A Baloldali Alternatíva Egyesülés (BAL) az 1988. áprilisi kezdeményezést és szeptemberi színrelépést követően 1989 februárjában jött létre, az Alapítólevél és az Alapszabály elfogadásával. Programunk az Alapítólevél szellemében részletezi és pontosítja azokat az értékeket, célokat és alapelveket, amelyek a BAL tevékenységét meghatározzák. Mozgalmunk jellegéből következően a program csak kerete a BAL tevékenységének. Mindennél fontosabbnak tartjuk ugyanis az emberi életfeltételek javítására irányuló társadalmi önszerveződéseket. Ezek sokféleségét nem lehetséges egyetlen programba tömöríteni. Ezért programunk konkrét és szerves folytatásának tekintjük azokat a megnyilvánulásokat, akciókat, melyeket az egyének és társadalmi csoportok a BAL szellemiségével összhangban kezdeményeznek. A BAL feladata e kezdeményezések ösztönzése, irányultságuk tudatosítása, és ha szükséges, akkor összehangolása.
I.
1. A BAL új típusú szerveződés, amely felépítésében és működésében is utal az általa kívánatosnak tartott társadalmi berendezkedésre. Programunk nem szűken politikai vagy gazdasági, nem kormánypárti vagy ellenzéki program, hanem a társadalmi önszerveződés programja. Nem a hatalom megszerzésének, hanem az emberhez méltó élet megszerveződésének programja. Ezért másodlagosnak - bár nem mellékesnek - tartjuk, hogy a benne foglaltak irányába milyen csoportok, szervezetek tesznek lépéseket.
2. Történelmi tény, hogy az eddigi társadalmak sem kellően humánusak, sem kellően hatékonyak nem voltak - és most sem azok - a mindenkire kiterjedő emberhez méltó életfeltételek biztosításában. Bár vannak köztük - nem elhanyagolható - fokozati különbségek, minden eddigi rendszer pazarlóan bánt (bánik) az emberi és természeti erőforrásokkal, antihumánus módon szervezte belső életét, szabadságot és egyenlőséget súlyosan sértő előjogokat tartott (tart) fenn. Az ún. jóléti államok - gazdasági és politikai erőfölényükkel visszaélve - a fejletlen országok megsarcolásával próbálják biztosítani saját lakosságuk magas életszínvonalát, ezáltal rendszerük társadalmi békéjét. Ezek a tények beárnyékolják a technikai és civilizációs fejlődés kétségtelen vívmányait is. Az emberhez méltó élet megszerveződésének legalkalmasabb kerete - meggyőződésünk szerint - az önigazgatás és önkormányzat fokozatain keresztül a társadalmi önszerveződés felé történő fejlődés.
1. Önigazgatásnak tekintjük, ha egy adott embercsoport a céljait kívülről kapja, társadalmi környezetére erősen ráutalt, mind az erőforrásait, mind a teljesítményeit tekintve, de belső feladatmegosztását - beleértve a vezetők kiválasztását is - maga határozhatja meg.
2. Önkormányzatnak tekintjük, ha egy embercsoport, közösség a céljait és belső feladatmegosztását maga alakítja ki, de társadalmi környezetére mérsékelten ráutalt mind az erőforrásait, mind a teljesítményeit tekintve.
3. Önszerveződésnek tekintjük, ha egy közösség a céljait és belső feladatmegosztását maga alakítja ki, nincs a társadalmi környezetére ráutalva (nem függ tőle), hanem azzal szabad kapcsolatokra léphet.
Az önszerveződés nyitott, mivel minden tagjának lehetővé teszi a szabad társulást, illetve kiválást, így semmilyen szempontból nem korlátozza az egyént. Sőt, az önszerveződő közösségekbe kapcsolódás éppen az egyéni szabadság kiteljesedésének feltételeit biztosítja, a személyiség lehetőségeit megsokszorozza.
Az önszerveződésbe való be- illetve kilépésnek nem lehetnek vagyoni, etnikai vagy más mesterséges korlátai. A távlati célnak tekintett társadalom az önszerveződő közösségek szabad társulásaiból épül fel. Önigazgatás, önkormányzat, önszerveződés a társadalmi kiszolgáltatottság csökkenésének fokozatait jelentik. (Természetesen egy össztársadalmi méretű önkormányzat, vagyis egy valóban önkormányzati társadalomalakulat megvalósulása is eleget tesz az önszerveződés kritériumainak. Tehát egy országos, ezért nemzetgazdasági szintű önkormányzat már egybeesik a társadalmi önszerveződéssel.)
3. A Baloldali Alternatíva olyan egyetemes emberi értékek és érdekek köré szerveződik, amelyek lehetővé teszik a személyiség szabad, szűkölködéstől mentes kibontakozását. Ilyen alapvető értékek mindenekelőtt a következők:
- a természeti és társadalmi környezet egységes rendszerként kezelése;
- kielégítő életfeltételek megszerzési lehetőségének biztosítása a társadalom valamennyi tagja számára;
- a személyes méltóság és szabadság anyagi és jogi feltételeinek megteremtése;
- az életformák, életmódok sokféleségének biztosítása;
- a társadalmi önszerveződések számára maximális mozgástér lehetővé tétele;
- a nemzeti és etnikai szembenállások mérséklése, oldása;
- az erőforrás-pazarló és emberpusztító fegyverkezés és háború megakadályozása.
Mindezen értékek megteremtése és biztosítása érdekében a BAL különösen két kérdésben állhatatos, a közvetlen dolgozói tulajdon és a közvetlen demokrácia kérdésében. Ezek elvi-gyakorlati követeléséből nem engedünk. Minden olyan esetben, amikor az lehetséges és célszerű, előnyben részesítjük a közösségi tulajdonosi és a közvetlen demokratikus megoldásokat az egyéb lehetőségekkel szemben. E megoldások iránti elkötelezettségünknek mind gazdaságossági-hatékonysági, mind erkölcsi okai vannak.
4. A közvetlen demokrácia szorgalmazása a pártformák meghaladását is szolgálja. Mozgalmunk ezért nyitott bármely párthoz tartozó vagy párton kívüli személy, csoport iránt, aki (amely) az Alapítólevélben és jelen programunkban vázoltakkal alapjaiban rokonszenvez. Úgy véljük, hogy a lelkiismereti, meggyőződésbeli kötelékek lehetnek olyan erősek és hatékonyak, mint a zártabb szervezeti formák.
Az önszerveződésben olyan önérték rejlik, ami út az egyének önbecsüléséhez is.
5. Szerte a világon és Magyarországon is számos személy, szervezet, csoport él és tevékenykedik a korábban megjelölt baloldali értékek jegyében, még ha különbözőképpen fejezik is ki konkrét szándékaikat és egymással is vitában állnak. Ez szükségszerű történelmi tény, és belátható időn belül nincs mód ezen változtatni. Magyarországon a BAL - sajátos helyzetéből fakadóan - arra törekszik, hogy ezeknek a különféle áramlatoknak közvetítője, serkentője, ha szükséges egyik koordinátora legyen. A közvetítő, ösztönző, összehangoló szerepkör egyidejű vállalása megfelel annak a célunknak, hogy széles társadalmi önszerveződési folyamatok kialakulását tartjuk kívánatosnak, de éppen a dolog civil önszerveződő jellegéből következően ilyet nem tudunk és nem is akarunk "csinálni". Úgy véljük, hogy ha az előbb említett szerepekre alkalmasabb csoportosulás bukkan fel, akkor ezeket a funkciókat a BAL-nak át kell engednie a nála alkalmasabbnak. Ha viszont nem bukkan fel ilyen csoport, akkor a BAL-nak vállalkoznia kell - alkalmas pillanatban - a fenti értelemben vett baloldal tényleges megszervezésének történelmi feladatára.
6. A korábbi pontokban körvonalazott baloldal megszerveződését Magyarországon - és általában Közép- és Kelet-Európában - erősen gátolja e térség történelmi közelmúltja. A baloldali mozgalmak egyik tragédiája itt az, hogy a modern dolgozó osztályok - tömegessé válásuk időszakában - nem a magántőkével, mint "természetes" ellenféllel találták magukat szemben, hanem az állammal. Ezért a dolgozók e térségben kibontakozó jogos elégedetlensége nem lehetett antikapitalista, hanem szükségszerűen antietatista jelleget öltött. Az állammal együtt annak "államszocialista" ideológiáját is elvetették. Ezzel párhuzamosan - ismét csak szükségszerűen a nyugati példán felbuzdulva - a magántőkés gazdálkodás iránti illúziók és reménykedések bontakoztak ki. A dolgozói elégedetlenség most akarva-akaratlan olyan rendszert segít életre hívni, amely hosszú távon számára hátrányos lesz. A BAL egyik feladatának tekinti, hogy erre a veszélyre felhívja a figyelmet, és alternatív megoldásokat javasoljon.
7. A fenti értelemben vett baloldali mozgalmak jelenleg meg vannak fosztva hiteles önkifejező nyelvi eszközeik jelentős részétől, mivel eszményeikkel és értékeikkel oly sokszor és sokféleképpen visszaéltek, illetve azokat arra méltatlan hatalmi csoportok pusztán ideologikus eszközként bitorolták. Ezért a BAL egyik feladatának tekinti, hogy hozzájáruljon egy korszerű - már a XXI. századra tekintő - baloldali értékrend és világnézet kimunkálásához.
8. A BAL magát a nemzetközi baloldali mozgalmak részének tekinti. Olyan értékeket vállal, amelyek nem szoríthatók esetleges etnikai vagy állami határok közé, hanem bárhol érvényesíthetők (például a környezetvédelem, dolgozói tulajdon, emberi méltóság stb.). Ezért keresi az együttműködést más országok hasonló szellemiségű csoportosulásaival is. Nyugat-Európa jelenleg legprogresszívebb és legmodernebb erőinek azokat a mozgalmakat tekintjük, amelyek az ember és az ipari civilizáció összhangját, "emberszabású" kapcsolatát igyekeznek megteremteni. Ezek a mozgalmak - elutasítva az ember és a természet gazdasági kizsákmányolását, a környezetromboló technológiákat és az egyének politikai hatalmaknak való alávetését - egyrészt az ember és természeti környezete, másrészt az egyén és társadalmi környezete közötti egyensúly kialakítására törekszenek. A bürokratikus állami és gazdasági hatalmak kényszereivel szemben fő eszközük a civil társadalom mozgásterének növelése: az állampolgárok társadalmi-közösségi önszerveződésének (bázísdemokrácia stb.) elősegítése.
Mi a dolgozók Európáját akarjuk, a tőke és a bürokrácia Európája helyett.
9. A BAL hosszú távú célja olyan gazdasági-társadalmi rendszer elősegítése, amely a közvetlen emberi szükségleteknek alávetett termelésen nyugszik, és nem a tőke profitcentrikus vagy az állami bürokrácia újraelosztó logikáján alapul. Egy ilyen gazdálkodás előfeltételei csak gyökeres intézményi változásokkal és az emberek új magatartási szokásainak, normáinak kialakulásával jöhetnek létre. Mindezt egy hosszú, nem erőszakolt, keresgélő-próbálkozó társadalmi tanulási-begyakorlási folyamat teremtheti meg. Ezeket a formákat nem kell a semmiből kiagyalni, hiszen a legfejlettebb termelőerők működtetésekor már meg is tapasztalhatók - egyelőre állami bürokratikus vagy tőkés burokban - a modern közösségi tulajdon hatékony formái, azok a technikai, szervezési és társadalomlélektani előfeltételek, amelyek lehetővé és szükségessé tesznek egy - a mainál humánusabb és termelékenyebb - gazdálkodási rendszert.
10. A közvetlen szükségleteken nyugvó társadalmi önszerveződéshez a hatalom és tulajdon demokratikus decentralizálásán keresztül vezet az út. Ez minden valódi társadalmi demokrácia előfeltétele. Az elmúlt kétszáz évben a tőke és az állami bürokrácia - közös gazdasági és politikai érdekeiből következően - rendre elhárította vagy letörte azokat a társadalmi mozgalmakat, amelyek tőle eltérő szerveződési elveket követtek és nélkülük akartak létezni. Közép-Kelet-Európa - és a világ népeinek kiegyensúlyozott, békés felemelkedését csak új társadalomszerveződési formák tennék lehetővé. Csak ez emberek együttes ereje - szövetkezve hasonló nemzetközi törekvésekkel - lenne képes arra, hogy az államdiktatúra és a tőkediktatúra helyett egy szükségletelvű közvetlen demokráciát teremtsen.
II.
További programpontjaink azt jelzik, melyek azok a középtávú utak és módok, amelyek közelebb vihetnek egy szükségletelvű gazdálkodáson nyugvó társadalmi rendszerhez.
11. A jelenlegi állami tulajdon zömét az ott dolgozók munkástanácsainak (dolgozói kollektíváinak) irányítása alá kell helyezni, Ezek döntsék el, hogy a továbbiakban milyen formában akarják működtetni a vállalatokat (vállalkozásokat). A dolgozói tulajdonról ma többféle elképzelés ismert. Ezek közül mi két megoldást részesítünk előnyben. Az egyik az osztatlan kollektív dolgozói tulajdon elve. A másik megoldás meghagyná valamilyen nemzeti gazdasági csúcsszerv kezében a formális tulajdonjogot, viszont minden termelőegységet egy pályázati rendszer keretében bárki(k) számára hozzáférhetővé tenne, s ezáltal a nagyobb kreativitás és termelékenység tendenciája érvényesülhetne. Mindkét esetben olyan érdekeltségi-javadalmazási rendszert kell alkalmazni, amely a dolgozók számára elfogadható, áttekinthető és egyértelmű. Például a természeti kincsek (föld, energiaforrások stb.) felhasználásáról csak az egész társadalom volna illetékes dönteni. E két megoldáshoz képest a dolgozói részvény (vagy részjegy) gondolatát hosszú távon nem tartjuk szerencsésnek.
12. A BAL támogatja és ösztönzi a munkahelyi (dolgozói) és lakóhelyi (területi) önigazgatási, önkormányzati, önszerveződési kezdeményezéseket, segíti megalakulásukat és működési formájuk kialakítását. Hasonlóképpen ösztönzi a nem-területi, nem-munkahelyi alapon szerveződő érdekcsoportokat, érdekközösségeket, ha azok céljai humánusak, vagyis ember- és környezetbarátiak. Mindenkit arra ösztönzünk, hogy önállóan kezdeményezze ilyen önkormányzatok (például utcabizottságok, munkástanácsok, jogsegélyszolgálatok, termelői és fogyasztási szövetkezetek, klubok stb.) létrejöttét. Ezen öntevékeny formák olcsóbban és humánusabban tudnak működni, mint a profitszempontokat követő vagy az állami szervezetek. A társadalmi öntevékenység a döntések társadalmasítását is jelenti. Ez megköveteli a döntésekhez szükséges információk és információs rendszer társadalmasítását. Az információs monopóliumok jelenleg a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik legkomolyabb akadályát képezik, és olyan részérdekeket szolgálnak, amelyek ellentétesek a lakosság összérdekeivel. Pedig a mai technikai-fejlettségi szinten már megoldható az információk demokratikus elosztása.
13. A civil társadalomnak a legkülönbözőbb területeken kísérletet kell tennie arra, hogy felszabaduljon az állam és a tőkeviszony fennhatósága alól. Az embereknek érdekük olyan kooperációba lépni egymással, ami szükségleteik kielégítését megbízhatóbbá, olcsóbbá, humánusabbá teszi. Jelenleg hiányzik a kellő bizalom és vállalkozó kedv ehhez, a pozitív példák viszont meg fogják sokszorozni az erre törekvők erejét. Nem elérhetetlen cél a saját sorsunk irányítása, jövőnk befolyásolása. Az "államszocializmus" kudarcára nem a tőkediktatúra az egyetlen alternatíva. Lehetségesek olyan kooperatív rendszerek, amelyek képesek bonyolult, sokszintű szabályozásra, és kiküszöbölik a meghaladni kívánt társadalmi formák káros hatásait. Javaslatunkban nem a társadalmi összehangoltság szétveréséről van szó, hanem olyan emberléptékű együttműködési rendszerekről, amelyek felhasználják a modern technika adta lehetőségeket, és nem fordítják azt a privilegizált rétegek előnynövelésére, az alávetett rétegek hátrányára.
14. A társadalmi önszerveződés gondolatának megfelelően a BAL előnyben részesíti és szorgalmazza a vezetői-irányítói posztok olyan betöltését, amely a pályázat és alulról választás együttes módszerét alkalmazza. Felfogásunkban a vezető nem valamilyen hatalom hordozója, hanem az érintett közösség által meghatározott feladat megoldásával megbízott irányító-szervező személy. Megbízatásának időtartamát és hatáskörét a feladat jellege és a közösség bizalma határolja be. Ezért kedvezőbbnek tartjuk a folyamatos és cserélhető delegálás intézményét a hosszú időre rögzített mandátumokénál. A megfelelő szakszerűségi-hozzáértési ismeretek kikötését a pályázati feltételeknek kell tartalmaznia. A munkahelyi, lakóhelyi és egyéb közösségek ne fogadják el tőlük elkülönült szerv (szervezet, személy) vezetőkinevezési törekvéseit. A hierarchikus rendszereket ebben a vonatkozásban is az egyének közvetlen együttműködésén alapuló (ún. kooperatív) rendszerekkel kell felváltani.
15. A társadalmi önszerveződés esélyei szempontjából értékeljük a térségünk országaiban formálódó parlamentáris demokráciákat. Úgy véljük, hogy a parlamentáris demokrácia (ha valóban az!) olyan közvetett demokratikus forma, amely kétségtelenül kedvezőbb az ellenőrizetlen diktatúráknál, de kevésbé kedvező a közvetlen demokratikus társadalmi önszerveződésnél. A közvetlen demokrácia egyik fő mércéje az, hogy mennyire esik egybe a döntést hozók és e döntés által érintettek köre. Ezért támogatjuk és szorgalmazzuk azokat a megoldásokat és jogi formákat, amelyekben a közvetlen részvételi demokrácia elve érvényesül. Ennek szellemében támogatjuk a helyi és országos népszavazások intézményének kiterjesztését minél több kérdésre. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy e népszavazások önfinanszírozóak legyenek, vagyis költségeit ne közpénzekből, hanem az érdekeltek közadakozásából fedezzék. (Az érintettek kirívó társadalmi szegénysége esetén átmenetileg ettől eltérő megoldások is alkalmazhatók. Kiegyenlítettebb életviszonyokat feltételezve erre már nem lesz szükség.) III. Elvi programunk harmadik része a társadalmi átalakulás olyan területeit jelöli meg, amelyekhez már közvetlenül és konkrétan kapcsolódhatnak társadalmi kezdeményezések, akciók és részprogramok.
16. A társadalmi önszerveződés felé vezető fontos - és már most megtehető - lépés lenne a magyarországi megyerendszer jelenlegi formájának megszüntetése. Törekvésünk kettős: növelni a helyi autonómiákat és növelni a laza, de szabályozott kapcsolatokkal rendelkező integrációk méreteit. Mivel ezt akadályozza a hazai megyerendszer, ezért átalakulásának alábbi lehetőségeit látjuk. Legszerencsésebb egy teljesen alulról építkező, a települések fokozatos szövetkezésén alapuló önkormányzati rendszer lenne. Ebben a megoldásban a közigazgatási határokat nem egy elkülönült államhatalom jelöli ki, hanem a természetes együttműködés méretei. Valamivel gyengébb, de még elfogadható megoldás - figyelembe véve a hazai településszerkezetet - körülbelül 70-100 városmegyei önkormányzati terület kialakítása. Ez is megoldható úgy, hogy az önkormányzati területi egységek az ott élők együttműködésével alakulnak ki. Végeredményben a helyi közösségek összekapcsolódásáról vagy szétválásáról helyi népszavazásoknak kell dönteni.
17. Amit a megyerendszerről mondtunk, az bizonyos eltérésekkel értelmezhető az országok közti kapcsolatokra is. Vagyis: támogatjuk az önkéntes föderatív és államszövetségi megoldásokat, amelyek segítik az emberek szabad áramlását és szabad életmód-változtatását. Távlati célként korlátozó határok nélküli egységes Európát, egységesülő világot akarunk, de nem a tőke és/vagy bürokrácia uralma alatt. Az egységesülési folyamatban olyan kollektív biztonsági rendszert szorgalmazunk, amely: a/ radikálisan olcsóbb, mint a jelenlegi katonai szövetségi rendszerek; b/ nem használható fel sem külső, sem belső hatalmi, status quót védő célokra; c/ kizárólag az agressziós fenyegetések mérsékelt erővel történő leszerelésére irányul.
Az egész egységesülési folyamatban az "ország" akkora legyen, amekkorát a benne élők demokratikusan meg tudnak szervezni. Minden "mesterséges" határ az önkény és gyűlölködés kiváltójává válhat.
18. Az önkormányzati elvnek megfelelően kell átalakítani az adórendszert, a jogrendszert és általában mindazokat a korábban központosított funkciókat, amelyek megoldására a helyi közösségek is képesek.
A jelenlegi adórendszert olyan föderatív adórendszerrel kell felváltani, amelyben a helyi adók szerepe sokkal nagyobb, mint a központi adóké. Az adóknak célzottaknak (meghatározott felhasználási célra irányulónak) kell lenniük, hogy az emberek világosan lássák: saját teljesítményükből mire mennyit áldoznak. Központi adókat csak olyan célokra szabad szedni, amelyeket helyi méretekben átmenetileg nem lehet megoldani. Ilyen átmeneti központi adótételeket igényel például Magyarországon a jelenlegi nagymérvű abszolút és relatív szegénység miatt az alapvető és átfogó szociális ellátó rendszerek fenntartása és működtetése. Ezeket az ellátó rendszereket a mainál sokkal magasabb színvonalon és - mindaddig, amíg feladatait nem lehetséges decentralizálni - egységes állampolgári (emberi) jog alapján kell működtetni. Ugyanígy indokoltnak tartjuk a szegényebb és gazdagabb területek közti átmeneti központi transzferek működtetését. A társadalmat terhelő adótételek jelentős mérséklését lehet elérni azzal, ha szélesebb méreteket ölt a közvetlen termék- és szolgáltatáscsere a lakosság különböző csoportjai közt. Ez nem igényelné a tőke és az állam jelenlétét. Bebizonyosulnának egy alternatív kísérleti gazdálkodási szektor előnyei. És nyilvánvalóvá válnának a tőkés és állami újraelosztás hátrányai.
19. A társadalmi önszerveződést a jogrendszernek is követnie, sőt, segítenie kell, hogy megteremtse az emberek és közösségeik együttműködésének és fejlődésének garanciarendszerét. A BAL a társadalmi küzdelmek civilizálására, az emberi együttműködési készség erősítésére törekszik. Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy az előjogokkal rendelkező és a háttérbe szorított rétegek közt ritka az érdekegyezés. Mind elméleti, mind erkölcsi-politikai alapállásunk a gazdaságilag, politikailag, kulturálisan alávetettek, a kizsákmányoltak és kiszolgáltatottak mellé állít bennünket. Elsősorban az ő társadalmi megerősödésük és felemelkedésük érdekében tevékenykedünk, úgy, hogy hosszú távon egy kiegyensúlyozott, esélyegyenlőséget garantáló, biztonságos, erős önszabályozó társadalom jöhessen létre.