M e g h í v ó
"Magyarország számára jelenleg talán a legfontosabb kérdés, hogy összekapcsolódhat-e gyakorlatilag a humanizmus a hatékony gazdálkodással, a szociális biztonság a gazdasági racionalitással. Megfér-e egymással az európai kultúra e két öröksége? A demokratikus hagyomány - felismerve az emberben, az emberek tömegeinek érdekeltségében, kezdeményező képességében, önszerveződésében rejlő gazdasági energiákat - mindig igennel válaszolt erre a kérdésre.
Magyarországon megkezdődött a politikai élet pluralizálódása, ami feltétlenül előrelépés a korábbi időszakhoz képest. A politikai hatalom újraelosztásáért folyó küzdelmek azonban jelentős mértékben elterelték a figyelmet egy másik - valószínűleg még döntőbb - kérdésről: arról, hogy minden politikai demokratizálási kísérlet ingatag talajra épül, ha nem tud a lakosság széles tömegeinek tevőleges érdeklődésére, gazdasági és társadalmi aktivitására, öntevékenységére támaszkodni. Ezért is fontos feladat lenne a munkahelyi és a lakóhelyi önkormányzat különböző lehetőségeinek elméleti felmutatása, a működőképes formák gyakorlati megtalálása és a már létező kísérletek támogatása.
A jelenlegi hatalmi harcok idején fennáll az a veszély, hogy a politikailag aktív társadalmi törekvések közül éppen azok szorulnak háttérbe, amelyek a legmélyebb átalakításokat szorgalmazzák: a humánum és a gazdasági hatékonyság összekapcsolásának, illetve a társadalmi önkormányzatnak a lehetőségeit kereső, és e lehetőségeket megvalósítani szándékozó csoportok elképzelései a perifériára kerülnek. Ilyen körülmények között kezdeményezünk - divatos kifejezéssel - egy kerekasztal-megbeszélést, amelyre olyan magánszemélyek kapnak meghívást, akik világnézettől és pártállástól függetlenül - ismereteink szerint - rokonszenveznek az önkormányzati megoldások valamilyen változatával. A kezdeményezés célja olyan fórumot teremteni, amelynek idővel feladata lehetne a legkülönbözőbb önigazgató, önszervező, önkormányzati kezdeményezéseknek és csoportoknak ötleteket, elméleti és politikai tanácsokat adni, illetve - ha erre mód nyílik - gyakorlati támogatásban részesíteni őket.
Felkérjük, hogy vegyen részt azon a vitán, amely június 30-án 13 órakor kezdődik a HNF V. kerületi helyiségében (Belgrád rkp. 24. fsz. Nagyterem). Részvételre a következőket kértük fel: Aggod József, Árva László, Bauer Tamás, Bilecz Endre, Bogár László, Bottyán Kis Mihály, Dávid János, Eörsi István, ifj. Fekete Gyula, Forgács Imre, Földesi József, Gidai Erzsébet, Harsányi Iván, Heiszler Vilmos, Juhász Pál, Kaszás Attila, Kökényessy József, Lengyel László, Páles György, Porosz Tibor, Rehák József, Simon Péter, Solt Ottília, Szalai Erzsébet, Szalai Pál, Szegő Andrea, Szépkúti István, Takács András, Tálas László, Tömpe István, Varga Csaba, Vass Csaba.
Két témakör megbeszélését javasoljuk. 1. Munkahelyi önkormányzat és tulajdonreform. 2. Az önkormányzat és a pártok viszonya."
Vitaindító tézisek a "Munkahelyi önkormányzat és tulajdonreform" témához
"Az utóbbi évek magyar gazdaságában a sok negatív jelenség mellett egy sikeres kísérlettel is találkozunk. A teljesítmény ugrásszerűen emelkedett olyan helyeken (autonóm munkacsoportok, belső vállalkozások stb.), ahol a dolgozók számára lehetővé tették, hogy munkájuk megszervezéséről - vállalva az ebből adódó kockázatokat - maguk döntsenek. A teljesítmények látványos javulásában két tényező játszik meghatározó szerepet: a közvetlen anyagi érdekeltség és - ami ennél is lényegesen fontosabb - az önálló akaratformálás, kezdeményezés, önszervezés lehetősége. Az említett példa fő tanulsága: ha dolgozói közösségek a munkahelyükön bármilyen csekély rendelkezési - és ebből fakadóan önszervezési - jogot kapnak, jelentősen oldódik az a munkafeladatokkal szembeni érdektelenségük, amely a kiszolgáltatott és passzivitásra ítélt bérmunkás-léttől lényegében elválaszthatatlan.
A bérmunkás-lét és bérmunkás tudat témaköréhez kapcsolódó fontos kérdés az állami tulajdon működtetésének gazdaságtalan volta. Az állami tulajdon a bérmunkásoktól elkülönült, elválasztott monopoltulajdonként, végső fokon egyfajta magántulajdonként létezik. Annyiban különbözik a hagyományos magántulajdontól, hogy személytelen: a használatáról rendelkezők nem valódi tulajdonosok, ezért nem közvetlenül érdekeltek a gyarapításában. Már régen megérett az idő a tulajdonreformra (az állami tulajdon radikális megreformálására). E reformnak biztosítania kellene a következőket.
1. A tulajdon monopolizált jellegének a megszüntetését.
2. A hosszú távú vagyonérdekeltséget (a felhalmozásban, a tulajdon gyarapításában való érdekeltséget).
3. A dolgozóknak a jövedelemérdekeltségből adódó teljesítményérdekeltségét.
4. A dolgozók nem pusztán bérmunkásokként való alkalmazását, vagyis a tulajdonosi érdekeltségükben (ezért a tulajdonosi tudatukban) rejlő termelési lehetőségek hasznosítását.
Az eddig felvetett javaslatok közül egyik sem biztosítja mind a négy követelmény érvényesülését. A felmerült javaslatoknak két alaptípusa határolható el egymástól: az állami tulajdon hatékonyságának javítását, illetve valamilyen csoporttulajdonná emelő átalakítását szorgalmazó javaslatoké. Vegyük sorra - a puszta felsorolás szintjén - a főbb elképzeléstípusokat.
I. Csoporttulajdon
1. Az állami tulajdon (földterület és üzem) helyi tanácsi tulajdonba adása. Az adott területen található vállalatok hasznosításáról - figyelembe véve a környezetvédelmi szempontokat - a helyi lakosság dönt.
2. Az állami vállalatok átadása az ott dolgozók tulajdonába.
3. A vállalati dolgozók pusztán bérmunkásokból részvénytulajdonosokká tétele.
II. Állami - nemzeti - társadalmi tulajdon
1. Az állami vállalatok bérbe adása a dolgozóknak, akik a nyereség egy részét - a hosszú távú vagyonérdekeltséget biztosítandó - személyre szóló vagyonjegy formájában kapják.
2. A vagyonkezelői és a munkavállalói funkció szétválasztása. Külön szervezet jön létre, amely a vagyon gyarapítására szakosodik, a munkavállalók pedig továbbra is bérmunkásokként dolgoznak.
Elsősorban az alábbi kérdéseken lenne érdemes elgondolkodni. Van-e gyakorlati lehetőség az említett négy szempont (dolgozói önszervezés, nem monopolizált tulajdon, jövedelemérdekeltség, vagyonérdekeltség) egyidejű érvényesítésére? Ahol erre nincs mód, ott melyek a dolgozók és a nemzetgazdaság eltérő törekvéseinek együttélése számára a legoptimálisabb megoldások?"