Húsz éves a Baloldali Alternatíva Egyesülés
1988 szeptemberében lépett a nyilvánosság elé egy magát alternatív baloldalinak valló társadalmi szervezet, a Baloldali Alternatíva Egyesülés (hivatalos rövidítése: BAL). A szervezet az eltelt húsz év során tucatnyi kiadványt jelentetett meg; rendszeresen szervezett rendezvényeket, elméleti fórumokat; ismételten közzétett nyilatkozatokat, állásfoglalásokat; több olyan gyakorlati kezdeményezést indított útjára, illetve támogatott, amely az elméleti alapállásához illeszkedett. Tevékenysége mégsem tekinthető sikeresnek, ha eredeti célkitűzésével, egy más típusú rendszerváltozás előmozdításával szembesítjük.
Az eredetileg néhányszáz fős tagság elöregedett, illetve megfogyatkozott. A szervezet gyakorlati próbálkozásai kevés maradandó eredményt hoztak. Honlapja (www.bal.hu) is csekély visszhangot vált ki. Ugyanakkor törekvéseiből számos megismétlődik az ifjabb generációnál, valamint különböző később alakult civil szervezeteknél – ösztönösebb, illetve részlegesebb formában. Ez arra utal, hogy a rendszerváltás után továbbéltek - sőt, bizonyos esetekben felismerhetőbbekké, ezért nyomasztóbbakká váltak - olyan, annak idején a BAL által megfogalmazott alapproblémák, amelyekre ma mások is keresik a válaszokat.
Az alábbi visszatekintésnek nem csak az a célja, hogy dokumentáljon egy nem szokványos elméleti és történeti kísérletet. Az is a célja, hogy a mai válaszkeresők számára hozzáférhetővé tegyen bizonyos – esetleg hasznosítható – elméleti és gyakorlati tanulságokat.
I. A „Baloldali Alternatíva” eszmeiségéről
A BAL a társadalmi önszerveződések segítésére alakult mozgalom. Kinyilvánított alapfeladata egy termelő és önkormányzó közösségek együttműködéséből felépülő, önmagát megszervező társadalom lehetőségeinek elméleti és gyakorlati keresése. Tagjai e feladat végrehajtására szerződtek, szövetkeztek egymással.
A BAL a „létező szocializmus”, államszocializmus szocialista ellenzékeként jött létre. Önmagát - a hagyományos baloldalhoz viszonyítva - alternatív baloldalként határozza meg.
Az alternatív baloldal – negatív, defenzív megközelítésben – az állammal és államilag legitimált intézményekkel (politikai pártok, tőkés magántulajdon stb.) szembeni társadalmi önvédelmet tekinti baloldali tevékenységnek. Az alternatív baloldal – pozitív, offenzív megközelítésben – a társadalom, a civil társadalom önszervezői, önkormányzói, önigazgatói törekvéseit, tevékenységét tekinti baloldalinak.
- Az alternatív baloldal nem pártokban gondolkodik, hanem egyének közvetlen együttműködésében. Ezért számára minden párt jobboldali. Ugyanakkor megérti, ha tagjai más szervezetekben aktuálpolitikai tevékenységet folytatnak.
- Az alternatív baloldal nem parlamentáris politikában gondolkodik, hanem közvetlen demokráciában. Számára a parlamenti politika a közhatalom gyakorlásának elidegenült, emberellenes, uralmi formája. Ugyanakkor megérti, ha tagjai részt vesznek a parlamenti politizálásban.
- Az alternatív baloldal nem politikai államban gondolkodik, hanem civil társadalomban, az egész társadalom önszerveződésében. Számára – végső, elvi megközelítésben – minden állami intézmény emberellenes. Ugyanakkor megérti, ha tagjai – a reális erőviszonyok között mozogva – állami intézményekhez kapcsolódnak.
- Az alternatív baloldal nem tőkés piacgazdaságban gondolkodik, hanem szükségletre termelő, közvetlenül társadalmi gazdálkodásban. Számára - végső, elvi megközelítésben - minden piaci intézmény (magántulajdon, bérmunka stb.) emberellenes. Ugyanakkor megérti, ha tagjai - a reális erőviszonyok között mozogva - kapcsolódnak a tőkés piacgazdasághoz.
II. A BAL alapdokumentumairól
1987 végén, 1988 elején néhány fiatal elhatározta, hogy megpróbálja egyesíteni azokat a hetvenes évek óta szerveződő magyarországi csoportokat, amelyek a fennálló rendszerrel szemben humanista baloldali alternatívát keresnek. Hosszabb elméleti előkészítés után 1988 szeptemberében felhívást tettek közzé a „Baloldali Alternatíva” Egyesülés megalakítására. A „Felhívás” – elhatárolódva mind a neosztálinizmus, mind az újkonzervativizmus változataitól, mind a kettő bármiféle kombinációjától – deklarálta: célunk egy önkormányzó közösségek együttműködéséből felépülő társadalom lehetőségeinek keresése. Az önkormányzó társadalom eszméje tudatosan kilép az állami megoldások vagy piaci megoldások hamis dilemmájából, és radikálisan szakít a gazdasági liberalizmussal kombinált politikai bürokratizmus eszményített európai gyakorlatával.
A „Felhívás” nyomán érdeklődők részvételével hónapokig tartó platformviták zajlottak, aminek végeredménye a „Baloldali Alternatíva Egyesülés Alapelvei” címmel került nyilvánosságra. Az „Alapelvek” óvott a már körvonalazódó átalakulásoktól:
„A "Baloldali Alternatíva" elfogadhatatlannak tartja, hogy az erőforrásokért, jövedelmekért, pozíciókért egymással versengő kiváltságos csoportok /elitek/ a lakosság feje fölött osztozkodjanak a társadalmi termékeken, és az állampolgárok érdemi megkérdezése nélkül döntsenek nagy horderejű, hosszú távra hatást gyakoroló ügyekben. El kell kerülni, hogy a társadalom kettéhasadjon egy elitre és egy fokozatosan relatíve /néhol abszolút módon/ elnyomorodó többségre, amelyre a kettős - állami és magántőkés - kizsákmányolás terhe, valamint önmaga túlhajszolásának kényszere nehezedik.”
A szöveg rámutat arra, hogy a gazdálkodás tőkés és bürokratikus-adminisztratív szervezése egyaránt gazdaságtalan. Mivel dologi célok puszta eszközeiként kezelik a termelőket, nem érvényesülhet két alapvető gazdálkodásbeli lehetőség. 1. Az emberek öntevékenységének, alkotó hajlamainak társadalmi méretekben való felszabadítása. 2. A szükségletekhez, fogyasztói igényekhez igazodó, ezáltal a pazarlást mérséklő termelés lehetősége.
„Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni – fogalmaz a szöveg -, hogy mind a magántőke, mind a hivatalnoki irányítás pazarló módon, korlátozott hatékonysággal gazdálkodik a társadalmi erőforrásokkal. Egyik sem engedi kellően érvényesülni a tényleges szükségletek szerinti termelést, a tehetséget, az öntevékeny kezdeményező készséget. Ezek érvényesülését vagyoni illetve adminisztratív-politikai eszközökkel gátolja. A politikai bürokrácia és a tőke társadalmi gyökere közös: olyan állapotok jellemzői, amikor a dolgozók nem urai saját létfeltételeiknek, hanem azokkal egy kisebbség rendelkezik, és egyenlőtlen csere szereplőivé teszi az embereket. Ezért szükséges egy olyan társadalmi és gazdálkodási forma /termelési mód/ kialakítása, amely a jelenlegieknél egyidejűleg gazdaságosabb és humánusabb. Ez csak akkor lehetséges, ha maguk a dolgozók alakítják ki saját létfeltételeiket, és szervezik meg tevékenységüket /a termeléstől a fogyasztásig, a tanulástól a pihenésig és szórakozásig/.”
Az egyidejűleg olcsóbb és jobb, gazdaságosabb és humánusabb termelés megköveteli emberközpontú szemlélet és erre épülő társadalomszerveződés kialakulását. Egy ilyen változás a társadalmi élet egészét átfogó új társadalmi mechanizmus létrejöttét feltételezi.
A dokumentum a következőképpen jellemzi a közelmúlt tévelygéseit és a javasolt kiutat. „Az elmúlt évtizedekben bebizonyosodott, hogy csupán az egyes társadalmi területek /gazdaság, politika, kultúra stb./ belső megreformálására törekedni nem jelent kiutat az ország számára, és ismétlődő válságokhoz vezet. Az ilyen reformtörekvések - szándékuktól teljesen függetlenül - hatásukban konzervatívak: a meglevő társadalomszerkezet és társadalmi mechanizmus továbbélését, vegetálását segítik elő. A nemzet gazdasági, politikai, kulturális és morális talpraállása nem valósítható meg gazdasági vagy politikai reformokkal, új gazdasági vagy új politikai mechanizmusok bevezetésével. Ez a cél csak általános /valamennyi társadalmi területet átfogó/ társadalmi reformmal érhető el - a társadalom egész működésének demokratizálásával: öntevékeny és felelős társadalmi önkormányzati rendszer megteremtésével. Egy ilyen változás minden gazdasági és politikai hatalom társadalmasítását jelentené: a gazdasági, politikai és kulturális monopolhelyzetek, előjogok felszámolását. Vagyis olyan új társadalmi mechanizmus kialakítását, amelynek középpontjában a dolgozó, szükségletkielégítő és társadalmilag cselekvő ember áll, és amelyben a rendszer egésze önkormányzó közösségek együttműködéséből épül fel. Ebben az esetben a dolgozók - össztársadalmi méretekben - maguk döntenek a társadalmi erőforrások hasznosításának módjáról. A termelői közösségek nem bérmunkásokként, hanem a társadalmi termelési eszközök tényleges tulajdonosaiként tevékenykedhetnek: helyi és országos szinten egyaránt maguk határoznak a munkájukhoz szükséges bürokrácia alkalmazásáról /ezért javadalmazásáról, eltartásáról/, érvényt szerezhetnek a társadalmilag leggazdaságosabb termelési-gazdálkodói eljárásoknak. E folyamat során lehetőséget kapnak arra, hogy megtanuljanak felelősségteljes döntéseket hozni: az általuk hozott döntések előnyeit élvezni és hátrányait elviselni. Tehát az önkormányzati /általános társadalmi/ demokrácia a gazdálkodásbeli, társadalmi és politikai önszerveződésen, öntevékenységen túl nevelődési és kulturálódási folyamat is: lehetővé teszi az emberek mindennapi viselkedésének, életmódjának, erkölcsiségének megváltozását, a személyiség gazdagodását és biztonságát.”
Az „Alapelvek” megfogalmazása szerint a "Baloldali Alternatíva legáltalánosabb célja egy termelő és önkormányzó közösségek együttműködéséből felépülő, önmagát megszervező társadalom lehetőségeinek elméleti és gyakorlati keresése. Egy ilyen társadalom megvalósulása a következőket feltételezi.
- A termelés a lakosság tényleges szükségleteihez igazodik.
- A szükségletekhez igazodó gazdálkodás követelménye csak akkor teljesül, ha nincs monopolizálható tulajdon a társadalomban, ha megszűnik a javakhoz jutás gazdasági vagy politikai hatalmon alapuló lehetősége.
- A társadalom minden tagjának esélyegyenlőséget biztosítanak az alábbi két kérdésben. l. Valamennyi szakmához, foglalkozáshoz korlátozás nélküli hozzáférést. /A tudás, ismeret monopóliumának felszámolását./ 2. A termelési tényezőknek a hozzáértés kiválósága /és nem a tulajdoni előjog/ alapján való működtetését. /Minden tulajdon használatát a mindenkori legalkalmasabbaknak kell lehetővé tenni./
Egy ilyen rendszerben felértékelődik a szakértelem, és a közösség állandó ellenőrzése alatt fejti ki hatását.
- A magukról gondoskodni képtelenek /gyerekek, idősek, betegek/ ellátása az önkormányzó közösségekre hárul. E feladat teljesítése érdekében szükséges a nemzeti jövedelem egész elosztási rendszerét a lakosság javára megváltoztatni. Csökkenő mértékű állami, és növekvő mértékű lakossági hatalomra van szükség. Maguk az állampolgárok döntsék el, hogy milyen feladatokat akarnak központosítani.
- A társadalom vázolt szerveződése a jelenlegitől eltérő hatalmi szerkezetet jelent. Minden gazdasági és politikai hatalommal az egyének közvetlen közösségeinek kell rendelkeznie. Ha ügyeik intézését az egyének /illetve közösségeik/ közvetlenül maguk végzik /vagy - amely esetekben úgy döntenek - alkalmazásukban álló megbízottaknak adják át/, nem alakulhat ki velük szemben álló hatalom és hivatal.
- Az önkormányzó közösségek rendszere egyesíti a gazdasági, politikai, kulturális stb. teendők ellátását. Az életfeltételek teljes körét önmaga szabályozza. Méreteit a lakosság önszerveződési képességei határozzák meg. Létrejöhet területi, munkahelyi vagy más rendezőelv alapján.”
A vázolt távlati elképzeléshez való közeledés szándékából az alábbiak következnek:
1. Alapvetően fontosnak tartjuk a természeti és társadalmi környezet minőségének védelmét.
2. „Az elitek hatalmával, a korporációs és pártrendszerek bürokráciáival szemben társadalmi mozgalmak rendszerének kialakulását szorgalmazzuk. Ez az apparátusok funkcióinak fokozatos átadását feltételezi önszervező munkahelyi, lakóhelyi stb. kollektíváknak.”
3. A fennálló nemzetközi erőviszonyok miatt Magyarországon többszektorú vegyesgazdaság működik, amelyen belül törekedni kell közvetlenül társadalmi szektor kikísérletezésére. Ez a fogyasztók és a termelők alulról szerveződő, közvetlen együttműködésének területe.
4. Olyan politikai intézményrendszerben gondolkodunk, amely a jelenlegi gyakorlatot nem a liberális hatalomgyakorlás, hanem a közvetlen, részvételi demokrácia irányába fejleszti tovább. A jogállamiság, a polgári szabadságjogok és a parlamentarizmus ugyanis nem jelentik a társadalom radikális demokratizálását: a gazdasági egyenlőtlenségekkel valamint ezek politikai egyenlőtlenségekké válásával szemben nem nyújtanak garanciákat.
A Baloldali Alternatíva Egyesülés 1989 februári hivatalos megalakulásakor elfogadott „Alapítólevél” részben megismétli, részben konkretizálja a korábban jelzett elképzeléseket. Megállapítása szerint a politikai és a gazdasági bürokráciák – minden belső pozícióharc mellett – közös törekvése: tartósítani a versengő elitek uralmát, vagyis átmenteni a fennálló hatalmi rendszert, az állami és tőkés kizsákmányolás rendszerét. Ezért tényleges kiutat nem a hatalmi elitek cseréje, hanem csupán a gazdasági és a politikai hatalom társadalmasítása jelenthet. Vagyis olyan alulról szerveződő társadalmi önkormányzás, amelyben a dolgozók közvetlenül rendelkezhetnek a társadalmi erőforrások, valamint a termelési célok fölött, és önállóan érvényesíthetik törekvéseiket.
Az „Alapítólevél” ismételten leszögezi: a „Baloldali Alternatíva” legáltalánosabb feladata: egy termelő és önkormányzó közösségek együttműködéséből felépülő, önmagát megszervező társadalom elméleti és gyakorlati lehetőségeinek keresése.
Az 1990 őszi közgyűlés elfogadta a BAL tevékenységét több évtizedre megalapozni hivatott „Elvi program”-ot.
Az „Elvi program” az „Alapítólevél” szellemében részletezi és pontosítja azokat a célokat és alapelveket, amelyeknek a BAL tevékenységét meg kell határozniuk. Ugyanakkor ez a program - a mozgalmi jellegből következően - csak kerete lehet a BAL tevékenységének. „Mindennél fontosabbnak tartjuk ugyanis - szögezi le a dokumentum - az emberi életfeltételek javítására irányuló társadalmi önszerveződéseket. Ezek sokféleségét nem lehetséges egyetlen programba tömöríteni. Ezért programunk konkrét és szerves folytatásának tekintjük azokat a megnyilvánulásokat, akciókat, melyeket az egyének és társadalmi csoportok a BAL szellemiségével összhangban kezdeményeznek. A BAL feladata e kezdeményezések ösztönzése, irányultságuk tudatosítása, és ha szükséges, akkor összehangolása.”
Az „Elvi program” az embert, az egyéni szabadságot, a személyiség kibontakozását tekinti központi értéknek. („A Baloldali Alternatíva olyan egyetemes emberi értékek és érdekek köré szerveződik, amelyek lehetővé teszik a személyiség szabad, szűkölködéstől mentes kibontakozását.”) Alapvető célként kezeli emberi léptékű kapcsolatok kialakulását a társadalom tagjai között. Ennek terepe a civil társadalom. Eszközei: 1. személyes kooperáció, 2. önszerveződés, 3. szükségletelvű gazdálkodás, 4. közvetlen demokrácia.
A civil társadalom felértékelődését mutatja az alábbi szövegrészlet. „Nyugat-Európa jelenleg legprogresszívebb és legmodernebb erőinek azokat a mozgalmakat tekintjük, amelyek az ember és az ipari civilizáció összhangját, ’emberszabású’ kapcsolatát igyekeznek megteremteni. Ezek a mozgalmak - elutasítva az ember és a természet gazdasági kizsákmányolását, a környezetromboló technológiákat és az egyének politikai hatalmaknak való alávetését - egyrészt az ember és természeti környezete, másrészt az egyén és társadalmi környezete közötti egyensúly kialakítására törekszenek. A bürokratikus állami és gazdasági hatalmak kényszereivel szemben fő eszközük a civil társadalom mozgásterének növelése: az állampolgárok társadalmi-közösségi önszerveződésének (bázísdemokrácia stb.) elősegítése. Mi a dolgozók Európáját akarjuk, a tőke és a bürokrácia Európája helyett.”
1. Személyes kooperáció
A program rámutat a civil társadalom meghódításának módjára és a benne rejlő esélyekre. A hierarchikus rendszereket - hangsúlyozza - az egyének közvetlen együttműködésén alapuló, úgynevezett kooperatív rendszerekkel kell felváltani.
A személyes kooperáció, az egyének által szervezett együttműködés nem korlátozódhat gazdasági, politikai, kulturális vagy más kérdésekre, hanem kiterjed a társadalmi élet minden területére.
„A civil társadalomnak a legkülönbözőbb területeken kísérletet kell tennie arra, hogy felszabaduljon az állam és a tőkeviszony fennhatósága alól. Az embereknek érdekük olyan kooperációba lépni egymással, ami szükségleteik kielégítését megbízhatóbbá, olcsóbbá, humánusabbá teszi… Nem elérhetetlen cél a saját sorsunk irányítása, jövőnk befolyásolása. Az ’államszocializmus’ kudarcára nem a tőkediktatúra az egyetlen alternatíva. Lehetségesek olyan kooperatív rendszerek, amelyek képesek bonyolult, sokszintű szabályozásra, és kiküszöbölik a meghaladni kívánt társadalmi formák káros hatásait.”
2. Önszerveződés
Az „Elvi program” „nem a hatalom megszerzésének, hanem az emberhez méltó élet megszerveződésének programja. Ezért másodlagosnak - bár nem mellékesnek - tartjuk, hogy a benne foglaltak irányába milyen csoportok, szervezetek tesznek lépéseket.”
Az emberhez méltó élet megszerveződésének legalkalmasabb kerete az önigazgatás és önkormányzat fokozatain keresztül a társadalmi önszerveződés felé történő fejlődés. Önigazgatás, önkormányzat, önszerveződés a társadalmi kiszolgáltatottság csökkenésének fokozatait jelentik.
„Önszerveződésnek tekintjük – fogalmaz a dokumentum -, ha egy közösség a céljait és belső feladatmegosztását maga alakítja ki, nincs a társadalmi környezetére ráutalva (nem függ tőle), hanem azzal szabad kapcsolatokra léphet. Az önszerveződés nyitott, mivel lehetővé teszi a szabad társulást, illetve kiválást, így semmilyen szempontból nem korlátozza az egyént. Sőt, az önszerveződő közösségekbe kapcsolódás éppen az egyéni szabadság kiteljesedésének feltételeit biztosítja, a személyiség lehetőségeit megsokszorozza.” Az önszerveződésben olyan önérték rejlik, ami út az egyének önbecsüléséhez is.
A BAL „Elvi program”-ja „nem szűken politikai vagy gazdasági, nem kormánypárti vagy ellenzéki program, hanem a társadalmi önszerveződés programja.” (A BAL felépítése és működése is ezt az önszerveződést kívánja idézni.)
A távlati célnak tekintett társadalom az önszerveződő közösségek szabad társulásaiból épül fel. „Legszerencsésebb egy teljesen alulról építkező, a települések fokozatos szövetkezésén alapuló önkormányzati rendszer lenne. Ebben a megoldásban a közigazgatási határokat nem egy elkülönült államhatalom jelöli ki, hanem a természetes együttműködés méretei.” „Az egész egységesülési folyamatban az ’ország’ akkora legyen, amekkorát a benne élők demokratikusan meg tudnak szervezni. Minden ’mesterséges’ határ az önkény és gyűlölködés kiváltójává válhat.”
Az önszervező társadalom perspektívájához illeszthetők a legkülönfélébb lakossági (civil) öntevékenységek.
„A BAL. támogatja és ösztönzi a munkahelyi (dolgozói) és lakóhelyi (területi) önigazgatási, önkormányzati, önszerveződési kezdeményezéseket, segíti megalakulásukat és működési formájuk kialakítását. Hasonlóképpen ösztönzi a nem-területi, nem-munkahelyi alapon szerveződő érdekcsoportokat, érdekközösségeket, ha azok céljai humánusak, vagyis ember- és környezetbarátiak. Mindenkit arra ösztönzünk, hogy önállóan kezdeményezze ilyen önkormányzatok (például utcabizottságok, munkástanácsok, jogsegélyszolgálatok, termelői és fogyasztási szövetkezetek, klubok stb.) létrejöttét. Ezen öntevékeny formák olcsóbban és humánusabban tudnak működni, mint a profitszempontokat követő vagy az állami szervezetek. A társadalmi öntevékenység a döntések társadalmasítását is jelenti.”
3. Szükségletelvű gazdálkodás
A társadalmi önszerveződés feltétele az élet anyagi alapjairól való gondoskodás, a termelés. Ennek megfelelően foglalkozik a program a gazdálkodás kérdéseivel.
„A BAL hosszú távú célja olyan gazdasági-társadalmi rendszer elősegítése, amely a közvetlen emberi szükségleteknek alávetett termelésen nyugszik, és nem a tőke profitcentrikus vagy az állami bürokrácia újraelosztó logikáján alapul. Egy ilyen gazdálkodás előfeltételei csak gyökeres intézményi változásokkal és az emberek új magatartási szokásainak, normáinak kialakulásával jöhetnek létre. Mindezt egy hosszú, nem erőszakolt, keresgélő-próbálkozó társadalmi tanulási-begyakorlási folyamat teremtheti meg. Ezeket a formákat nem kell a semmiből kiagyalni, hiszen a legfejlettebb termelőerők működtetésekor már meg is tapasztalhatók - egyelőre állami bürokratikus vagy tőkés burokban - a modern közösségi tulajdon hatékony formái, azok a technikai, szervezési és társadalomlélektani előfeltételek, amelyek lehetővé és szükségessé tesznek egy a mainál humánusabb és termelékenyebb gazdálkodási rendszert.”
A program szorgalmazza azokat a megoldásokat, amelyek középtávon közelebb vihetnek egy szükségletelvű gazdálkodáson nyugvó társadalmi rendszerhez. Leszögezi: mind gazdaságossági-hatékonysági, mind erkölcsi okok miatt előnyben részesítjük a közösségi tulajdonosi megoldásokat - minden olyan esetben, amikor az lehetséges és célszerű (kollektív dolgozói tulajdon). Szükségesnek tartjuk, hogy az állami tulajdon zöme az ott dolgozók munkástanácsainak (dolgozói kollektíváinak) irányítása alá kerüljön.
Gazdaságos, költségkímélő eljárás az is, „ha szélesebb méreteket ölt a közvetlen termék- és szolgáltatáscsere a lakosság különböző csoportjai közt. Ez nem igényelné a tőke és az állam jelenlétét. Bebizonyosulnának egy alternatív kísérleti gazdálkodási szektor előnyei. És nyilvánvalóvá válnának a tőkés és állami újraelosztás hátrányai.”
4. Közvetlen demokrácia
Az „Elvi program” hangsúlyozza, hogy a parlamentáris demokrácia kevésbé kedvező a közvetlen demokratikus társadalmi önszerveződésnél. A közvetlen demokrácia szorgalmazása a pártformák meghaladását is szolgálja. A személyes kapcsolatok, a lelkiismereti, meggyőződésbeli stb. kötelékek lehetnek olyan erősek és hatékonyak, mint a zártabb szervezeti formák.
Ennek szellemében, az önkormányzati elvnek megfelelően kell átalakítani mindazokat a korábban központosított funkciókat, amelyek megoldására a helyi közösségek is képesek. A közvetlen demokrácia egyik fő mércéje az, hogy mennyire esik egybe a döntést hozók és e döntés által érintettek köre.
„A közvetlen szükségleteken nyugvó társadalmi önszerveződéshez a hatalom és tulajdon demokratikus decentralizálásán keresztül vezet az út. Ez minden valódi társadalmi demokrácia előfeltétele. Az elmúlt kétszáz évben a tőke és az állami bürokrácia - közös gazdasági és politikai érdekeiből következően - rendre elhárította vagy letörte azokat a társadalmi mozgalmakat, amelyek tőle eltérő szerveződési elveket követtek és nélkülük akartak létezni.” Csak ez emberek együttes ereje képes arra, hogy az államdiktatúra és a tőkediktatúra helyett egy szükségletelvű közvetlen demokráciát teremtsen.
Az „Elvi program” megfogalmazza a BAL fő társadalmi vállalásait:
1. Közvetít a különböző világnézetű, de a társadalmi önszerveződés felé orientálódó csoportok között. („Magyarországon a BAL - sajátos helyzetéből fakadóan - arra törekszik, hogy ezeknek a különféle áramlatoknak közvetítője, serkentője, ha szükséges, egyik koordinátora legyen. A közvetítő, ösztönző, összehangoló szerepkör egyidejű vállalása megfelel annak a célunknak, hogy széles társadalmi önszerveződési folyamatok kialakulását tartjuk kívánatosnak, de éppen a dolog civil önszerveződő jellegéből következően ilyet nem tudunk és nem is akarunk ’csinálni’.”
2. Segíti a társadalmi együttműködési készség kialakulását. („BAL a társadalmi küzdelmek civilizálására, az emberi együttműködési készség erősítésére törekszik. Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy az előjogokkal rendelkező és a háttérbe szorított rétegek közt ritka az érdekegyezés. Mind elméleti, mind erkölcsi - politikai alapállásunk a gazdaságilag, politikailag, kulturálisan alávetettek, a kizsákmányoltak és kiszolgáltatottak mellé állít bennünket. Elsősorban az ő társadalmi megerősödésük és felemelkedésük érdekében tevékenykedünk”.
3. Értékrendet, világnézetet munkál ki és népszerűsít, tudatosít. („A fenti értelemben vett baloldali mozgalmak jelenleg meg vannak fosztva hiteles önkifejező nyelvi eszközeik jelentős részétől, mivel eszményeikkel és értékeikkel oly sokszor és sokféleképpen visszaéltek, illetve azokat arra méltatlan hatalmi csoportok pusztán ideologikus eszközként bitorolták. Ezért a BAL egyik feladatának tekinti, hogy hozzájáruljon egy korszerű - már a XXI. századra tekintő - baloldali értékrend és világnézet kimunkálásához.”)
4. Segítséget nyújt a programban említett alternatív gazdálkodási szektor kikísérletezéséhez.
Nagyobb történelmi rálátással gondolja tovább az alapdokumentumokban megfogalmazott feladatokat az az összegezés, amely a Baloldali Alternatíva Egyesülés tagjaihoz 1994 márciusában intézett körkérdésre beérkezett válaszokból készült ("Létezik-e Magyarországon a parlamentáris politikával szemben baloldali alternatíva?") Lényegében az eredeti programot próbálja meg alkalmazni a megszilárdult tőkés viszonyokra.
Történelmi tapasztalatként szögezi le a következőket.
„Nincs olyan társadalom, amelyben a közügyekkel kapcsolatos kérdések intézése (vagyis a tágan vett politika) kizárólagosan egy módon szerveződne. A legzsarnokibb állam sem képes fennhatóságát, ellenőrzését, irányítását kiterjeszteni a közszféra egész mozgására, minden apró részletére. Vagyis a politikai állam központi ’racionalitása’ mellett (tehát ha úgy tetszik, vele szemben!) spontán módon is szükségképpen kialakulnak olyan mozgások, kapcsolatok, amelyek közügyeket érintenek, ennyiben politikai funkciókat látnak el. Állami és ’spontán’ politika egymás melletti (mivel kiegészíti egymást), ugyanakkor egymással szembeni is, hiszen a másik nem teljes, nem tökéletes voltát, nem mindent átfogó jellegét is visszatükrözi. Ezért nem meglepő, hogy egymást kiegészítő egymás mellett élésük a történelem során számos esetben ellenséges egymás mellett éléssé alakult át. A hivatalosat kiegészítő vagy pusztán kényszerűségből eltűrt szerveződés alternatív hatalommá, a hivatalos politikát - szándéka szerint illetve tendenciájában helyettesítő ellenhatalommá nőtte ki magát (pl. szovjetek, lengyel Szolidaritás). A gazdasági, társadalmi, politikai rendszerváltások általában ilyen kettős hatalom révén és útján következnek be.”
Mindebből a jelenre az alábbi következtetések adódnak:
- A közügyek intézésének nem ideális, mindent átfogó formája a "parlamentáris politika";
- A mellette kialakuló spontán vagy tudatos alternatív szerveződések csak akkor tudnak vele konkurálni és tőle feladatokat (ezáltal hatalmat) elhódítani, ha olcsóbban vagy jobban működnek;
- Ha olcsóbban és/vagy jobban működnek, akkor - legalább elvileg lehetőségük nyílik arra, hogy a parlamentáris politika mellett (azt tagadva vagy háttérbe szorítva) ellenhatalmat építsenek ki, sőt - kedvező feltételek esetén - megalapozzanak egy rendszerváltást.
A szövegben az alternatívakeresésnek defenzívebb és offenzívebb formája vetődik fel.
1. A defenzív forma a személyiség védelmezésére, alternatív életformáinak biztosítására irányul a különböző külső kényszerekkel, erőszakos beavatkozásokkal szemben (parlament, piaci automatizmusok, uniformizálás stb.). Mivel bizonyos típusú egyéniségeknek, személyiségeknek csak a hivatalos hatalmakkal szemben van esélyük egyéni szabadságra, ezért arra kényszerülnek, hogy különböző társulásokat, önmagukat megszervező közösségeket hozzanak létre. Ezek az önszerveződések a társadalmi önvédelem spontán, nem ideológiai tudatossággal létrejövő formái. Ebben az értelmezésben valamennyi antikapitalizmus, a tőkés rendszer minden gyengítése (passzív ellenállás, együttműködés megtagadása különböző területeken, központi fennhatóság gyengítése stb.) - közvetlenül vagy áttételes formában - potenciális szövetséges lehet egy baloldali alternatíva megteremtéséhez.
2. A társadalmi önszerveződések offenzív, ideológiailag tudatos formái nem érik be a passzív önvédelemmel, hanem egy kiépítendő alternatív hatalom, ellenhatalom sejtjeinek, részelemeinek is tekintik magukat.
A körkérdésre adott válaszok alapgondolatát erősíti meg az 1998. május 1-i BAL-füzet („Kommunista kiáltvány a XXI. századra”). „A centrumkapitalizmus gazdasági és katonai erőfölénye, illetve munkásságának felemás érdekeltsége következtében nincs közvetlen lehetőség a tőkés kizsákmányolás rendszerének politikai megdöntésére. Ez azonban nem zárja ki eleve a tőkés rendszer társadalmi-kulturális meghaladásának esélyét. Az utóbbi a civil társadalomban, a mindennapi életben végbemenő forradalmasodás: a civil társadalom tőkés formájának fokozatos felváltása a civil társadalom humánus formájával, vagyis termelő egyének társulásával. A tényleges világtörténelmi cél a civil társadalom forradalma, ennek megvalósulásához segédeszköz a politikai forradalom. Másrészt a civil társadalomban végbemenő átalakulás készíti elő és alapozza meg magát a politikai forradalmat…
Egyrészt kialakíthatók olyan életformák (termelési formák, önkéntes társulások, szabadidő-formák), amelyek elősegítik az egyének személyes szabadságának megnövekedését, valamint közösségi kapcsolatainak gazdagodását. Másrészt lehetséges törekedni arra, hogy a humánus civilizáció alternatívája kulturális, gazdasági, társadalmi ellenhatalommá szerveződjön a civil társadalomban. Ez olyan párhuzamos hatalom tudatos kiépítését jelenti, amely mind a politikai állammal, mind a civil társadalom államilag manipulált mechanizmusaival szemben ’burkolt polgárháborút’ folytat.”
III. A BAL tevékenységéről
A BAL dokumentumaiban megfogalmazott elképzelés szerint a szervezet távol marad a hivatalos politikától, a pártoktól, és ezzel (ezekkel) szemben helyi, illetve funkcionális önszerveződések létrejöttét és működését igyekszik támogatni. Végső megközelítésben olyan, a nagypolitikától, pártpolitikától, politikai közhatalomtól független, vele párhuzamosan felépítendő civiltársadalmi hálózatnak (önszerveződő közösségek plurális hálózatának) a kialakulását kísérli meg elősegíteni, amely a közvetlen demokrácia eljárásait alkalmazza. A BAL-ban a területi csoportokon túl alakultak funkcionális csoportok (így „Környezetvédelmi”, „Pedagógus”, „Bányász”, „Emberjogi” csoport, illetve „Társadalmi önkormányzást segítő tagozat”), valamint funkcionális bizottságok (pl. „Gazdaságpolitikai, „Oktatáspolitikai”, „Munkás”, „Politikaelméleti” bizottság), amelyek saját hatáskörben tevékenykedtek és tettek közzé nyilatkozatokat, állásfoglalásokat. A decentralizált pluralista eszmény gyakorlati érvényesítését a szervezet belső működésében jól illusztrálja az „Alapszabály” 12. pontja: „Az egyes közösségek a saját nevükben önállóan nyilatkozhatnak, az Egyeztető Bizottság állásfoglalása után a közösségi vélemény továbbra is képviselhető kisebbségi álláspontként”. Az alapítók között olyan ismertebb személyek is voltak, mint Andor László, Bizám György, Görög Tibor, Havas Ferenc, Juhász József, Kapitány Ágnes, Kapitány Gábor, Karvalics László, Krausz Tamás, Lóránt Károly, Lugosi Győző, Makai Mária, Márkus Péter, Mocsáry József, Murányi Zoltán, Szabó András György, Szalai Pál, Szász Gábor, Szigeti Péter, Szűcs Katalin, Tálas Péter, Thoma László, Trencsényi László, Tütő László.
A BAL kereste és megtalálta a kapcsolatot, együttműködést hasonló célkitűzésű szervezetekkel és személyekkel nemcsak Magyarországon, Közép-Európában és Nyugat-Európában, hanem az Egyesült Államoktól és Oroszországtól Ausztráliáig. Nem utolsósorban a közvetlen demokráciára való törekvés miatt csatlakozott a szervezethez az ún. demokratikus ellenzék több tagja (így Szalai Pál és Mikes Tamás). BAL-tagok által létrehozott (úgymond a szervezethez közel álló) folyóiratként alakult meg 1989-ben az „Eszmélet”, egy a nyolcvanas évek eleje óta működő szellemi műhelyből.
A BAL számos próbálkozást tett a társadalmi önszerveződés elősegítése érdekében, de ezek a kísérletek - a végeredményt tekintve - sikertelenek maradtak. A végső sikertelenség egyik fő oka aktuálpolitikai: a civil önszerveződés (ezen belül a közösségi önvédelem) gondolata nem tudott érdemben konkurálni a többpárti parlamentarizmussal (illetve a hozzá kapcsolódó illúziókkal). A politikai pártokban, a politikusokban való reménykedés - a lakosság döntő többségénél - erősebbnek bizonyult a saját kezdeményezés, önálló döntés és személyes felelősségvállalás alternatívájával szemben.
A végső sikertelenség másik oka magának a szervezetnek a történetében, tevékenységében rejlik. A BAL rendezvényeinek és állásfoglalásainak a többsége nem közvetlenül a megfogalmazott általános célkitűzéshez illeszkedett, nem annak lett alárendelve. A gyakorlati feladatra való összpontosítást elméleti, ideológiai, sőt aktuálpolitikai témák hátráltatták. Vélhetően ez is szerepet játszott a tagság elöregedésében, az aktív tagok megfogyatkozásában.A vázolt helyzet ellenére (vagy éppen amiatt) érdemes felidézni néhány olyan próbálkozást, amely az elmúlt két évtizedben - közvetlenül vagy áttételesen - a kitűzött célra irányult.
1. A társadalmi önszerveződés, önkormányzás gondolatának, elméleti és gyakorlati lehetőségeinek népszerűsítése, illetve történelmi hagyományának tudatosítása.
- „Önkormányzati kísérletek a XX. században” c. konferencia (1989).
- „Önkormányzat – ma” c. konferencia (1989).
- Önkormányzati kerekasztal rendezése (1989).
- Párbeszéd a munkásönkormányzás és munkás-önigazgatás lehetőségeiről (1989).
- „Munkástanácsok ma és holnap” c. rendezvény (1990).
- Vita a munkástanácsok lehetőségeiről (1990).
- Fórum a dolgozói és a lakóterületi önkormányzásról (1990).
- „A munkástanácsok magyarországi története” c. rendezvény (1990).
- „A társadalmi-gazdasági rendszerváltás alternatív programja” c. előadások, rendezvények (1993).
- Fórum a közvetlen demokráciáról (1993).
- „Önkormányzás - vagy az elitek uralma” c. kötet megjelentetése (1995).
- „A társadalmi-gazdasági átalakulás alternatív baloldali programja (Humanista esély a XXI. századra)” című kiadvány megjelentetése (1996).
- „A közvetlen demokrácia politikai intézményrendszere” c. rendezvény (1998).
- Márkus Péter „Globális antikapitalizmus – humanista baloldal – közvetlen demokrácia” című kötetének kiadása (2000).
- József Róbert „A sárkányok megszelídítése (Mese az összefogásról az iskolán innen és túl)” című kötetének megjelentetése (2001).
- Varjas András „Öntevékenység, társadalom, tudomány” c. kötetének megvitatása (2004).
- Konferencia rendezése a munkástanácsokról (2006).
- Az „1956 pozitív öröksége: a munkástanácsok” című kiadvány megjelentetése (2007).
2. A társadalmi önszerveződést korlátozó nemzeti intézmények és folyamatok (politikai állam, politikai pártok, képviseleti demokrácia, privatizáció, bürokratikus piacgazdaság stb.) elemzése, bírálata, illetve a velük szembeni ellenalternatívák keresése.
A. Szervezői tevékenység:
- „Társadalmi önkormányzati mozgalom” elindítása (1989).
- A társadalmi szervezetek oldalán részvétel az ún. Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, ahol a BAL-nak sikerült elérni, hogy az új Alkotmány elismerje a termelői közösségek kollektív tulajdonhoz való jogát (1989). Ezt a jogot az MDF-SZDSZ paktum 1990-ben megszüntette.
- Az eredeti, munkástulajdonért szerveződő Munkástanácsok Országos Szövetsége megalakulásának segítése (1990).
- A „Szövetség a társadalmi demokráciáért” mozgalom meghirdetése (1990).
- Társszervezőként részvétel az Állampolgári Kezdeményezések Fóruma megalakításában (1990).
- Társszervezőként részvétel a Társadalmi Érdekegyeztető Tanács (TÉT) megalakításában. (1991).
- Kísérlet munkacsere adatbank létrehozására (1992).
- Társszervezőként részvétel a Civil Parlament megalakításában (1993).
- Kezdeményezőként részvétel a Humanista Társadalmi Egyetem létrehozásában (1998).
B. Nyilatkozatok, fórumok:
- Felhívás a pártvagyon társadalmi hasznosítására (1989).
- Nyílt levél az országgyűlési képviselőkhöz az átalakulási törvény tervezetéről (1989).
- Tiltakozás a külföldi tőkéseknek adandó kedvezmények ellen (1989).
- Állásfoglalás a dolgozói tulajdon megteremtésének szükségességéről (1989).
- Privatizáció-kritikai fórumok (1993, 1995).
- Nyilatkozat a privatizációs folyamatról (1994).
- Körkérdés a tagsághoz, és a válaszok összegezése: „Létezik-e Magyarországon a parlamentáris politikával szemben baloldali alternatíva?” (1994)..
- Körkérdés a tagsághoz, és a válaszok összegezése: „Milyen kisebb és nagyobb akciók lehetségesek a kapitalizmus térhódításával, a tőke emberellenes uralmával szemben a mai Magyarországon?” (1995).
- Műhely-vita a dolgozói tulajdonról (1996).
- „A tőkés társaságok világuralma” c. könyv megvitatása (1997).
- „Pénzkímélő cserekörök” c. fórum (2000).
- „A piacgazdaság alternatívája: a ’szivárványgazdaság’” c. rendezvény (2001).
- „Az argentin válság és a gazdasági önvédelem megszerveződése” c. rendezvény (2002).
- „Alternatív gazdálkodási formák” c. fórum (2004).
- Film és vita pénzhelyettesítő eljárásokról (2008).
3. A társadalmi önszerveződést korlátozó nemzetek feletti intézmények (Világbank, Valutaalap, NATO, Európai Unió, ICC, WTO stb.) elemzése, illetve a hozzájuk való kapcsolódás bírálata.
- „Az IMF és a magyar adósságválság” c. rendezvény (1995).
- 1995-96-ban rendezvények, állásfoglalások, röplapok, demonstrációk a NATO-ba való belépés ellen.
- 1998-ban rendezvény, valamint konferencia szervezése a NATO jugoszláviai beavatkozása ellen. Részvétel a „Balkán Békéjéért Mozgalom” elindításában.
- 1998-ban kritikai rendezvények a Világbankról, az Európai Unióról, a NATO-ról.
- Részvétel a Valutaalap és a Világbank politikája elleni demonstráción a Világbank budapesti képviseleténél (2000).
- 1999-2001. "NATO füzetek" sorozat megjelentetése:
1. Hátunk mögött NATO, fejünk fölött EU.
2. Törvénysértések a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a rádió és a televízió NATO propagandájában.
3. Ramsey Clark: Vádirat Clinton, a NATO-tagállamok kormánya és mások ellen emberiségellenes bűnök, valamint a nemzetközi és a hazai jog megsértése miatt.
4. Nemzetközi bíróság ítélete a NATO-országok vezetőinek háborús bűneiről.
- Társszervezőként részvétel a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) budapesti konferenciája alkalmából tartott demonstráción (2000).
- Részvétel a Valutaalap és a Világbank közgyűlése alkalmából rendezett prágai demonstráción (2000).
- 2000-2001. „Globális kapitalizmus – globális antikapitalizmus” c. előadássorozat:
1. A globális kapitalizmus intézményei.
2. Seattle, Davos, Budapest (Civil kezdeményezések a globális kapitalizmussal szemben).
3. A fennmaradás társadalmi programja.
4. A „Mozgósítás a Prágai Tüntetésekre” csoport tájékoztatója a prágai demonstrációról.
5. Összefoglaló jelentés a világbanki kölcsönök hatásairól (SAPRI-kutatás).
6. „Egy évvel Seattle után” c. nemzetközi konferencia Párizsban.
7. Új antikapitalizmus – aktív humanizmus (Az elmúlt év megmozdulásainak tapasztalatai Seattle-től Prágáig.)
- Részvétel a budapesti NATO-csúcs alkalmából rendezett demonstráción (2001)
- Részvétel, illetve tájékoztatás az Európai Szociális Fórum éves rendezvényeiről (2002, 2003, 2004, 2006, 2008).
- Részvétel az ATTAC Magyarország megalakításában (2002).
- Tájékoztató a nemzetközi ATTAC mozgalomról (2002).
- Részvétel a Magyar Szociális Fórum mozgalom megalakításában (2002).
- „Lehet más a világ (A Szociális Világfórum dokumentumai)” című kiadvány megjelentetése (2002).
- Részvétel az I. Magyar Szociális Fórum miskolci tanácskozásának megszervezésében (2003).
- Részvétel a tervezett iraki háború elleni demonstrációkon (2004).
- Rendezvények a „Társadalmi fórum vagy osztályharc” c. francia kiadványról (2006).
- Tájékoztató a „Küzdelem az összefonódott hegemóniák ellen” c. konferenciáról (2006).
4. Kritikai vizsgálat és tiltakozás a természeti környezet rombolása ellen.
- „Ökoszociális piacgazdaság” c. rendezvény (1995)
- „Környezetvédő elvi program” készítése (2001).
- Részvétel a kiotói egyezmény aláírását megtagadó Egyesült Államok nagykövetségénél tartott demonstráción (2001).
- Környezetvédelem Magyarországon. Zöldszervezetek bemutatkozása (2001, 2002).
- Rendezvények ökológiai problémákról (ivóvízszennyezés, talajszennyezés, génmódosított növények stb.) (2001, 2002, 2005, 2007).
- Tájékoztató a Greenpeace magyarországi tevékenységéről (2003).
- Részvétel, illetve tájékoztatás a Környezet- és Természetvédő Társadalmi Szervezetek Országos Találkozóiról (2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008).
- Részvétel a Nagyerdő védelmében tartott demonstráción Debrecenben (2004).
- Állásfoglalás Tubesről (2007).
IV. Következtetés
A BAL eddigi történetének egyik fő tanulsága: akkor van esély mérhető eredmények elérésére, ha sikerül az erőfeszítéseket valamilyen egyértelmű cél megvalósítására összpontosítani. (Természetesen nem csak a cél elérése, hanem a megvalósulásához való közeledés is mérhető eredménynek számít.)
A BAL esetében egy nagyobb távlatú, a tőkés rendszeren túli horizont, perspektíva képezi az alapvető, átfogó célt. Fő feladat: a legkülönbözőbb konkrét helyzetekben, a mindenkori erőviszonyok között megtalálni a célhoz illeszkedő reális eszközöket.
A cél világos, egyértelmű megfogalmazásából következik, hogy minden cselekedet, minden konkrét lépés vagy a célhoz való közeledés részeként, elemeként, tetteként (tehát a cél megvalósulását elősegítő eszközként) értelmezhető, vagy ellenkezőleg, a célhoz való közeledés elmulasztásának minősül. Egy akció vagy része és eszköze a célmegvalósító folyamat egészének, vagy hátráltatja azt.
Szükséges határozottan megkülönböztetni, és különválasztani a hosszú távra szóló stratégiát és a rövid távú, aktuálpolitikai tetteket. A stratégiai politika minden lépése a megfogalmazott távlati célra irányul, ezért magában hordozza, valamennyi mozzanatában tartalmazza a kitűzött célt. Ebben az esetben a cél és az eszköz nem szétválasztható, vagyis egynemű.
A rendelkezésre álló eszközök csekély száma és csupán távlati hatása, eredményessége a gyorsabban visszaigazolódó, aktuálpolitikai akciókban való részvételre csábíthat. De a lélektani előny komoly veszteséggel jár: a stratégiai cél háttérbe szorulásával, a rá koncentráló figyelem elterelésével, végeredményben a megfogalmazott cél gyakorlati feladásával. Ezért - bármily fontosak lehetnek a pusztán reálpolitikai, aktuálpolitikai küzdelmek - a stratégiai politika híveinek tudatosan le kell mondani a bennük való részvételről azok javára, akik a napi politikára szakosodtak. Az ő feladataik - a választott és vállalt nézőpontból - nem tekinthetők a BAL feladatainak (és más, szintén távlati nézőpontot választók feladatainak). Az ő rövid távú sikereik a BAL nézőpontjából nem sikerek (mert nem távlati sikerek).
Szükséges, hogy valamely cél gyors elérhetősége, megvalósíthatósága ne homályosítsa el a perspektivikus látást és gondolkodást. A két törekvés észrevétlen összecsúszásának, egybemosódásának kockázata miatt az optimális eljárás: határozott, egyértelmű munkamegosztás megteremtése a távlati, stratégiai és a közvetlen napi politizálás között.
A reálpolitikai éleslátás és a távlati stratégiai tisztánlátás eltérő képességek és készségek kialakítását igényli. Ezért a kétfajta politizálás közötti munkamegosztás megköveteli, hogy művelői személyükben is elváljanak, elkülönüljenek egymástól: mások koncentráljanak a távlati célokra és mások a napi politikára.
A stratégiai politikát folytatók más távlatból nézik, ezért szükségképpen másnak látják a mindenkori jelent, mint azok, akik teljesen benne élnek. Nagyobb távlatból nézve elvontabb a viszonyulás a konkrét átmeneti erőpozíciókhoz, amelyek így kevésbé befolyásolják a választásokat, döntéseket. Ugyanakkor a gyakorlati reálpolitika képviselői azoknak a folyamatoknak, tendenciáknak jelentős részétől kénytelenek elvonatkoztatni, amelyeknek a jelen csupán mozzanata, átmeneti pillanata. Mindenkori döntésük – a közvetlenül elérhetőnek tűnő gyors siker érdekében – tudatos absztrakción nyugszik. Szükségképpen foglyai maradnak koruk erőviszonyainak, mintegy beleragadnak a jelen közvetlen lehetőségeibe.
Nyilvánvaló, hogy a mindennapi gondokkal, megélhetési problémákkal küszködő emberek számára korántsem mindegy, hogy melyik pártok jutnak be az Országgyűlésbe, illetve alakítanak kormányt. Még azok, akik nem hisznek a pártrendszerben, a képviseleti demokrácia bürokratikus uralmi mechanizmusaiban, ők is hajlamosak a feltételezett kisebbik rossz mellé állni. Hajlamosak a meggyőződésükkel szemben engedményeket tenni, kompromisszumokat kötni annak érdekében, hogy a még rosszabbat elkerüljék. A következetes reálpolitikai döntés: a rövidtávú túlélés, a ma és a holnap szempontjai által irányított döntés, amelynek számára a holnapután már nem létezik. Nem is létezhet, mert számára áttekinthetetlen, nem belátható. A holnaputáni "özönvíz" már kiesik a látóteréből, kívül esik a horizontján.
A stratégiai politika számára viszont épp ellenkezőleg: az önálló, önmagában értelmezhető ma és holnap nem létezik, mert azokat önmagukban nem, csak hosszabb folyamatok részeként tudja érzékelni.
A BAL alapdokumentumaiban megfogalmazott távlati perspektíva (az uralomnélküli, hierarchiamentes, pártnélküli társadalom) szempontjából, illetve a hozzá való közeledés kritériuma alapján minden párt egyenértékűnek, egyaránt negatívnak mutatkozik. Innen nézve a pártok árnyalatai eltűnnek, egybemosódnak: nem mutatkoznak érdemi különbségek a pártok között.
A fenti vitacikkhez a hozzászólások itt olvashatók...