Előrejelzések szerint a belátható jövőben olyan új kockázatokkal kell szembenézni, amelyekre nincsenek megnyugtató válaszok. Már a következő tíz esztendőben sokkal nehezebbé válik a puszta megélhetésünk.
Korunk alattomosan erősödő tendenciája az egész mostani gazdasági és pénzügyi világrend bizonytalanná válására utal. Világszerte hol burkoltabb, hol nyílt gazdasági háború zajlik a szűkülő erőforrásokért és a megmaradt piacokért. A gazdaságnak (világgazdaságnak) az eladható javak előállításához egyre kevesebb emberre van szüksége, aminek következményeként megállíthatatlanul növekszik a munkanélküliség. A sokasodó bankcsődök, fel-felbukkanó államcsődök a helyzet válságossá válásának tünetei. A munkanélküliség, a menekültek, a pénzügyi bizonytalanság problémái bennünket sem hagynak érintetlenül.
Nagyon komolyan fel kell készülni három alapvető változás valószínűségére.
- Számolni kell azzal, hogy belátható időn belül tömegesen nem találunk semmilyen munkalehetőséget.
- Számolni kell azzal, hogy tartósan pénz nélkül, minden jövedelem nélkül maradunk.
- Számolni kell azzal, hogy államunk nem csak nem akar, hanem – bevételek hiányában – nem is tud az állampolgárok minimális életfeltételeiről gondoskodni.
Fenyegető rémként felsejlik a teljes kiszolgáltatottság és létbizonytalanság.
Életfeltételeink megvédésében, megélhetésünk biztosításában nem számíthatunk egyik vagy másik pártra, sem valamilyen más kormányra, sem az államhatalomra, sem az Európai Unióra. Szembe kell nézni azzal, hogy senki nem segít. Ha nem véd meg minket az állam, a kormány, vagy valamelyik nemzetközi szervezet, akkor előbb-utóbb rátalálunk valamilyen társadalmi-közösségi önvédelem szükségességére. Hosszú távon kizárólag saját magunkra és hasonló helyzetbe jutó embertársainkra számíthatunk. Arra kényszerülünk, hogy reális reményünket a többiekkel való szövetkezések, gyakorlati-termelő kapcsolatok, együttműködések kialakításába helyezzük.
Egyik napról a másikra bekövetkezhet, hogy többé egyáltalán nem találunk munkahelyet. Bekövetkezhet, hogy a bankok bezárnak, és nem tudjuk kivenni a pénzünket. Az is bekövetkezhet, hogy értékét veszti a hivatalos fizetőeszköz és semmit nem tudunk érte vásárolni.
Mit lehet tenni azért, hogy egy ilyen helyzet ne érjen minket teljesen váratlanul? Nemzetközi tapasztalatok mutatják, hogy van esélyünk többé-kevésbé felkészülni erre az előrelátható helyzetre. Számos országban emelkedik azoknak a száma, akik igyekeznek minél nagyobb mértékben függetleníteni létfenntartásukat az állami és piaci körülményektől: megpróbálják szükségleteik kielégítését maguk megszervezni. Vannak, akik részleges családi, kisközösségi, helyi önfenntartás, önellátás kialakítására törekszenek. A kereskedelmi láncokról, illetve a nagy szolgáltatókról leválva élelmiszer-függetlenségük, energia-függetlenségük megteremtésén munkálkodnak. Vannak, akik termékek és szolgáltatások közvetlen, pénzközvetítés nélküli cseréjének rendszerét, hálózatát hozzák létre.
Minél önállóbban sikerül szervezni a környezetünket és saját életkörülményeinket, annál kevésbé vagyunk az állami és piaci folyamatok bizonytalanságainak kiszolgáltatva.