Tisztelt Képviselő!
A következő parlamenti ülésszakon kerül Önök elé az átalakulási törvény tervezete. Ennek - jelenlegi formában történő - elfogadása és végrehajtása visszafordíthatatlan következményekkel jár. Ennek ellenére a tervezet nem került társadalmi vitára, sőt, még az érdeklődő szakmabeli közgazdászok, jogászok stb. sem ismerhették meg.
A kormányzat az utóbbi években gyakran élt - a politikai zsarolás határát súroló - "sokkoló sürgetés" eszközével, amikor kényes döntéseket akart keresztülerőszakolni az országgyűlésen. Számos képviselő bánja már egyik-másik korábbi szavazatát némely ügyben. Most alapkérdésről van szó, a tulajdonosi jogosítványok újraelosztásáról!
Ha a törvénytervezetet elfogadják, az ország elesik attól a lehetőségtől, hogy a dolgozók, állampolgárok közvetlen tulajdonosi érdekeltsége új erőforrásokat szabadítson fel.
Úgy véljük, nem szabad arról megfeledkezni, hogy a dolgozók lényegesen többet tehetnek a gazdasági hatékonyság növelése érdekében, ha azt szabad akaratukból, önszerveződéssel tehetik, mint bármilyen külső - állami vagy tőkés, hierarchikus - kényszer hatására. A dolgozói kollektívák munkára kényszerítése akaratuk, együttműködési készségük nélkül - ezt tapasztalhattuk eddig is - jó hatékonysággal nem megoldható, és nem is kívánatos. Ehelyett olyan gazdasági törvényhozásra van szükség, amely segíti, serkenti a dolgozói önszerveződést, és erre az önigazgatói-önkormányzati formák a legalkalmasabbak.
A jelenleg névleges dolgozói önkormányzati jogosítványokat és lehetőségeket az egyre nehezebb gazdasági helyzetben nem korlátozni és felszámolni kell - miként az átalakulási törvénytervezet akarja -, hanem ténylegessé tenni, kiterjeszteni. Kérjük, mérlegelje: Ön, mint törvényhozó, hozzá akar-e járulni ahhoz, hogy választóinak eddigi állami alávetettségét most tőketulajdonosi és állami kettős alávetettség váltsa fel, avagy ellenkezőleg, azt akarja, hogy a dolgozók, állampolgárok közvetlenül, maguk rendelkezhessenek termelési feltételeikkel, a hatékonyságot érvényesülni engedő gazdasági szabályozás révén? Csorbítani vagy növelni kívánja a dolgozók gazdasági jogait? Mert végeredményben erről fog dönteni egy "látszólag" technikai jellegű átalakulási törvény kapcsán.
A tervezet néhány olyan vonására hívjuk fel a figyelmet, ami azt - jelenlegi formájában - teljesen elfogadhatatlanná teszi.
1. Az átalakulási törvénytervezet a tulajdonosi jogok olyan átrendeződését célozza meg, amely érvényes alkotmányos előírásokba ütközik. Minden jogalapot nélkülöz egy olyan megoldás, amely egy készülőben levő, vitatott alkotmánykoncepciót feltételez kiindulópontként.
2. A részvényesített állami vállalati vagyon jelentős hányadát állami vagyonkezelő szervezet (ÁVSZ) kapná. Mivel ennek létrehozásáról később külön törvény intézkedne (15.§.), ezért elfogadhatatlan ez a "megelőlegezett bizalom" egy tartalmában és szervezeti-személyi felépítésében nem ismert intézmény iránt. Különösen az ad okot aggodalomra, hogy az ÁVSZ "vezérkarában" ugyanazok az emberek bukkannának esetleg fel, akik az elmúlt harminc évben elrontották az ország gazdasági ügyeit. A részvénytulajdon - mind ÁVSZ, mind magánformában - törvényesítené a kiváltságaikat?
3. A tervezet számos pontban úgy hivatkozik a vállalatra, hogy nem mondja meg pontosan, kit (mit) ért alatta (pl. 16.§./1/ bekezdés). Általános elvként le kellene szögezni, és a konkrét szabályozásban érvényesíteni, hogy a tulajdonosi formaváltás nagy horderejű kérdésében minden irányítási forma esetében (államigazgatási, vállalati tanácsi, közgyűléses-küldöttgyűléses) a dolgozói kollektíva egészét illesse a végső döntési jog.
4. A törvénytervezet "magja", központi gondolata - bárhogy is kerülgetjük - a kollektív tulajdonformák szétverése, felszámolása. Alapvetően ezért elfogadhatatlan. Ez olyan szemléleti és irányultságbeli jellemzője a javaslatnak, amely miatt a tervezet a jelenlegi felépítésében, kereteiben nem javítható.
5. A szövetkezetek átalakulásáról szóló paragrafusok - logikusan - hasonló szelleműek. Túl erős jogokat ad átalakuláskor a vezetőségnek a tagsággal szemben (36.§./3/ bekezdés, 37.§./3/ bekezdés stb.). A szakcsoportokat felmorzsolja. A szövetkezetté alakulást nehezíti.
6. A tervezet másodrangú kérdésekben kínál /A/ és /B/ variánst, a lényegesekben viszont nem. A törvényhozók elé az alapkérdésben kell alternatív javaslatot tenni: önkormányzati tulajdon vagy tőketulajdonosi szervezet dominanciája legyen?
Javaslatunk az előzőek alapján a következő.
A képviselők a törvénytervezetet vegyék le az ülés napirendjéről. Helyette olyan szellemiségű törvény kidolgozására fogadjanak el alapelveket, amely
a. nem felszámolja, hanem megerősíti, bővíti a kollektív tulajdonosi jogosítványokat és korlátozza a nemzeti vagyon kiárusítását;
b. az átalakulási lehetőségeket nem "egyirányú utcaként" konstruálja meg, hanem egyenlő feltételt biztosít a szövetkezeti vagy közösségi (pl. kommunális) tulajdonformákba való átmenetre is;
c. az átalakulást minden esetben a dolgozói kollektíva minősített többségi döntésére bízza;
d. az állami tulajdon jelenlegi formáinak átalakítására szükség van, ez ugyanis nem volt valódi közösségi tulajdon. Olyan megoldásokra kell azonban törekedni, amelyek nem a dolgozókat vetik alá egy külföldi-belföldi állami-tőkés-menedzser uralomnak, hanem a dolgozók ellenőrzése alá helyezi amazokat. Ez lehet a modernizáció tényleges útja.
Eredményes munkát, felelős döntést kíván és kér a
„Baloldali Alternatíva” Egyesülés