, de azt igen, hogy nem sokat, vagy semmit sem lehet tenni a nyilvánvaló hanyatlás, ellehetetlenülés ellen. A polgárok ma egyénileg próbálnak meg segíteni magukon, ez pedig lehetetlen - ha szertefoszlik a társadalmi szolidaritás, ha lehetetlenné válik a népi akaratnyilvánítás. Az urak szabad megválasztása nem küszöböli ki az urakat, az uralom dologi kényszereit, a szegénységet, a társadalmi egyenlôtlenségeket, szolgaságot, prespektívátlanságot, kulturális hanyatlást. Autonóm egyének szabadon szervezôdô közösségeire, önigazgató társadalmi hatalmára lenne szükség - ennek megannyi anyagi és szellemi feltételével - az életbeléptetett új individualizmus helyett.

3. Ezért a Baloldali Alternatíva Egyesülés szükségesnek tartja, hogy megfogalmazza és közzétegye álláspontját a továbblépés esélyeirôl.

A BAL nem pártalapon szervezôdik. Nincs az egész szervezet számára kötelezô ideológiája, programja, hanem eszmeközösség a társadalmi önvédelmi és önigazgatási tevékenység kibontakoztatására. Ezért a közzétett vitaanyagok sok tekintetben akkor érik el céljukat, ha az olvasót gondolkodásra, esetleg csatlakozásra késztetik.

Valószínû, hogy az Alapítólevél és a közölt dokumentumok mellett, melyek törekvéseink fô vonalát fejezik ki, e füzet legfontosabb írásai a III. részben találhatóak. Egyikük a régió új helyzetével foglalkozik (1.), egy másik a történelmileg kialakult valóságon belüli lehetôségeket (2.), míg a harmadik az önigazgatás eszmény államellenes radikalizmusát (3.) teszi meg a szocialista gondolat újrafogalmazásának alapjául.

A BAL megalakulásakor (1988) úgy vetôdött fel a kérdés, hogy meg kellene találni a sztalinizmus (illetve a belôle kialakult bürokratikus államszocializmus) és a liberálkapitalista restauráció rossz alternatíváját meghaladó elméleti-gyakorlati utat.

Most a kérdés úgy vettôdik fel: konzervatív parlamentáris uralom, félperiférikus kapitalista piacgazdaság ma, a jövôben periferizálódás, tekintélyuralom, az egyén szabadságának megszûntetése, a modern barbárság új korszaka, vagy: megújuló baloldal.


Baloldali Alternatíva Egyesülés Egyeztetô Bizottsága
1994. május
1