A "Baloldali Alternatíva" Egyeztető Bizottsága kifejezi szolidaritását a sztrájkoló szovjet bányászokkal. Ez a sztrájk - akárcsak korábban a pécsi bányászok sztrájkja - újra megmutatja, hogy a részleges reformok (a pusztán gazdasági, vagy a tőlük elkülönült politikai reformok) nem lehetnek tartósan sikeresek. Ismét bebizonyosodott, hogy csupán a társadalom egész szerkezetét átalakító önkormányzati tömegmozgalom vezethet eredményre: sikeres reformok csak a dolgozók közvetlen részvételével képzelhetők el, a fejük fölött elrendelt kész "megoldások" viszont a válság elmélyüléséhez vezetnek.
Egész Kelet-Európa számára kezd világossá válni, hogy az egyes országokban kibontakozott válságfolyamatok csupán formájuk szerint nemzetiek, tartalmuk szerint azonban már regionális jelleget öltöttek. A részleges reformkísérletek nyomán kialakult válsághelyzetet a nemzetközi pénztőke természetszerűleg próbálja meg a maga javára kihasználni. Számára nem a kelet-európai dolgozók megmentése, hanem a térség "latin-amerikanizálása" van napirenden.
Bebizonyosodott, hogy a kelet-európai reformirányzatoknak a konzervatívok elleni küzdelme csak akkor lehet győztes, ha a reformerek - a gazdasági és politikai bürokrácián átnyúlva - közvetlenül a termelők millióihoz fordulnak. A termelők kizárásával, az ő érdekeik ellenére nem lehet reformokat végrehajtani. A dolgozók csak önmaguk által választott szervezeteken keresztül irányíthatják a sorsukat. Kelet-Európa baloldali erőinek - mind a sztálinista, mind a tőkés restaurációval szemben - az elkülönült bürokratikus hatalmak leépítését kell napirendre tűzni, ami a közeli jövőben az egész térség számára az egyetlen valóságos alternatíva.