Magyarország a politikai pluralizmus hagyományos formájának, a többpártrendszernek az útjára lépett. Ez a megoldás lehet a politikai bürokrácia felszámolásának és a lakossági önkormányzat megteremtésének kezdete. Jelentheti persze azt is, hogy az ország még több bürokratát lesz kénytelen eltartani A többpártrendszer előkészítő és átvezető szakasz lehet ahhoz, hogy a bérmunkások a termelési eszközök tényleges tulajdonosaivá váljanak. De előkészítő és átvezető szakasz lehet egy olyan rendszerbe is, ahol a dolgozók gazdasági és társadalmi alávetettsége és kiszolgáltatottsága - a politikai szabadság növekedése ellenére - tovább fokozódik. Hogy a többpártrendszer a lakosság többségének vagy csupán a régi és új bürokráciának, s e változás más haszonélvezőinek lesz előnyös, az attól függ, hogy a megtermelt javakkal a dolgozók vagy a gazdasági és politikai bürokraták rendelkeznek-e.

Egy párt csak akkor tekinthető igazán demokratikusnak, ha önfenntartó, ha nem a társadalommal tartatja el magát, ha nem kíván az állami költségvetésből részesedni -, hanem kiadásainak egészét tagdíjaiból és magánszemélyek nyilvános, ellenőrizhető adakozásából fedezi. Vagyis, hogyha kiadásait teljes mértékben ezekhez az önkéntes állampolgári befizetésekhez igazítja. Ha egy párt bármilyen állami, intézményi vagy más külső támogatásra igényt tart, illetve ilyen támogatást elfogad, akkor már nem demokratikus, hanem a bürokrácia fenntartásában érdekelt, s ezért alapjaiban bürokratikus párt.

Amellett foglalunk állást, hogy a többpártrendszer bevezetése ne újabb pártbürokráciák kialakulásával, hanem a meglevők leépítésével járjon együtt. A többpártrendszer ne újabb anyagi terheket jelentsen a dolgozóknak, hanem vezessen az állami elvonások radikális csökkenéséhez. Hivatásos pártbürokraták kasztjának létrejötte, illetve további fenntartása csak úgy akadályozható meg, ha kizárólag tagsága és pártoló tagsága tartja el valamennyi pártot.

Álláspontunk, amely a pártok önfenntartó szerveződését szorgalmazza, visszamenőleg, tehát a múltra is érvényes. Ennek megfelelően szükségesnek tartjuk, hogy az MSZMP tulajdonában levő ingatlanok (székházak, luxusüdülők, oktatási központok stb.) folyamatosan kerüljenek a társadalom tulajdonába. A lakosság számára semmilyen előnyt nem jelentene, ha a jelenlegi pártvagyont a többi párttal osztanák meg. Az eddig pártcélokra használt épületeket - valamennyi lehetséges esetben - lakóházakká kell átalakítani, a helyi tanácsok tulajdonába adni, és a lakossági igények szerint, elsősorban nagycsaládosok és fiatal házasok részére hasznosítani. Azokat a pártingatlanokat pedig, amelyekből nem alakíthatók ki lakások, egészségügyi, oktatási, kulturális és szociális célokra kell átadni.