1984-től kezdve az állami vállalatok mintegy 75%-ánál önkormányzati (vállalati tanácsi, közgyűlési vagy küldöttgyűlési irányítási) formát vezettek be. Az önkormányzati forma jogi szabályozása
1. a vállalatot formailag a vállalati tanács stb. tulajdonába adta, de végső tulajdonosnak meghagyta az államigazgatást;
2. az önkormányzati szerveket gyakorlatilag alárendelte az igazgatónak. Ilyen körülmények között az önkormányzati forma nem teremtette meg a dolgozók vagyonérdekeltségét, ezért nem hozhatta meg a várt eredményt. A dolgozók tulajdonosi tudatából adódó gazdasági lehetőségek (a közvetlenebb érdekeltség miatt takarékosabb és termelékenyebb gazdálkodás lehetőségei) kihasználatlanul maradtak.
A vagyonérdekeltség létrehozását nem az önkormányzatok elsorvasztásával, hanem a jogi szabályozásukban meglevő következetlenségek megszüntetésével lehet elérni. Lehetővé kell tenni, hogy
1. a dolgozók közössége - ha kívánja - előre meghatározott bérleti díjért és időre bérbe vehesse a vállalatot az államtól.
2. A dolgozók a teljes nyereséggel szabadon rendelkezzenek, de fizetésüket részben készpénz, részben vállalati vagyonjegy formájában kapják. A hosszú távú vagyonérdekeltséget biztosító vagyonjegy személyre szóló, élethossziglan érvényes, és évente osztalékot fizetnek utána.
3. A munkáltatói jogokat a dolgozók közössége gyakorolja. Az igazgató, a vezető és beosztott alkalmazottak személyéről - pályázat útján - maguk a dolgozók dönthessenek.