A szeptember 11-i események megrendüléssel töltöttek el bennünket, és részvétet keltettek az áldozatok iránt. Osztozunk az érintett hozzátartozók gyászában. Elítéljük a gazdasági és politikai elégedetlenség kiváltotta nyomásgyakorlás terrorista eszközeit, de egyidejűleg elítéljük az ezeket kiváltó okokat is.
A XX. század bővelkedett történelmileg igencsak megkérdőjelezhető casus bellik által kirobbantott szörnyű eseményekben. Szarajevó és Gavrilo Princip (I. világháború), a lengyel-német határkonfliktus (II. világháború), Kassa bombázása (Magyarország belépése a II. világháborúba), a tonkini incidens (Észak-Vietnam bombázása) stb. és az elmúlt évtizedek délszláv és közel-keleti háborúi, válságai is kérdéseket vetnek fel:
l.) Van-e joga az USA-nak a világtörténelemben eddig példátlan méretű bosszúhadjárat meghirdetésére az általa megjelölt országokkal és ellenségekkel szemben? Totális és elhúzódó háborút ígérni a terrorizmus(?) ellen (amelyet mellesleg – jelentős mértékben - az amerikai kereskedők látnak el fegyverekkel)?
2.) Van-e joga az USA-nak az európai államok szervilitását és tűrőképességét próbára tenni, és szinte egy új világháborúba belerángatni Európát (is)?
3.) Van-e joga az USA-nak a valódi okok és valódi elkövetők keresése helyett a világméretű pánikhangulatot kihasználva bűnbakokat kijelölni?
(Willy Claes, a NATO főtitkára 1995 elején egy beszédében az iszlámot nevezte a hidegháború utáni nemzetközi rendszerben az első számú veszélyforrásnak. A nyugati közvélemény hasonlóképpen vélekedik, amikor az iszlámot azonosítja a terrorizmussal, a robbantásokkal, az "idegen", a munkahelyeket a hazai lakosság elől "elfoglaló" bevándorlókkal.)
Tisztán lehet látni, hogy ez a "háború"
- az újonnan előkerült óriási kőolajkészletek feletti ellenőrzés megszerzését szolgálja;
- a stagnáló, illetve hanyatló amerikai gazdaság fellendítését szolgálja;
- a felhalmozódott fegyverkészletek elhasználását, eladását szolgálja;
- fegyverkísérletek elvégzését szolgálja élő embereken (afgánokon, de amerikai katonákon is!);
- a Szovjetunió megszűnésével kialakult hatalmi vákuumban a "világcsendőri" szerep kiterjesztését szolgálja.
A XX. századi magyar történelem ismeretében felmerül a kérdés:
Indokolt volt-e, hogy a magyar kormány - stréberként tülekedve, mint aki "első csatlós" szeretne lenni - még mielőtt a hivatalos felkérések megérkeztek, felajánlotta az USA-nak szolgálatainkat, légterünket, anyagi és egyéb forrásainkat?
Aki ezt a háborús politikát folytatja vagy támogatja, az szégyent és veszélyt hoz az emberiségre.